Bűn és bűnhődés I. - Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 23/2000 (Győr, 2000)

JOBBÁGYI GÁBOR: „EZ ITT A VÉRTANÚK VÉRE" (Földes Gábor és társai pere)

a diákságot, s ezt november 5-én Bogdanov ezredes a város vezetői előtt nyilvánosan megköszönte neki.

17 4. Ambrus József honvédőrnagyot 1957. február 26-án hallgatják ki először tanúként.

18 O a műszaki laktanya parancsnoka volt, s részt vett a később elhunyt AVH-s tisztek őrzésében. Lényegében az volt a vád ellene, hogy nem megfelelően gondoskodott a sebesült tisztek őrzéséről, illetve megakadályozta, hogy felettesei Győrbe szállították őket. Ambrus József néhány napig tagja volt a mosonmagyaróvári Forradalmi Bizottságnak. Az ő ügyét - miután még a Földes Gáborék elleni győri perben is csak tanúként hallgatták meg - katonai bíróság tárgyalta elsőfokon, majd a Legfelsőbb Bíróság előtt már társaival együtt ítélik el. Próbáljuk ezután egész röviden összefoglalni mi is történt 1956. október 26án és az azt követő napokban Mosonmagyaróváron és Győrben. (A tényállás nagyon hézagos és lerövidített, mivel egy sok szálon futó, több szereplős eseménysorról van szó.) 1956. október 26-án 11 óra körül eldördül a mosonmagyaróvári határőrlaktanyánál egy teljesen értelmetlen, brutális sortűz, mely a békésen tüntetők között több mint 100 áldozatot, s rengeteg sebesültet szed. A város megdöbben és felbolydul, s a hozzátartozók és a felháborodott helyi lakosok fegyvertelenül körbe veszik a laktanyát. A laktanya parancsnoka Dudás István elmenekül Szlovákiába, magára hagyva katonáit. A helyzet nagyon fenyegető. A pattanásig feszült légkörben fennállt a lehetősége egyrészt egy újabb sortűznek a laktanyát körülvevő tömegre. De az is előfordulhatott volna, hogy a tömeg fegyvert szerezve megostromlja a laktanyát. Mindkét lehetőség hatalmas áldozatokkal járt volna. Eközben Győrben megalakult a Forradalmi Tanács Szigethy Attila vezetésével, s tudomást szereztek a vérfürdőt okozó sortűzről, majd a fenyegető helyzetről. Ezért az újabb tragédia megelőzésére fehér zászlós küldöttséggel előbb Tihanyi Árpád indul küldöttséggel Mosonmagyaróvárra, majd utoléri őket a Földes Gábor vezette küldöttség. Ok leállítják Tihanyi Árpádékat, elveszik fehér zászlójukat, s ezzel ők émek először a laktanyához. A küldöttségek, majd a helybéliek akadálytalanul bejutnak a laktanyába, a tisztek és a katonák semmi ellenállást nem tanúsítanak, gyakorlatilag leteszik a fegyvert. A tömeg a sorkatonákat nem fenyegeti, de követeli a „gyilkosok kiadását". Több tisztet tettlegesen bántalmaznak, akiket sikerül kórházba szállítani. A bántalmazásban a „győriek" nem vesznek részt, sőt ők nyugtatják a tömeget, s mentik a kórházba a tiszteket. A kórházban Gyenes György belehal sérüléseibe. Másnap a tömeg körbeveszi a kórházat, a tanácsházat, mert félnek, hogy a tiszteket megszöktetik. A tiszteket katonák őrzik. Vági József megretten a tömegtől, s kiugrik a második emeletről; lehetséges, hogy már ebbe belehal, a tömeg azonban tovább ütlegeli. Stefkó Istvánt kihozzák erővel a kórházból, ütlegelik, majd nyilvánosan felakasztják. 17 ld. 3 alatt I. kötet 149. oldal 18 ld. 3 alatt I. kötet 3. oldal