Forrás, 1985 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1985 / 3. szám - VALÓ VILÁG - Nemere István: Otthon fogsz dolgozni
NEMERE ISTVÁN OTTHON FOGSZ DOLGOZNI Félreértés ne legyen: ami most következik, az nem tudományos-fantasztikus irodalom, egyáltalán nem a képzelet játéka, nem is a jövő. Ez csak egyszerűen a már részben létező valóság, amely hamarosan elterjed sokfelé a világban. Még Magyarországon is. Azt szoktuk mondani: „világunk rohamléptekkel halad előre”. Szépen hangzó közhely, el kell ismerni. Ám a rohamléptek nyomait olykor magunk is látjuk, tapasztaljuk. Néha úgy érezzük, e hatalmas lábak majdhogynem eltaposnak bennünket. Főleg olyankor, ha a technika haladása sokrobbanófejes rakéták képében jelenik meg előttünk. Ám most békés dologról lesz szó. Pontosan arról, hogy hol is fogunk dolgozni tíz, húsz, harminc év múlva. Kevesen gondolnak rá, hogy ezen a téren furcsa pulzálást figyelhetünk meg. Három-négyszáz évvel ezelőtt — még Európában is — mindenki rendjén valónak tartotta, hogy az emberek óriási többsége otthon dolgozik. A mező- gazdaság és a kézművesipar termékei az otthonokban vagy azok közvetlen közelében keletkeztek. Ha a korabeli embereknek azt mondta volna valaki: néhány száz év múlva a munkálkodásból élőknek reggelente el kell hagyniok a lakásukat, és hőségben-fagy- ban elvándorolnak majd egy nagyobb épületbe, ahol közösen előállíthatnak valamit — egyszerűen nem hitték volna el. Akkoriban ennek nem sok értelmét látták. Nemcsak a termelés és a munka, de a családi élet, a nevelés, tulajdonviszonyok, sőt a kultúra is ezer szállal kötődött az otthonokhoz. Aztán mindez viszonylag könnyen szétesett, amikor jött az új termelési mód. Most ismét gyökeres változás előtt állunk. A modern elektronika elterjedésével (és új magaslatokba emelkedésével) lehetővé válik a fenti folyamat megfordítása (megfordulása). Még keveset beszélnek róla, főleg nálunk, ahol a műszaki megvalósítás lehetőségei egyelőre a jövő századba tolják át ezt az időszakot. Ám másutt már a jelen valóságává nőtt a gond és az esély egyaránt. Otthon fogunk hát dolgozni. Vannak már olyan cégek, amelyeknél a jelenlegi technológia is lehetővé teszi, hogy a személyzet tíz-tizenöt százaléka már havonta egyszer se járjon be a munkahelyre (fizetését csekken küldik, munkaidejét és munkája minőségét a vezetőség ugyanazon az úton ellenőrzi, amelyen a munkavégzés is folyik: az összekapcsolt számítógépek révén.) Más vállalatoknál az elektronika széles körű bevezetésével máris lecsökkent a fizikai munkások és műszakiak közti arány: 3 :1 volt és 1 :1 lett. Van már olyan számítógépeket termelő üzem, sőt gyógyszertár is, ahol a dolgozók háromnegyede otthon dolgozhat. Tulajdonképpen persze nehéz azt mondani: „otthon” — hiszen reggel a házi végkészülék képernyője elé telepedő dolgozó a modern technika segítségével állandó és kétirányú összeköttetésben áll munkahelyével, a főnökeivel, beosztottjaival, a termelési folyamat minden részével. Bizonyos értelemben tehát ott van ő is, talán tudomást szerez a nem termelési jellegű eseményekről, pl. pletykákról is. Ma még csak sejtjük, hogy ez a változás milyen óriási távlatokat nyit az emberiség előtt. Sejtjük — írtam, de írhattam volna úgy is: tudjuk. Mert alkalmazták mára módszert nemcsak gyárakban — dolgoznak így építészek és tervezők, telefonon át tanácsokat adó pszichológusok, pszichiáterek, de zenetanárok és nyelvoktatók is. Sőt, még az annyira helyhez nem köthetőnek hitt kereskedelmi ügynökösködés is elveszti a „házalás” fogalmát; a házalók is otthon ülve hívják fel sorban a lehetséges vevőket. De ügyfeleiket otthon fogadják az antikváriusok, műkereskedők, biztosítási és ingat58
