Forrás, 1985 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1985 / 3. szám - VALÓ VILÁG - Nemere István: Otthon fogsz dolgozni
lanügynökök, a szabadfoglalkozásúak és mások. Terjed a videotelefon is — beszélgetőpartnerünk vagy üzletfelünk kétdimenziós emberként köszönt be a szobánkba, és mi is az ő lakásába. Egész iparágak álltak rá arra, hogy ezeknek az egyre szaporodó tömegeknek a szükséges berendezéseket (lehetőleg gyorsan és olcsón) előállítsák. A piacot máris elárasztják a legmodernebb írógépek, másolók, komputerek és televideokészülékek, amelyek révén otthonából mindenki „jelen lehet” sok résztvevős értekezleteken is. A hagyományosan otthon dolgozó írókat is utolérheti ez a technika. A regényíró már eldobva írógépét, egyenesen a „képernyőre” gépelheti a bekezdéseket, egyiket a másik után, javíthat is a szövegen, aztán a tudós masinák egyetlen gombnyomásra rögzítik vagy — ha kell — azonnal papírra teszik át a szöveget. A legnagyobb lehetőségek az irodai munka „hazavitele” előtt nyílnak. „Szükség van még egyáltalán az irodákra?” — teszik fel a kérdést a hevesebb vérmérsékletűek és — az USÁ-ban, Kanadában, Svájcban, Angliában — a hozzáértők egyhangúan a 90-es évekre várják a telekommunikációs áradat igazán nagy hullámát. A „fehérgallérosoknak” titulált szakmák képviselői, tervezők, műszaki rajzolók, titkárnők, gépírók már csak elenyésző számban lesznek majd a munkahelyeken. Angliában van már olyan nagyvállalat, amelynek több száz komputerprogramozója dolgozik otthon, mindkét fél kölcsönös megelégedésére. A telekommunikáció belép a szállításba is; vagy inkább úgy mondanám: egyre inkább helyettesíti azt. A magasan fejlett országok többségében az utóbbi időkben elharapózik a motorizáció okozta válság. Túl sok az autó, a jármű, már nemcsak a közutak, de a folyók is zsúfoltak, a környezetrombolásról nem is beszélve. Avasútak is túlterheltek és a szállítás egyre többe kerül. A már sokfelé, sokféle módszerrel elvégzett számítások eredménye egyértelmű: ha Y. város centrumában dolgozó X. ezer ember nem fog reggelente bejárni a munkahelyére (és délután-este hazaautózni,-buszozni, -vonatozni) — akkor az állami költség- vetés az első lépcsőben Z. mennyiségű üzemanyagot takarít meg. A második lépcsőben már pluszként jelentkezik a kisebb környezetszennyezés, a balesetek számának csökkenése, az utak kisebb mértékű elhasználódása stb. Óriási energiamegtakarítást jelent, ha a dolgozó a munkahelyét nem keresi fel a maga testi valóságában, hiszen az információs jelek továbbítása jóval kevesebb energiát igényel. A terhelt telefonvonal egy wattot, a bekapcsolt komputer-végkészülék 100— 125 wattot használ fel. A saját kocsiján bejáró dolgozó huszonkilencszer, a busszal vagy vonattal bejáró pedig tizenegyszer több energiát használ fel csak a munkahely megközelítésére. No és akkor még nem is számoltuk fel azt az energiát, amit a közös munkavégzés helyén használnak fel a liftek mozgatása, a világítás, a fűtés céljaira, a takarításra és másra. Mielőtt valaki legyintene egyet, hogy „végeredményben apró kis hasznok ezek!” — „hogy az egész dolognak nincs globális méretű jelentősége” — azok most jól figyeljenek. Kiszámították, hogy ha 1975-ben a telekommunikáció elérte volna a mai (vagy a közeljövőben várható) színvonalat, az USA területén a munkábajárások 14 százalékát helyettesítette volna a távközlő összeköttetés. így az ország több mint 70 millió hordó olajat takarított volna meg, vagyis eleve lemondhatott volna az olaj külföldi importjáról. Akkor viszont ennek az egyetlen ténynek révén másképpen alakult volna nemcsak az USA külföldi fizetési mérlege, de közel-keleti politikája is ...! Persze, azért nem olyan szép a menyasszony. Ahol haszon van, előbb-utóbb kimutatható a kár is. Gondoljunk arra, hogyan érezhetik majd magukat az „otthon dolgozók”? Akik még nem próbálták, idegenkednek tőle. A nők állítják (talán nem is ok nélkül): semmit sem csinálhatnak, ha otthon vannak a gyerekek is. A férfiakat is ide59
