Forrás, 1985 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1985 / 3. szám - VALÓ VILÁG - Nemere István: Otthon fogsz dolgozni
gesíti a feleségük jelenléte, de nem nagyon tűrik el a gyerekeket vagy az anyósukat (!) sem. Ez még megoldandó probléma. Egészében véve mégis elmondható, hogy az eddigi tapasztalatok szerint az otthoni kötetlen légkör, a lakás atmoszférája mérhetően jobb teljesítményekre ösztönzi a nukleáris korszak újfajta „bedolgozóit”. Korunk könnyebben szétszakadó házasságaira is jó hatással lehet ez az életforma, főleg, ha a modern házaspár együtt dolgozik. Azt mondják, a történelem során még soha semmi nem hozta egymáshoz olyan közel az embereket, mint a közös munka. A régmúlt ismét beköszönt: a szülők, sőt a gyerekek is együtt dolgozhatnak, ez a „csapat” kedvező esetben összeszokhat, csökkenhet a válások száma, a közös élmények és feladatok pedig közös döntéseket eredményeznek majd. A távolabbi jövőben a szakértők a szomszédok és városnegyedek lakóinak egymásra találását és összefogását is várják. A munkahely változtatása sem jelent majd egyebet a számítógépek más hívószámra kapcsolásánál. A pszichiáterek a megmondhatói, hogy a stabilizált életforma mennyivel csökkenti majd a stresszhatásokat. Már említettük az energiamegtakarítást. De ez még nem minden — ha a néhány pontra koncentrált nagy fogyasztás helyett sok-sok kisfogyasztású magánlakásra kell majd tervezni és szétosztani az energiát, akkor nagyteret kaphatnak a kisebb teljesítményű, környezetkímélő energiatermelő megoldások, például a szél- vagy napenergia felhasználása. Itt ismét jelentkeznének a környezetkímélő tényezők. Az efféle rendszerben (persze távolabbi perspektívában) a gazdaság egyes ágazatai visszafejlődnének, sőt elsorvadnának, helyüket újaknak adva át. Ezek azelőtt soha nem látott fejlődésnek indulnak majd. Az elektronikai ipart, informatikát és a telekommunikációt mennyekbe emelő hullám ugyanakkor érzékeny csapást mér majd az olajtársaságokra, a gépjárműiparra és az ingatlanközvetítésre. A komputer- és információkereskedelem fellendülése idején csökken majd a postára nehezedő nyomás. Veszteség éri a papíripart is. Mint minden ilyen változás, ez is nagy pszichikai hatást gyakorol majd világunkra. Mindnyájunkra. Egyrészt az agyunkban ma még ismeretlen léptékű változást jelent majd a másféle munka, a számítógéphez való alkalmazkodás, a „jelekben való gondolkodás” terhe. Ugyanakkor feltehetően jobb lelki kapcsolat alakul ki a családokban és az emberek szűkebb környezetében. Nem kell attól rettegni, amivel felelőtlen science- fiction szerzők olykor ijesztgetnek bennünket: hogy világunk klinikai tisztaságú, embertelen, érzelemszegény sivár élettérré szürkül, ahol embert embertől képernyők és kábelek választanak majd el. Az életnek nevezett játszmában új játékszabályokra lesz szükség. Már csak azért sem szürkül minden egyformává, mert hisz lesznek olyanok, akik nem akarnak majd otthon dolgozni. Új szereposztásban játszani az életet — dióhéjban elmondva ez lesz a feladat. Nem tudjuk, mi lesz akkor a városokkal, másutt hogyan készítik majd el a munkanélküliek statisztikáját, a valós és közvetett kapcsolatok között megosztott emberi tudat hogyan vészeli át a változásokat? Tulajdonképpen még semmit sem tudunk; az ember — mint már annyiszor — ismét fejest ugrik a sötétbe, az ismeretlenbe. De hát „ez van", elindult egy folyamat. Merre kanyarodik az ösvény és hová visz, nem bizonyul-e zsákutcának? Majd kiderül. 60
