Dunántúli Napló, 1956. július (13. évfolyam, 154-179. szám)

1956-07-13 / 164. szám

VILÄC PROTEI ÁRI H EGYESÜLJETEK ’ DUNÁNTÚLI A BAR. ANYA M EtTY £1 PA:K 7BIZ Ö T jsKu IS A MEGYEI TA NI A.C5 LAPJA XIII. ÉVFOLYAM, 164. SZÁM Aua 50 FILLÉR PÉNTEK, 1956 JŰLIUS 13 A felesleges „Tilos !4í-ok ellen Érdekes élményeiről beszélt barátainak Rozsn. ai Zoltán, mikor legutóbb Pécsett járt. Beszélt a római karmesterver­seny tapasztalatairól, Olasz­ország mai életéről, ausztriai benyomásairól, és csak úgy, mellékesen megemlítette, hogy milyen remek repülőgép vitte — ahogyan mondani szokás — „Itália kék ege alá'1. „A gép maga is gyönyörű volt, — mesélte, — s a kiszol­gálásunk — egyenesen kiváló. Több menüből válogathattunk, állandóan érdeklődtek, nincs-e valami kívánságunk és figyel­münkbe ajánlottak egy hosszú listát, amelyen felsorolták, hogy az utasoknak milyen jo­gaik vannak. E lista szerint jogomban állt rádiótelefonon felhívni bármelyik ország fő­városát vagy nagyobb városát, használni a gép rádióinak egyikét, igénybevehetem a szó­rakozóeszközök bármelyikét, sőt, még azt is közölte a lista, hogy esetleges kártérítési igé­nyemet (késés vagy baleset előfordulásakor) hol jelenthe­tem be.“ A Pécsett jól ismert és sze­retett karmester elbeszélésé­nek ez a része mély, komoly gondolatokra késztet. Az első gondolat: a különböző tőkés légitársaságok körömszakad­táig folyó versenye, csábító „csalétkeket“ tüzet velük kénytelen-kelletlen horogra, a második gondolat pedig — és ez már a mi viszonyainkra vonatkozik — az, hogy állami szolgáltató vállalataink, mint a vasút, a posta, a MÁVAUT, az áramszolgáltató, stb. néha mennyire rosszul értelmezik monopolisztikus helyzetüket. Üssük csak fel a Hivatalos Menetrend menetrendi és díj­szabási tájékoztatóját, olvas­suk el a vasúti kocsikban vagy villamosokban kifüggesz­tett tájékoztatókat, tanulmá­nyozzuk a gázgyárral kötött bérleti szerződéseinket! Kide­rül, hogy a helyes és ésszerű szabályok, rendelkezések kö­zött — mint például: „Kiha­jolni veszélyes és tilos“ vagy „A gyermekek részére fenn­tartott kocsikban tilos a do­hányzás!“ — rengeteg az in­dokolatlanul felállított tila­lomfa és nagyon, de nagyon sovány a szabályzatoknak és rendelkezéseknek az a része, amely az utasok, a szolgálta­tásokat igénybevevő emberek jogaira vonatkozik. Azt senki sem várja, hogy a MALÉV vagy a MÁV ha­sonló csalétkeket tűzzön hor­gára, mint a svájci repülővál­lalat. Azt azonban elvárhat­nánk, hogy a rendelkezések szövege udvariasabb legyen és hogy ezek a közönség és a szolgáltató vagy szállító vál­lalatok közötti szerződések ne legyenek ilyen végtelenül egy­oldalúak. Rendkívül bosszantó igazság­talanság például, hogy amíg a párnás kocsikban fapados jeggyel utazókkal a MÁV meg­térítteti az árkülönbözetet és még hét forint pótdíjat is fi­zettet, addig ugyanez a MÁV gyakran a fapados kocsikból állítja össze párnás jeggyel közlekedő gyorsmolor vonatait és „természetesen" nem téríti vissza az árkülönbözetet és pótdíjat sem fizet. Az is is­mert szabály hogy a vasúti ülések rongálásáért vagy be- piszkításáért meg kel! fizetni a javítást, a takarítás árát, ami nagyon helyes. De he­lyes-e, hogy az utas semmiféle kártérítést sem igényelhet a fennálló szabályzatok értelmé­ben, ha ruháját kitépi egy ki­álló szeg, vagy kabátját egy Pécs—budapesti utazás után tisztítóba kell vinnie, mert pecsétes lett az ülések kétes tisztasága miatt. Helyes hogy­ha valaki lekési a repülőjára­tot, elveszíti jegyének az árát. De helyes-e, hogy a MALÉV kiköti: ha a járat elmarad, vagy késik, anyagi kártérítést nem fizet? Ebben az egyben különben minden közlekedési vállalat megegyezik: „A jára­tok esetleges elmaradásáért, késedelmes közlekedéséért, vagy a menetrendszerinti csat­lakozások elmulasztásáért az utasok kártérítést nem igé­nyelhetnek“. De miért? íja va­laki a MALÉV hibájából kénytelen Pesten szállodát fi­zetni, ha valakit az autóbusz a községben hagy, mert el­maradt a járat, vagy ha késik a busz és az utas nem éri el a vasúti csatlakozást, tehát Pécsett meg kell szállnia, itt kell vacsoráznia és reggeliz­nie — mindez semmi kötele­zettséget sem ró a másik fél­re, a VÁLLALATRA?! Visel­jen minden kényelmetlenséget', költséget az utas? Egyoldalú, nagyon is egy­oldalú szabályzatok, szerződé­sek ezek. Azt mondhatná va­laki: igen, igen, de az állam érdekeit szolgálják. Ez nem igaz. Az állam érdekei nálunk azonosak a nép érdekeivel. És ezek a szabályok így nem min­den esetben szolgálják a nép a közönség, az utazók, a fo­gyasztók érdekeit, sőt bizo­nyos értelemben a szorosan vett állami érdekeket sem szolgálják. Mert: érdeke-e az államnak, hogy pontos legyen közlekedése, hogy fennakadás nélkül szolgáltassák a vállala­tok a gázt, a villanyt, a vizet? Természetesen érdeke. Érdeke tehát az is, hogy ne csak a közönséget, hanem ezeket a vállalatokat is kössék szabá­lyok, rendeletek, méghozzá anyagi felelősséggel súlyosbí­tott szabályok és rendeletek! A nép pedig így érzi majd egy­re inkább, hogy itt minden érte, jobb életéért, boldogulá­sáért történik, hogy kötelessé­geiért jogokat várhat cserébe. Nem nagy igényeket fejez­nek ki ezek a kívánságok. Az sem túlzott igény, ha megpen­dítjük, hogy miért nem szó) a mi autóbuszainkban is a rádió, mint a csehszlovák autóbuszokban, hogy miért nem tartják rendszeresen kar­ban a gázboylereket- és kály­hákat, melyekért tetemes hasz­nálati díjakat fizetünk és hogy a rendszeres karbantar­tás hiánya miatt bekövetkező javításokért (kifuvatás stb.) miért nyújtanak be a fogyasz­tónak külön számlát? Sok mindent kérdez az utas, a fogyasztó, a közönség, de a vállalatok nem tudnak be­szélni, vállalati alkalmazottak pedig nem tudnak válaszolni legfeljebb a meglévő szabály­zatra hivatkoznak. Bizony helyes lenne, ha közlekedési és szolgáltató vál­lalatok valamint az utasok és fogyasztók együtt megtárgyal nák közös dolgaikat, eltüntet­nék a felesleges tilalomfákat, és olyan szabályzatot alkotná­nak, amely megfelel nemcsak a vállalatok, hanem a közön ség érdekeinek is, Aratják a búzát Az egyházasharaszti Béke Tsz-ben július 9-én meg­kezdték a búzaaratást kom­bájnnal és aratógéppel. A 255 holdból mindössze 40— 50 holdat vágnak kézzel. A tsz 80 hold árpáját is 5 hold kivételével a kombájn és aratógép takarította le 3 nap alatt. Az egyénileg dol­gozó parasztok is megkezd­ték a búzaaratást. — (Szabó Károly) * A belvárdgyulai Győzelem Tsz július hatodikán vég­zett az őszi árpaaratással. A 25 holdról 17 mázsás át­lagtermést takarítottak be. Az árpabeadást a géptől tel­jesítették, sőt túlteljesítet­ték, mert a 112 mázsa elő­írással szemben 120 mázsát adtak az államnak. (Szabó Gyula). Angnsziug 2Q-ra kosawlnojk bányászaink Alkotmányunk ünnepének méltó megünneplésére készül­nek bányászaink. A legtöbb bányaüzemünkben már egyéni felajánlást is tettek, a válla - 'ások megtétele azonban még korántsem fejeződött bej X agyiiiánvolí A nagymányoki bányászok vállaltak, hogy augusztus 20- ig addig esedékes második fél­évi tervükön felül 530 tonna szenet termelnek. A csapatok brigádvállalásuk valóraváltá- sával igyekeznek adott sza­vuknak helytállni. A 'mányoki üzem 32 brigádja közül már 29 csapat megtette felajánlá­sát. Az eredmény: július első harmadában az üzem minden nap túlteljesítette tervét. A műszakiak már elegendő munkahelyről gondoskodtak, A sűrített levegővel való még jobb ellátásért pedig augusz­tus elején 25 köbméteres kompresszort helyeznek üzem­be. Egy új Salzgitter rakodó­gép üzembeállításával a feltá­ráson dolgozókat segítik. A szállítás meggyorsításáért a III. szinten mintegy 500 méter hosszú végtelenkötél-pályát szerelnek fel. Gondot fordítanak a minő­ségi termelésre is. Nagyon öt­letes a selejtkiállítás. Ha va­lamelyik csapat a szénnel együtt sok meddőt szállít kül­színre, a meddőből kis gúlá­kat raknak s megjelölik, hogy (nelyik csapat termelte. A se­lejtkiállítás hozzájárult, hog\ a minőségi termelés terén serr kell az üzemnek szégyenkez­nie. A nagymányoki bányászok július első harmadában ter­ven felül 170 tonna szene' termeltek. Máza A mázai bányászok július 1-től alkotmányunk ünnepéig terven felül 750 tonna szén kitermelését ígérték. Az üzem 35 csapata közül 29 már meg­tette vállalását. A vállalás valóraváltásáért folyó munká­ban a DISZ-brigádok tűnnek ki. Az üzem legjobb brigádja július első harmadában Bern­hardt Ádám DISZ csapata volt. A brigád vállalta, hogy napi tervén felül 6 csille sze­net termel. Adott szavának eleget tett és július első har­madának végéig előirányzatár felül 76 csille szenet szállítót' külszínre. A mázaiak főleg az anyag- takarékosságra ügyelnek. Az első félévi bányafamegtakarí­tás eredményeként a napok­ban 14 ezer forint jutalmat osztanak szét. Vineker Károly csapata 1 500 forint, Bernhardt Adám brigádja szintén 1 500 forint iutalmat kap. Szászvár A szászvári bányászok meg­különböztetett munkaszerve­zéssel készülnek az alkotmány ünnepére. Számukra különö­sen jelentős ez a verseny, hi­szen aknájuk az „Alkotmány­akna“ nevet viseli, amelyet jó munkával érdemeltek ki. Augusztus 20-ig előirányzaton felül 530 tonna szén kiterme- yését ígérték, s elhatározták; augusztus 13-tól 20-ig Alkot- mány-dekádot tartanak. Az idős bányászok a régi harcok emlékét is felelevenítik ezek­ben a napokban. Erdei József bányamester most 50 éves, de már 1920-ban itt dolgozott a bányában, az akkori nehéz bá­nyászéletről mesél az új bá­nyászoknak. Radics József 55 éves és már 34 év bányamun­ka van mögötte. Résztvett az 1924-es hathetes sztrájkban. Elmondja, hogy munkaruhá­ról, hűségjutalomról, megbe­csülésről nem beszélhetett ak­kor a bányász. Most több mint 3000 forint hűségjutalmat kap. Szov’et kereskede'mi küldöttség érkezik Pécsre A Belkereskedelmi Minisz­térium meghívására, szovjet kereskedelmi küldöttség ér­kezett hazánkba. A küldöttség vezetője: iMvarjev elvtárs, a föderatív orosz szocialista ta­nácsköztársaság belkereske­delmi miniszterének első he­lyettese. A küldöttség tagjai: Stepanov elvtárs, az OSzSzSzK belkereskedelmi minisztériu­mának főosztályvezetője, Mu­tyilin elvtárs, a kievi városi tanács osztályvezetője, Abo- jancov elvtárs, a leningrádi nagyáruház igazgatója és Kacs- lov elvtárs, a föderatív orosz szocialista tanácsköztársaság 1 elkeresKedelmi minisztériu­mának osztáiyvezetője. A szovjet kereskedelmi kül­döttség a jövő héten ellátogat Pécsre is. Országos turistaversenyt rendeztek Pécsett *Vasámap megélénkült Pécs tu­rista forgalma. A Bástya Kórház SK természetjáró szakosztálya ek­kor* rendezte meg Béke-vándor- díjas tájékozódási versenyét, ame­lyen az ország különböző részéből közel kétszáz turista vett részt. A döm’örkapui turistaházban el­szállásolt természetjárók már reg­gel fél 4 órakor talpon voltak, há­romnegyed 5 órakor pedig a Szé­chenyi térről autóbusz szállította őket az ürögi völgybe. A ver­senyzők a Vöröshegy déli völgy­katlanában, a szentkúti forrásnál gyülekeztek, ahol az indítóállo­Idén sem beli szégyenkeznünk Gondos előkészületek a mezőgazdasági kiállításra Még elevenen él mindnyá­junkban az 1955-ös Országos Mezőgazdasági Kiállítás pom­pás forgataga, még nem feled­tethette el velünk az idő azok nevét, akik nagydíjakkal s ér­mekkel megrakodva tértek ha­za Budapestről. Egy év telt el, vagy még annyi se, de máris újabb gondos előkészületek folynak megyénk mezőgazda­sága régi jóhírének további öregbítésére. A nemrégiben megrendezett megyei borverseny például va­lóságos seregszemléje volt már annak, hogy történelmi borvi­dékeinket kik s mivel képvi­seljék a kiállításon. A nagydí- iat a Pécsi Állami Gazdaság 1955-ös furmintja vitte el, s övé lett az elsőség az 1955-ös szüretű fehér borok között, míg az óborok pálmáját a' Szőlészeti Kutató Intézet olasz rizlingje hódította el. — Méltón képviselte a híres vö­rösbor vidéket a villányi álla­mi gazdaság: 1953-as kadarká­ja ugyancsak első díjat kapott. A monyoródi Uj Élet Tsz-t se tavalyi, se ó-borokkal nem? tudta elhagyni senki a terme­lőszövetkezeti fehér borok ver­senyében, míg a legjobb vö­rösbornak ebben a kategóriá­ban a villánykövesdi Alkot­mány Tsz opportóját találta a bizottság. A tenyészállatoknál —mely­ből tavaly két nagydíjat is szereztünk — végétért már a második felülbírálás is. Hu­szonkét termelőszövetkezet és 17 egyénileg gazdálkodó dolgo­zó p>araszt jelentette be eddig részvételét. Az egyéni gazdák kivétel nélkül tenyészbikákat állítanak ki. Ott lesz köztük Duzsai József gerdei gazda 93 pontszámú, 7 953 literes tehén­től való bikája is, amelyik a legjobb pontszámú . az egész megyében. A keszűi Kelemen Sándor Gábor nevű bikája (6 862 liter tej) 88 ponttal a második, a Cudar (5 216 liter tej), harmadik az egyéni gaz­dák jószágai között. Szinte az Országos Mező­gazdasági Kiállítás főpróbájá­nak számít az a bólyi rendez­vény, amelyet bátran nevez­hetünk a „három járás mező­gazdasági kiállításának.” — Augusztus 5-én és 6-án a pécs- váradi, mohácsi és siklósi já­rásbeli állami gazdaságok, ter­melőszövetkezetek és egyéni­leg gazdálkodó dolgozó pa­rasztok Bolyban mutatják be legszebb terményeiket és jó­szágaikat. A kátolyi December 21 Termelőszövetkezet tagjai például egy négy és fél má­zsás angol kocát mutatnak be. máson gyönyörű vándorzászlót lengetett a reggeli szél. Az üdvöz­lések után kihirdették a csapatok indulási rendjét. összesen 36 csapat indult. A veszprémi tíz csapaton kíviil. Bu­dapest 15, Űzd 2, Pécs 5 és Bélapát talva. Diósgyőr, Mosonmagyaróvár, valamint Szeged egy-egy csapattal indult a nagyszabású turistaver­senyen. Nyolcpercenként egyszer­re két csapat indult útnak, az egyik a nyugati „A” szakaszra, a másik pedig a keleti „B" szakasz­ra. A szűk völgykatlanban a tájé­kozódási feladatok nehezeknek bizonyultak. Az erdő mélyén, az út, ösvény, magassági pontok ke­resése közben, több csapat is el­tévedt. nem tudott a kijelölt cél­ba érni s Így a további verseny­ből kiesett. Az utolsó versenyzők délután 2 és 3 óra között értek célba. ’ A verseny értékelésére most - került sor és eszerint a Béke vándorzászlá ez évi győztese és egy évig őr­zője, a budapesti Vasas MÁV \G csapata lett, mindössze 28 hiba­pontos kiváló eredménnyel, Máso­dik a budapesti Bástya Pedagógus lett 168 hibaponttal. A tavalyi győztes, az özdi Vasas csapata a harmadik helyre került. A legjobb pécsi eredményt a Törekvés csa­pata ért el, amely az ötödik be’v- re került. Jellemző, hogy az idén egyetlen csapat sem adta fel a versenyt, hanem a nehéz terepen mindegyik végigment. DK. OPPE SÁNDOR orvos Szombaton adják át teljes hosszában a Keleti Főcsatornát A csapadékban szegény ti­szántúli vidék öntözése és új hajózási útvonal létesítése ér­dekében 1950 őszén kezdték meg a Keleti Főcsatorna építé­sét. Nagyteljesítményű kotró­gépek és egyéb korszerű mun­kaeszközök segítségével csak­nem kilencmillió köbméter földet mozgattak meg, ami olyan nagymennyiségű, hogy az itt kitermelt föld Budapest­től Fckingig érő vasúti szerel­vényt megtöltene. A főcsator­na most készült el kilencven­nyolc kilométeres teljes hosz- szában és Tiszátok, Tiszavas- vári, Hajdúnánás, Hajdúbö­szörmény, Balmazújváros, Haj­dúszoboszló, Hajduszovát, Ka- ba, Tetétlen és Földes község mellett haladva Bakonszegnél torkollik a Kék-Kallóba, azon keresztül a Berettyóba. A csatorna átlagosan negyven méter széles és négy méter mély. Teljes szélességében azonban csak Hajduszovátig további szakaszán pedig fél- szélességben készült el, — A munkákat teljes egészében 1957 végén fejezik be. A Keleti Főcsatornát 1954 tavaszán Hajdúszoboszlóig, 1955 elején Tetétlenig részle­tesen üzembehelyezték és 25- 30 ezer holdon már folyik is az öntözés. Az öntözést most ki­terjeszthetik a tetétlen—ba- konszegi térség csapadéksze­gény tájaira is. A Keleti Főcsatornát teljes hosszában július 14-én, szom­baton adjáv át, _ Irány : a Balaton Pécs, Főpályaud­var, 1956. július 12. Hajnali négy óra. Éjszínű takaróját fejére húzva még alszik a Nap, mi­kor a gyerekek már gyülekeznek az állomáson. Kü­lönös: egyik sem nyafog, egyik sem álmos, igazi úttö­rők módján fris­sek, vidámak, in­kább a felnőtte­ken, akik elkísér­ték őket, látszik a három órai felke­lés nyoma. Most azonban könnyűszerrel ma­gyarázható, miért ilyen jókedvűek a gyerekek. Kétheti táborozásra indul­nak az ország kü­lönböző úttörő tá­boraiba, egyrészük a Balatonra, Lel­tére. Szépen, sorban felszállnak a vo­natra. Az álmos szülők is felélén­külnek és mikor már a gyerekek berendezkedtek, felóvakodnak ők is a bérelt vago­nokba, megnézni, milyen helyet fog­laltakkényelme­sen utaznak-e majd gyermekeik. — Aztán írjál! — Engedelmes légy! — Ne egyél egy­szerre sokat! — Ha kijössz a vízből, megtöröl­közz! — Ne verekedj! Árad, ömlik a sok tanács, figyel­meztetés — egyen­letesen elosztva elég lenne észtén^ dőre is. A gyere­kek meg csak bó­logatnak, a fülük befogadja a sza­vakat, de hogy agyukig elér-e, az már nem bizo­nyos. ök már a Balaton mellett vannak gondolat­ban és a sok új, izgalmas, nagysze­rű élmény lehető­ségét latolgatják. Vagy 270-en utaznak el ma reg­gel, a pesti gyors­hoz csatolt külön- kocsikkal. Ingye­nes az út, az üdü­lés — csak az idő­járás is gondos­kodjék úgy a gye­rekekről, mint a DISZ, akkor nem lesz semmi baj. A szülök búcsúz­kodnak, Vörös Pál, a Mátyás ki­rály utcai iskola igazgatója is még- egyszer megnézi, mit csinál három tanítványa. Ez is a gondoskodás új­szerű, megható formája: az isko­laigazgató hajnal­ban felkel, kijön az állomásra, m.ert — nem há­rom gyermeke, hanem — három növendéke üdülni megy. Azután pontban 4 óra. 40 perckor kigördül a vonat. A sok mosolygó gyermekfejjel megtelnek az ab­lakok, lobognak a zsebkendők, inte­getnek a kezek: a viszontlátásra ké­két múlva, jöjje­tek haza meghíz va, lebarnulva, megizmosodva, a balatoni táborozás emlékeivel gazda­gabban!

Next

/
Oldalképek
Tartalom