Dunántúli Napló, 1956. július (13. évfolyam, 154-179. szám)
1956-07-13 / 164. szám
***** >1 NA PE« 195« JŰt> If 1 Nemzetközi hírek Jugoszláv gyermekek üdülnek Csehszlovákiában Ä Csehszlovák Köztársaságban idén a többi között 40 j'j goszláv gyermek is íog üdülni. Ez az első alkalom, hogy jugoszláv gyermekek Csehszlovákiában töltik vakációjukat, Ifjúsági csoport látogat az NDK-ból Dániába A Német Demokratikus Köz társaságból is résztvesz egy ifjúsági csoport a július 8-tól 15 lg tartó dániai táborozáson, amelyet a Dán Kommunista Ifjúsági Szövetség Dánia egyik legszebb vidékén rendez. Belga parlamenti küldöttség látogat Kínába A belga szenátus elfogadta Kínának azt a meghívását, hogy látogasson belga parlamenti küldöttség a Kínai Népköztársaságba, 5 000 román állampolgár tért haza Eddig ötezer külföldön élt román állampolgár tért vissza hazájába. Düsseldorf—Szófia A KLM holland repülőtársaság június 28-án nyitotta meg az első légivonalat Düsseldorf és a bolgár főváros közt. A nyugatnémet alkalmazottak szakszervezete sztrájkra hív fel A nyugatnémet alkalmazottak szakszervezete egy Münchenben tartott sajtóértekezleten azt javasolta, hogy a Nyu- gat-Németországban állomásozó megszálló hatóságoknál al- aklmazott 300 ezer munkás, munkásnő és alkalmazott indítson sztrájkot a megszálló hatóságok egyre fokozódó kizsákmányolása ellen és 10 százalékos béremelés kiharcolásáért. A szakszervezet tíz nap leforgása alatt kérdést intéz a megszálló hatóságoknál alkalmazott összes németekhez, akarják-e a sztrájk megindítását. 23 000 amerikai vasutas „kényszerszabadságolása“ A nagy amerikai vasúttársaságok július 2-án 23 ezer vasutasmunkást kényszerszabadságra küldtek. A munkából való kizárást azzal indokolták, hogy a 650 ezer acélipari munkás sztrájkja szükségessé tette a korlátozást. — Ugyanakkor a Pennsylvania Railroad vasúttársaság például májusban 6,1 millió dollárral a legnagyobb profitot zsebelte be 11 esztendő óta; Igen jó barátok és szomszédok lehetünk Az iráni sah hazautazott Moszkvából Moszkva (TASZSZ) Mohammed Reza Pahlevi iráni sah, felesége és kísérete csütörtökön Bakuba utazott, innen pedig hazatér. Az iráni államfőt a Központi Repülőtéren Vorosdiov, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének elnöke és felesége, Bulganyin, Malenkov, Pervuhin. Zsukov, Sepilov és számos más hivatalos személyiség, valamint a sajtó képviselői búcsúztatták. Az iráni sah a repülőtéren Vorosilovhoz fordulva búcsúbeszédében megköszönte a szívélyes fogadtatást és az iráru küldöttség iránt tanúsított őszinte érzéseket. Gratulált a Szovjetunió nagy ipari és mezőgazdasági sikereihez. Igen jó barátok és szomszédok lehetünk — folytatta azt iráni sah — előrehaladhatunk a társadalmi fejlődés és haladás útján, békében élhetünk és elérhetjük céljainkat. Dulles sajtóértekezlete Washington (MTI) Dulles amerikai külügyminiszter szer dán megtartotta a szokásos heti sajtóértekezletét. A külügyminiszter — nyu. gáti hírügynökségek és rádiójelentéseik szerint — előre elkészített nyilatkozatot olvasott fel, amelyben ellenséges hangon foglalkozott az SZKP Központi Bizottságának a személyi kultuszról szóló határozatával. Két6égbevomita az SZKP Központi Bizottsága határozatának azt a megállapítását, hogy az elkövetett visszaélések meg ismétlődése kizárt dolog. Ezzel kapcsolatban Dulles ismét szóba hozta a népi demokratikus országok „felszabadítását“. Dulles a továbbiak során igyekezett megfélemlíteni a semleges országokat, hogy ne fogadjanak el segítséget a Szovjetuniótól, mert ez Dulles szerint „erőszakos politikai célokat szolgál"; Egy újságíró megjegyezte, hogy Nyugat-Németországbam és Japánban hiányzik az újra- feJfegyverzés iránti lelkesedés. 3 600 millió dollár külföldi „segély” Washington (MTI): Miután az amerikai kongresszus hétfőn négymilliárd dollárban szabta meg az Egyesült Államok úgynevezett külföldi segélyprogramjának hitelkeretét, az 1956—57-es költségvetési évre, a képviselőház szerdán 3,600,000.000 dollár felhasználására adott felhatalmazást a segélyprogram keretében. Ez mintegy háromnegyede az Eisenhower által kért négy- milliárdkilencszázmillió dollárnak. A londoni rádlő jelentése szerint a képviselőház 117 szavazattal 65 ellenében elvetette azt a javaslatot, hogy szüntessék be a Jugoszláviának folyósított segélyt. ELEFÄNTVAD ASZOK Az Egyesült Államokban elefánt már csak cirkuszban és állatkertben van. Mark Twain kigúnyolta az öntelt és korlátolt elefántvadászokat, akik a félvilágon át bottal ütötték egy megszökött elefánt nyomát, s az elefánt közben a nyomozó hivatal udvarán sztesztázott. Szagáról bukkantak rá. Hogy áll a helyzet ma a kipusztult amerikai elefántokkal? Szaporodtak-e, vagy fogytak? A szag után ítélve, szaporodtak. Lássuk a példákat. Mint annakidején az elefántét, bottal ütötték a hivatalos és nemhivatalos amerikai nyomozók holmi mesebeli szovjet „szóke kémnők” nyomát, akik állítólag amerikai katonai titkokat szereztek be. De végülis Stewart Alsop, a New York Herald Tribune című lap tudósítója „Szép szőke kémnők nélkül” című cikkében közölte, hogy egy newyorki könyvüzletben szovjet műszaki tankönyveket talált és abpan olyan felfedezéseket, olyan műszaki ötleteket, amelyeket az amerikai tudósok szenzációs újdonságoknak találtak. Alsop ezt Írja: „A könyv egyes.-.. — az amerikai szakemberek számára új _. momentumokat tartalma z a rakétatechnikát illetően. A szovjet kémek azért nem lophatták ezeket az ötleteket tőlünk, mert nem a mieink.” Az elefánt dicstelenül múlt a Capitolium falai előtt. Más példa. Uj szovjet repülőgépek zúgtak el a Vörös tér felett a légiparádén. A pentagont elefántvadászok persze mindjárt látták, hogy ezek amerikai szerkezetű repülőgépek, „szőke kémnők” lopták el a terveket. Keresd a szőkét! Keresték, kutatták, nem találták. Aztán az Aviation Week című folyóirat fényképfelvételeket közölt ezekről a titokzatos repülőgépekről. — Özönlöttek a nyomozók a folyóirat szerkesztőségéhez. — Honnan, kitől szerezték meg? — A folyóirat szerkesztője megvonta a vállát: — A SZOVFOTO ügynökség küldte válaszul kérésünkre. Itt nincs semmiféle titok. Az Egyesült Államokban ugyan titkos még ez a szerkezet, a Szovjetunióban már nem. Az elefánt kimúlt a Pentagon udvarán... Még egy példa. Humphrey pénzügyminiszter, ugyancsak Alsop szavai szerint, egy, a Szovjetunióban járt angol gyárostól megtudta, hogy „a szovjet kohászat semmiben sem marad az angol mögött.” Megrázta ez a hír, mert az volt a meggyőződése, hogy a szovjet emberek a maqak erejéből semmire sem juthatnak, feltétlenül mások' titkait kell kifürkészniök. Most meg kiderült, hogy valójában tanulni lehet a szovjet emberektől. :,iW~ D. ZASZLAVSZKIJ A külügyminiszter válaszában elismerte, hogy jelenleg .,kisebb háborús félelem észlelhető a világon, mint korábban“ és hogy ennek mindenki csak örülhet. Egy kérdésre válaszolva Dulles kijelentette, hogy az Egyesült Államok nem szándékozik csatlakozni a bagdadi szerződéshez. Végül pedig a népi demokratikus országokban folytatott propaganda céljaira megszavazott hitelekről szólt. Autóut a Mont Blancon keresztül A közeljövőben állítólag valósággá válik a már régen kigondolt terv, megépül az alagút a 4 800 méter magas Mont Blancon keresztül. Európa legmagasabb hegységén keresztül vezető alagút építésének terve mindenesetre nem új dolog. Már a genfi természetkutató De Saussure, a hegyóriás első megmászója 1787- ben már sürgette az alagút megépítését. Száz évvel ezelőtt Vageur francia mérnök foglalkozott a feladattal és 1900 körül az ugyancsak francia Manód. 1935 után végre megkezdték a kísérléti fúrásokat, amelyek azonban többször félbeszakadtak és végül elakadtak; Miután most Franciaország és Olaszország, mint a két közvetlenül erdekelt ország megegyezett a terv keresztülvitelében, a közeljövőben meg kezdik az építkezést. Körülbelül 12 000 méter szikiét kell átfúrni. A becslések szerint az építkezéshez négy-öt évre van szükség. Eleinte vasúti alagútat akartak építeni. De ma a motoros járművek világában egy négy és fél méter magas autóalag- út, két egyenként hat méter széles autóúttal, keskeny gyaő logjáróval célszerűbbnek látszik. Az alagút bejárata az 1200 méterre a tengerszirvt felett fekvő francia Chamonix mellett kezdődik. A hegy belsejében az út mintegy 200 mé-i tért emelkedik, hogy aztán Entreves-nél egy olasz falucskánál 1 380 méter magasságban végződjék. Az alagút bejáratainál nyolc óriási ventillátort szerelnek fel. A kereszthuzatot létrehozó berendezésre azért van szükség, mivel mint ismeretes a gépkocsik motorjai mérgező széngázt termelnek, amelyet nitrogénnel 2500- szorosára kell ritkítani, hogy ártalmatlan legyen. Ha feltételezzük, hogy óránként 350 gépkocsi halad át az alagúton, akkor másodpercenként 450 köbméter friss levegőt kell az alagútba belepréselni. Az alagút legmagasabb pontján külön vezetékkel a gázokat elvonják* Az autóútat Rout Blanch- nak nevezik el. A Párizs—Róma közötti utat többszáz kilométerrel fogja megrövidíteni és egyidejűleg egyenesvonalu összeköttetést teremt London— (Calais, Paris, Dijon, Genf, Chamonix, Twin. Genova) Róma között* II Én a derűlátó kisebbséghez tartozom Dag Hammarskjöld sajtóértekezlete Belgrádban ii Belgräd (Tanjug): Dag Hammarskjöld, az ENSZ főtitkára szerdán Belgrádban sajtóértekezletet tartott. Az újságírók megkérdezték, véleménye szerint reálisabbak-e ma a kilátások a leszerelésre, mire az ENSZ főtitkára így válaszolt: Én a derűlátó kisebbséghez tartozom, amelynek igaza van. Derűlátó meggyőződésem a leszerelés tekintetében több tényen alapul. A kölcsönös megértés tekintetében már történt némi előrehaladás. A leszerelésre vonatkozó egyezmény létrehozását nagyban elősegíti a világközvélemény általános politikai nyomása, valamint a minden országban érezhető gazdasági és pénzügyi nyomás. Hammarskjöld ezután hozzáfűzte, hogy a leszerelés folyamata lassú lesz, mert ez a kérdés mély gyökereket vert sok ország politikai életében. Az ENSZ főtitkára ezután Nyári vasárnap Moszkvában A moszkvaiak egyik legkedveltebb szórakozóhelye nyáron hatalmas Gorkij Kultúrpark üdvözölte egyes kormányoknak fegyveres erőik csökkentésére irányuló intézkedését. Arra a kérdésre, hogyan ítéli meg a közel-keleti helyzetet, Dag Hammarskjöld kijelentette, a helyzet ma jobb, mint korábban volt. Ezután megkérdezték az ENSZ főtitkárát, vajon hasznosnak tartja-e az olyan látogatásokat, mint például az egyiptomi köztársasági elnök, illetve Nehru miniszterelnök látogatása JugoszláviáDan? — Dag Hammarskjöld így válaszolt: Teljesen elégedett vagyok az ilyen érintkeiésekkel, amelyek, voltaképpen az ENSZ javát szolgálják. Itt az államférfiak személyes érintkezéseiről van szó, az ENSZ céljai pedig éppen az országok közötti jó és baráti viszony megteremtésére irányulnak. Véleményem szerint az ilyen látogatások pozitívak és sokban hozzájárulnak a békéhez. Szeptember 1-ig Húszezer fővel csökkentik a román hadsereg létszámát Bukarest (TASZSZ): A román sajtóban július 12-én az alábbi közlemény jelent meg: — Figyelembevéve a nemzetközi feszültség enyhítése terén ezideig elért eredményeket, a Román Népköztársaság Minisztertanácsa, békepolitikájához híven elhatározta, hogy 1956 szeptember 1-ig további húszezer fővel csökkenti aromán fegyveres erők létszámát* A csökkentés következtében szabaddá váló embereket a népgazdaság különböző termelési ágaiban helyezik el. A felszabaduló pénzösszegeket és anyagi eszközöket a népgazdaság békés fejlesztésére s szociális, valamint kulturális szükségletekre használják fel* Nehru július 17-én érkezik Jugoszláviába Belgrád (TASZSZ): Mint a Borba közli, Nehru indiai mi- ■ niszterelnök július 17-én ér- I kezik Belgrádba. Folytatják a szovjet—japán béketárgyalásokat London (MTI) Az AP jólértesült londoni diplomáciai körökben szerzett értesülésére hivatkozva közli, hogy a Szovjetunió és Japán elvben megegyezett abban, hogy még július hó folyamán folytatja a béketárgyalásokat. Ugyanezek a körök megjegyzik, hogy a tárgyalások folytatásához szükséges intézkedéseket még nem tették meg. „Dzsámbolájntól" — a börtönig A besütő nap hosszan, furán elnyújtva veti le a szoba döngölt földjére az ablak keresztjét. Jutka piros, virágmintás pongyolában ül, kezét összekulcsolja, haja rendetlenül takarja el fél arcát. Fásvltan nézi a kereszt árnyékát. Mélységes csend szakadt közénk. Szórakozottan firkálok egy darabka papírra. Kusza gondolataim valamiképpen testet- öltenek a papíron: az ákombákomból egy magas bárszék vonalai bontakoznak ki, s az egészet pedig átfogja egy nagy „D‘‘-betü. Igen. „Dzsámbolájn" és bárszék. — Miért sikkasztott? ... A lány felkapja a fejét: — Ezért jött? Bólintok. F. Jutka vállatvon: — Mert élni akartam... Nem hiszi? Nem válaszolok. — Miért? Azt hiszi bűnöző vagyok? Azt nem. De. hogy bűnös, azt hiszem és tudom. Húszezer forintot elúsztatni — amit a g. állami gazdaság fogatosai, gépírói, növénytermesztői és konyhalányai slnylenek meg — mi mást jelent, mint bűntettet?! — Mire kellett a pénz? — kérdem tőle csendesen. — Kellett. Nem jutok dűlőre ezzel a lánnyal. Próbálom megértetni vele: nem vagyok ügyész, sem bíró, sem nyomozó, engem nem is érdekel a „hogyan", hanem a „miért"? Pontosan az, ami a vádiratban és jegyzőkönyvekben csak néhány sornyi helyet foglalt el. A lány — mintha hirtelen ötlete támadna — felélénkül: — Úgyis tudom. hogy megírja. Elmondom. Tudja mi az a dzsámbolájn? — Nem tudom miről van szó .a — Az egy táncszám. Azt mondják rumba. Amikor tavaly nyáron üdülni mentem Mátraházára, egyik este ezt játszották az üdülő bárjában. Én még bárban soha nem voltam, elhiheti kissé elfogultam léptem be az ajtón, t* Nem csodálom. Azt sem, hogy furának, kissé nevetségesnek találta a magas bárszéket, vagy a féldeci „édes“-t, amit a mixernő eléje tett. Egy pesti fiatalember felkéri táncolni, ő szívesen megy, ennek a zeneszámnak is olyan furcsa ritmusa van, hát még a szövege! — Lacinak hívták a fiút. Utána az asztalhoz vezetett, ahol bemutatott egy nagyon szép pesti özvegyasszonynak, és egy idősebb, őszhajú férfinek. Velük töltöttem el a két hetet és az üdülés után körülbelül egy hónap múlva ugyan csak őhozzájuk utaztam fel Pestre. Jutka azon a kétnapos pesti úton négyezer forintot költött el ismerőseinél. Akkor nyúlt először más pénzéhez. Ezt a látogatást még két másik követte és mindegyik alkalommal három—négyezer forint úszott el az átmulatott éjszakákon. A tavasszal egyik barátnőjével Pécsett töltöttek el két napot, a Nádorban vacsoráztak, a Nádorban laktak, a Nádorban itta meg élete első pohár pezsgőjét — a gazdaság pénzéből. S ezért kétévi börtönre ítélték. Éppenséggel lehetne erről egy rövidke újsághírt is írni, valahogy ilyenformán: „F. Judit — a g. állami gazdaság pénztárosnője — kétévi börtönbüntetési kapott sikkasztás miatt". De ha a felszint lehámozzuk s jobban mögéje nézünk a száraz bírósági hímek — elkapjuk azt a kis fonalat, amely végülis a vádlottak padjához kötötte a lányt. Jutkát féltették otthon. Hogy mitől, az isten a megmondhatója! Egyszer volt életében bálban, valamelyik fiú hazakísérte, s az apja majdnem felpofozta a lányt. Soha, senkivel sehol nem mutatkozhatott. De otthon mindene megvan. Rádió kell? Az apja megvette. Kerékpár kell? Az apja megvette. Ruha kell? Megtömtek neki egy szekrényt divatos, városias ruhákkal. Rúzs kell? Vegyen! Fodrász kell? Menjen! Körömlakk kell? Lakkozza be pirosra ® körmét, ha tetszik! Csak egy valami... valami mégis hiányzott. Amit nem lehet pénzzel megvásárolni: a szeretet és egy húsz éves leány iránti apai megértés. Az otthon minden kín- elmével — végülis börtönévé váu r. yediili szórakozást, tagen a könyvelőben talált. w . í
