Dunántúli Napló, 1956. július (13. évfolyam, 154-179. szám)

1956-07-13 / 164. szám

***** >1 NA PE« 195« JŰt> If 1 Nemzetközi hírek Jugoszláv gyermekek üdülnek Csehszlovákiában Ä Csehszlovák Köztársaság­ban idén a többi között 40 j'j goszláv gyermek is íog üdül­ni. Ez az első alkalom, hogy jugoszláv gyermekek Cseh­szlovákiában töltik vakációju­kat, Ifjúsági csoport látogat az NDK-ból Dániába A Német Demokratikus Köz társaságból is résztvesz egy if­júsági csoport a július 8-tól 15 lg tartó dániai táborozáson, amelyet a Dán Kommunista Ifjúsági Szövetség Dánia egyik legszebb vidékén rendez. Belga parlamenti küldöttség látogat Kínába A belga szenátus elfogadta Kínának azt a meghívását, hogy látogasson belga parla­menti küldöttség a Kínai Népköztársaságba, 5 000 román állampolgár tért haza Eddig ötezer külföldön élt román állampolgár tért vissza hazájába. Düsseldorf—Szófia A KLM holland repülőtársa­ság június 28-án nyitotta meg az első légivonalat Düsseldorf és a bolgár főváros közt. A nyugatnémet alkalmazottak szakszervezete sztrájkra hív fel A nyugatnémet alkalmazot­tak szakszervezete egy Mün­chenben tartott sajtóértekezle­ten azt javasolta, hogy a Nyu- gat-Németországban állomáso­zó megszálló hatóságoknál al- aklmazott 300 ezer munkás, munkásnő és alkalmazott in­dítson sztrájkot a megszálló hatóságok egyre fokozódó ki­zsákmányolása ellen és 10 szá­zalékos béremelés kiharcolá­sáért. A szakszervezet tíz nap leforgása alatt kérdést intéz a megszálló hatóságoknál alkal­mazott összes németekhez, akarják-e a sztrájk megindí­tását. 23 000 amerikai vasutas „kényszerszabadságolása“ A nagy amerikai vasúttár­saságok július 2-án 23 ezer vasutasmunkást kényszersza­badságra küldtek. A munká­ból való kizárást azzal indo­kolták, hogy a 650 ezer acél­ipari munkás sztrájkja szüksé­gessé tette a korlátozást. — Ugyanakkor a Pennsylvania Railroad vasúttársaság például májusban 6,1 millió dollárral a legnagyobb profitot zsebelte be 11 esztendő óta; Igen jó barátok és szomszédok lehetünk Az iráni sah hazautazott Moszkvából Moszkva (TASZSZ) Moham­med Reza Pahlevi iráni sah, felesége és kísérete csütörtö­kön Bakuba utazott, innen pe­dig hazatér. Az iráni államfőt a Közpon­ti Repülőtéren Vorosdiov, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének elnöke és fele­sége, Bulganyin, Malenkov, Pervuhin. Zsukov, Sepilov és számos más hivatalos szemé­lyiség, valamint a sajtó kép­viselői búcsúztatták. Az iráni sah a repülőtéren Vorosilovhoz fordulva búcsú­beszédében megköszönte a szí­vélyes fogadtatást és az iráru küldöttség iránt tanúsított őszinte érzéseket. Gratulált a Szovjetunió nagy ipari és mezőgazdasági sikereihez. Igen jó barátok és szomszé­dok lehetünk — folytatta azt iráni sah — előrehaladhatunk a társadalmi fejlődés és hala­dás útján, békében élhetünk és elérhetjük céljainkat. Dulles sajtóértekezlete Washington (MTI) Dulles amerikai külügyminiszter szer dán megtartotta a szokásos heti sajtóértekezletét. A külügyminiszter — nyu. gáti hírügynökségek és rádió­jelentéseik szerint — előre el­készített nyilatkozatot olvasott fel, amelyben ellenséges han­gon foglalkozott az SZKP Köz­ponti Bizottságának a személyi kultuszról szóló határozatával. Két6égbevomita az SZKP Köz­ponti Bizottsága határozatá­nak azt a megállapítását, hogy az elkövetett visszaélések meg ismétlődése kizárt dolog. Ezzel kapcsolatban Dulles ismét szó­ba hozta a népi demokratikus országok „felszabadítását“. Dulles a továbbiak során igyekezett megfélemlíteni a semleges országokat, hogy ne fogadjanak el segítséget a Szovjetuniótól, mert ez Dulles szerint „erőszakos politikai cé­lokat szolgál"; Egy újságíró megjegyezte, hogy Nyugat-Németországbam és Japánban hiányzik az újra- feJfegyverzés iránti lelkesedés. 3 600 millió dollár külföldi „segély” Washington (MTI): Miután az amerikai kongresszus hét­főn négymilliárd dollárban szabta meg az Egyesült Álla­mok úgynevezett külföldi se­gélyprogramjának hitelkeretét, az 1956—57-es költségvetési évre, a képviselőház szerdán 3,600,000.000 dollár felhaszná­lására adott felhatalmazást a segélyprogram keretében. Ez mintegy háromnegyede az Eisenhower által kért négy- milliárdkilencszázmillió dol­lárnak. A londoni rádlő jelentése szerint a képviselőház 117 sza­vazattal 65 ellenében elvetette azt a javaslatot, hogy szüntes­sék be a Jugoszláviának folyó­sított segélyt. ELEFÄNTVAD ASZOK Az Egyesült Államokban elefánt már csak cirkuszban és állatkertben van. Mark Twain kigúnyolta az öntelt és korlátolt elefántvadászo­kat, akik a félvilágon át bot­tal ütötték egy megszökött elefánt nyomát, s az elefánt közben a nyomozó hivatal udvarán sztesztázott. Szagá­ról bukkantak rá. Hogy áll a helyzet ma a kipusztult amerikai elefán­tokkal? Szaporodtak-e, vagy fogytak? A szag után ítélve, szapo­rodtak. Lássuk a példákat. Mint annakidején az ele­fántét, bottal ütötték a hiva­talos és nemhivatalos ame­rikai nyomozók holmi me­sebeli szovjet „szóke kém­nők” nyomát, akik állítólag amerikai katonai titkokat szereztek be. De végülis Ste­wart Alsop, a New York He­rald Tribune című lap tudó­sítója „Szép szőke kémnők nélkül” című cikkében kö­zölte, hogy egy newyorki könyvüzletben szovjet mű­szaki tankönyveket talált és abpan olyan felfedezéseket, olyan műszaki ötleteket, ame­lyeket az amerikai tudósok szenzációs újdonságoknak ta­láltak. Alsop ezt Írja: „A könyv egyes.-.. — az ame­rikai szakemberek számára új _. momentumokat tartal­ma z a rakétatechnikát ille­tően. A szovjet kémek azért nem lophatták ezeket az öt­leteket tőlünk, mert nem a mieink.” Az elefánt dicstelenül múlt a Capitolium falai előtt. Más példa. Uj szovjet re­pülőgépek zúgtak el a Vörös tér felett a légiparádén. A pentagont elefántvadászok persze mindjárt látták, hogy ezek amerikai szerkezetű re­pülőgépek, „szőke kémnők” lopták el a terveket. Keresd a szőkét! Keresték, kutatták, nem találták. Aztán az Aviation Week című folyóirat fényképfelvé­teleket közölt ezekről a ti­tokzatos repülőgépekről. — Özönlöttek a nyomozók a fo­lyóirat szerkesztőségéhez. — Honnan, kitől szerezték meg? — A folyóirat szerkesz­tője megvonta a vállát: — A SZOVFOTO ügynökség küldte válaszul kérésünkre. Itt nincs semmiféle titok. Az Egyesült Államokban ugyan titkos még ez a szerkezet, a Szovjetunióban már nem. Az elefánt kimúlt a Penta­gon udvarán... Még egy példa. Humphrey pénzügyminiszter, ugyancsak Alsop szavai szerint, egy, a Szovjetunióban járt angol gyárostól megtudta, hogy „a szovjet kohászat semmiben sem marad az angol mögött.” Megrázta ez a hír, mert az volt a meggyőződése, hogy a szovjet emberek a maqak erejéből semmire sem juthat­nak, feltétlenül mások' tit­kait kell kifürkészniök. Most meg kiderült, hogy valójában tanulni lehet a szovjet em­berektől. :,iW~ D. ZASZLAVSZKIJ A külügyminiszter válaszában elismerte, hogy jelenleg .,ki­sebb háborús félelem észlel­hető a világon, mint koráb­ban“ és hogy ennek mindenki csak örülhet. Egy kérdésre válaszolva Dulles kijelentette, hogy az Egyesült Államok nem szán­dékozik csatlakozni a bagdadi szerződéshez. Végül pedig a népi demokratikus országok­ban folytatott propaganda cél­jaira megszavazott hitelekről szólt. Autóut a Mont Blancon keresztül A közeljövőben állítólag va­lósággá válik a már régen ki­gondolt terv, megépül az alag­út a 4 800 méter magas Mont Blancon keresztül. Európa leg­magasabb hegységén keresz­tül vezető alagút építésének terve mindenesetre nem új dolog. Már a genfi természet­kutató De Saussure, a hegy­óriás első megmászója 1787- ben már sürgette az alagút megépítését. Száz évvel ezelőtt Vageur francia mérnök foglal­kozott a feladattal és 1900 kö­rül az ugyancsak francia Ma­nód. 1935 után végre megkezd­ték a kísérléti fúrásokat, amelyek azonban többször fél­beszakadtak és végül elakad­tak; Miután most Franciaország és Olaszország, mint a két közvetlenül erdekelt ország megegyezett a terv keresztül­vitelében, a közeljövőben meg kezdik az építkezést. Körül­belül 12 000 méter szikiét kell átfúrni. A becslések szerint az építkezéshez négy-öt évre van szükség. Eleinte vasúti alagútat akar­tak építeni. De ma a motoros járművek világában egy négy és fél méter magas autóalag- út, két egyenként hat méter széles autóúttal, keskeny gyaő logjáróval célszerűbbnek lát­szik. Az alagút bejárata az 1200 méterre a tengerszirvt felett fekvő francia Chamonix mellett kezdődik. A hegy bel­sejében az út mintegy 200 mé-i tért emelkedik, hogy aztán Entreves-nél egy olasz falucs­kánál 1 380 méter magasság­ban végződjék. Az alagút be­járatainál nyolc óriási ventil­látort szerelnek fel. A kereszt­huzatot létrehozó berendezésre azért van szükség, mivel mint ismeretes a gépkocsik motor­jai mérgező széngázt termel­nek, amelyet nitrogénnel 2500- szorosára kell ritkítani, hogy ártalmatlan legyen. Ha felté­telezzük, hogy óránként 350 gépkocsi halad át az alagúton, akkor másodpercenként 450 köbméter friss levegőt kell az alagútba belepréselni. Az alag­út legmagasabb pontján külön vezetékkel a gázokat elvonják* Az autóútat Rout Blanch- nak nevezik el. A Párizs—Ró­ma közötti utat többszáz kilo­méterrel fogja megrövidíteni és egyidejűleg egyenesvonalu összeköttetést teremt Lon­don— (Calais, Paris, Dijon, Genf, Chamonix, Twin. Geno­va) Róma között* II Én a derűlátó kisebbséghez tartozom Dag Hammarskjöld sajtóértekezlete Belgrádban ii Belgräd (Tanjug): Dag Hammarskjöld, az ENSZ fő­titkára szerdán Belgrádban sajtóértekezletet tartott. Az újságírók megkérdezték, véleménye szerint reálisab­bak-e ma a kilátások a lesze­relésre, mire az ENSZ főtit­kára így válaszolt: Én a derűlátó kisebbséghez tartozom, amelynek igaza van. Derűlátó meggyőződésem a le­szerelés tekintetében több té­nyen alapul. A kölcsönös meg­értés tekintetében már történt némi előrehaladás. A leszere­lésre vonatkozó egyezmény létrehozását nagyban elősegíti a világközvélemény általános politikai nyomása, valamint a minden országban érezhető gazdasági és pénzügyi nyomás. Hammarskjöld ezután hoz­záfűzte, hogy a leszerelés fo­lyamata lassú lesz, mert ez a kérdés mély gyökereket vert sok ország politikai életében. Az ENSZ főtitkára ezután Nyári vasárnap Moszkvában A moszkvaiak egyik legkedveltebb szórakozóhelye nyáron hatalmas Gorkij Kultúrpark üdvözölte egyes kormányok­nak fegyveres erőik csökken­tésére irányuló intézkedését. Arra a kérdésre, hogyan ítéli meg a közel-keleti hely­zetet, Dag Hammarskjöld ki­jelentette, a helyzet ma jobb, mint korábban volt. Ezután megkérdezték az ENSZ főtitkárát, vajon hasz­nosnak tartja-e az olyan láto­gatásokat, mint például az egyiptomi köztársasági elnök, illetve Nehru miniszterelnök látogatása JugoszláviáDan? — Dag Hammarskjöld így vála­szolt: Teljesen elégedett vagyok az ilyen érintkeiésekkel, ame­lyek, voltaképpen az ENSZ ja­vát szolgálják. Itt az állam­férfiak személyes érintkezé­seiről van szó, az ENSZ cél­jai pedig éppen az országok közötti jó és baráti viszony megteremtésére irányulnak. Véleményem szerint az ilyen látogatások pozitívak és sok­ban hozzájárulnak a békéhez. Szeptember 1-ig Húszezer fővel csökkentik a román hadsereg létszámát Bukarest (TASZSZ): A ro­mán sajtóban július 12-én az alábbi közlemény jelent meg: — Figyelembevéve a nem­zetközi feszültség enyhítése te­rén ezideig elért eredménye­ket, a Román Népköztársaság Minisztertanácsa, békepoliti­kájához híven elhatározta, hogy 1956 szeptember 1-ig további húszezer fővel csökkenti aro­mán fegyveres erők létszámát* A csökkentés következtében szabaddá váló embereket a népgazdaság különböző terme­lési ágaiban helyezik el. A felszabaduló pénzösszegeket és anyagi eszközöket a népgazda­ság békés fejlesztésére s szo­ciális, valamint kulturális szükségletekre használják fel* Nehru július 17-én érkezik Jugoszláviába Belgrád (TASZSZ): Mint a Borba közli, Nehru indiai mi- ■ niszterelnök július 17-én ér- I kezik Belgrádba. Folytatják a szovjet—japán béketárgyalásokat London (MTI) Az AP jól­értesült londoni diplomáciai körökben szerzett értesülésére hivatkozva közli, hogy a Szov­jetunió és Japán elvben meg­egyezett abban, hogy még jú­lius hó folyamán folytatja a béketárgyalásokat. Ugyanezek a körök megjegyzik, hogy a tárgyalások folytatásához szükséges intézkedéseket még nem tették meg. „Dzsámbolájntól" — a börtönig A besütő nap hosszan, furán elnyújt­va veti le a szoba döngölt földjére az ablak keresztjét. Jutka piros, virágmin­tás pongyolában ül, kezét összekulcsol­ja, haja rendetlenül takarja el fél arcát. Fásvltan nézi a kereszt árnyékát. Mély­séges csend szakadt közénk. Szórakozot­tan firkálok egy darabka papírra. Ku­sza gondolataim valamiképpen testet- öltenek a papíron: az ákombákomból egy magas bárszék vonalai bontakoznak ki, s az egészet pedig átfogja egy nagy „D‘‘-betü. Igen. „Dzsámbolájn" és bárszék. — Miért sikkasztott? ... A lány felkapja a fejét: — Ezért jött? Bólintok. F. Jutka vállatvon: — Mert élni akartam... Nem hiszi? Nem válaszolok. — Miért? Azt hiszi bűnöző vagyok? Azt nem. De. hogy bűnös, azt hiszem és tudom. Húszezer forintot elúsztatni — amit a g. állami gazdaság fogatosai, gépírói, növénytermesztői és konyha­lányai slnylenek meg — mi mást jelent, mint bűntettet?! — Mire kellett a pénz? — kérdem tőle csendesen. — Kellett. Nem jutok dűlőre ezzel a lánnyal. Próbálom megértetni vele: nem vagyok ügyész, sem bíró, sem nyomozó, engem nem is érdekel a „hogyan", hanem a „miért"? Pontosan az, ami a vádiratban és jegyzőkönyvekben csak néhány sor­nyi helyet foglalt el. A lány — mintha hirtelen ötlete tá­madna — felélénkül: — Úgyis tudom. hogy megírja. El­mondom. Tudja mi az a dzsámbolájn? — Nem tudom miről van szó .a — Az egy táncszám. Azt mondják rumba. Amikor tavaly nyáron üdülni mentem Mátraházára, egyik este ezt játszották az üdülő bárjában. Én még bárban soha nem voltam, elhiheti kissé elfogultam léptem be az ajtón, t* Nem csodálom. Azt sem, hogy furá­nak, kissé nevetségesnek találta a ma­gas bárszéket, vagy a féldeci „édes“-t, amit a mixernő eléje tett. Egy pesti fiatalember felkéri táncolni, ő szívesen megy, ennek a zeneszámnak is olyan furcsa ritmusa van, hát még a szövege! — Lacinak hívták a fiút. Utána az asztalhoz vezetett, ahol bemutatott egy nagyon szép pesti özvegyasszonynak, és egy idősebb, őszhajú férfinek. Velük töltöttem el a két hetet és az üdülés után körülbelül egy hónap múlva ugyan csak őhozzájuk utaztam fel Pestre. Jutka azon a kétnapos pesti úton négyezer forintot költött el ismerősei­nél. Akkor nyúlt először más pénzéhez. Ezt a látogatást még két másik követte és mindegyik alkalommal három—négy­ezer forint úszott el az átmulatott éj­szakákon. A tavasszal egyik barátnőjé­vel Pécsett töltöttek el két napot, a Nádorban vacsoráztak, a Nádorban lak­tak, a Nádorban itta meg élete első pohár pezsgőjét — a gazdaság pénzé­ből. S ezért kétévi börtönre ítélték. Ép­penséggel lehetne erről egy rövidke újsághírt is írni, valahogy ilyenformán: „F. Judit — a g. állami gazdaság pénz­tárosnője — kétévi börtönbüntetési ka­pott sikkasztás miatt". De ha a felszint lehámozzuk s jobban mögéje nézünk a száraz bírósági hímek — elkapjuk azt a kis fonalat, amely végülis a vádlottak padjához kötötte a lányt. Jutkát féltették otthon. Hogy mitől, az isten a megmondhatója! Egyszer volt életében bálban, valamelyik fiú haza­kísérte, s az apja majdnem felpofozta a lányt. Soha, senkivel sehol nem mu­tatkozhatott. De otthon mindene meg­van. Rádió kell? Az apja megvette. Ke­rékpár kell? Az apja megvette. Ruha kell? Megtömtek neki egy szekrényt divatos, városias ruhákkal. Rúzs kell? Vegyen! Fodrász kell? Menjen! Kö­römlakk kell? Lakkozza be pirosra ® körmét, ha tetszik! Csak egy valami... valami mégis hiányzott. Amit nem lehet pénzzel meg­vásárolni: a szeretet és egy húsz éves leány iránti apai megértés. Az otthon minden kín- elmével — végülis börtö­névé váu r. yediili szórakozást, tagen a könyvelőben talált. w . í

Next

/
Oldalképek
Tartalom