Adó- és illetékügyi szemle, 1916 (5. évfolyam 1-10. szám)

1916 / 1. szám - A vadászati- és fegyveradó jövedéki kihágások a m. kir. közigazgatási bíróság gyakorlatában

Horváth: A vadászati- és fegyveradójövedéki kihágások köréből. nélkül annak rendszerére, avagy állapotára, — a melylyel valamely vadat elejteni lehet. Ezen az alapon mondotta ki a m. kir. közigazgatási biróság — tudomásom szerint — számos esetben azt, hogy ha valakit vadászterületen, vadászatijegynek a birtoka nélkül, egyébként vadászásra képesítő felszereléssel, azonban bizonyos mértékben szétszedett állapotban levő lőfegyverrel találnak: a fegyvernek ez az állapota magában véve a vadászatiadó jövedéki kihágásnak a tényálladékát még ki nem zárja. A mint p. u. ki nem zárná ennek a fenforgását az a körülmény, hogy az ily cselekvény elkövetésénél használt több csövű lőfegyvernek csupán az egyik csövén volna ravasz és így a többi cső ravaszának hiánya egyszersmind erre az egy csőre annak vadászatra használhatatlanságát nem bizonyíthatná. Mert, — mint a miképen ezt a m. kir. közigazgatási bíróság 1344/1910. P. sz. alatt hozott ítélétének a megokolásában olvashatjuk, — az egyik ravasznak hiánya könnyen pótolható, és volíaképen a fegyvernek szétszedett állapotával azonos hiányosság, amely az egyébként erre alkalmasnak mondott több csövű lőfegyvert vadászatra teljesen alkalmatlanná nem teszi. Ugyanezen az alapon mondotta ki a m. kir. közigazgatási bíróság tudomásom szerint egy esetben — és pedig szakértői vizsgálat és vélemény alapján — azt, hogy a galamblövésre használt «botfegyver»-rel is lehet vadászatiadó jövedéki kihágást elkövetni, valamint 20-981/1913. P. sz. alatt hozott ítéletében azt, hogy a 12 mm-es kaliberű Flaubert-rendszerű lőfegyver is vadászatra alkalmasnak veendő, ami már csak annyival inkább helytállhat, mert a 111.542/1912. sz. m. kir. pénzügyminiszteri körrendelet a 7 mm-es és ennél nagyobb kaliberű ily lőfegyverekre nézve is ugyanezt tartotta szükségesnek kimondani. Ugyanitt joggal vélem felemlíthetőnek azt, hogy ismerek olyan törvényhatósági szabályrendeletet, amely csupán a 6 mm-es és annál kisebb kaliberű Flaubert-rendszerű fegyverekre mondja ki, hogy ezekre a szabályrendeletnek a rendelkezései ki nem terjednek. És az előbbiekben idézett ítéletben, valamint körrendeletben kifejezésre jutott ezt az álláspontot, felfogásom szerint, nem dönti meg a m. kir. közigazgatási bíróságnak 23.037/1910. P. sz. alatt hozott s az elvi jelentőségű határozatok gyűjteményében 1009. sorszám alatt közzé is tett ítélete sem, mert ebben egy olyan eset nyert elbírálást, amelyben a Flaubert-rendszerű fegyverrel a lövöldözés csak kisebb madarakra — verebekre és szarkákra — történt. Ide tartozik, hogy felemlítsem a m. kir. pénzügyminiszternek az előbbiekben hivatkozott 111.542/1912. sz. körrendeletéből azt a fegyveradó jövedéki kihágásnak a szempontjából is fontos rendelkezést, amely szerint az a lőfegyver, legyen az akár Flaubert vagy bármilyen más rendszerű, avagy mintájú (Bayard, Teschling, Mauserlein, Windchester stb.), amely vadászatra alkalmas: mint a törvény értelmében adóköteles, a törvényszerű bejelentési kötelezettség alá esik; valamint azt, amely szerint a 7 mm-es és ennél nagyobb kaliberű Flaubert-rendszerű f egy vetek, már kaliberüknél fogva is, vadászatra alkalmasoknak tekintendők, s továbhá hogy vontcsőnek és köpenyes golyónak a használata mellett a kisebb 33 3