Adó- és illetékügyi szemle, 1916 (5. évfolyam 1-10. szám)

1916 / 1. szám - A vadászati- és fegyveradó jövedéki kihágások a m. kir. közigazgatási bíróság gyakorlatában

Horváth: A vadászati- és fegyveradójövedéki kihágások köréből. [6 mm-es) kaliberű ilyen fegyverek is vadászatra használhatóknak minősítendők. A vadászati cselekmény. Tapasztalásom szerint azonban még nagyobb vitára és nehézségekre szolgáltat okot az a körülmény, hogy nemcsak a vadászás fogalma nincsen kellően körülírva és meghatározva, hanem nincsen meghatározva az sem, hogy ez a cselekvény mikor veendő a cselekvő részéről teljesen befejezettnek ? Vájjon meg kell-e kívánni a cselekvény büntethetőségének megállapításánál a vadnak valósággal megtörtént elejtését?; avagy talán elég-é annak csupán megsebzése? Esetleg elég-e a lőfegyvernek lövésre való használata, tehát elsütése ? Avagy végül talán még ennél is kevesebb előkészületi cselekvény is elegendő már arra, hogy a jövedéki kihágásnak a tényáüadékát fenforgónak vehessük? Nem kell bővebben bizonyítani azt, hogy az a törvényhozói célzat, amely a már kifejtettek szerint a vadászásnak, mint vadászati kihágásnak, avagy pedig mint vadászatiadó jövedéki kihágásnak a büntetésében megnyilatkozik és érvényesülést keres: nem volna elérve és nem is volna elérhető akkor, ha ennek büntetését ahhoz a feltételhez fűznénk, hogy a cselekvóny folytán a vad valósággal elejtessék és a vadászónak birtokába kerüljön. Ha e kihágásoknak és jövedéki kihágásoknak a szabályozásában a vadtenyésztésnek és a vadállomány megóvásának s nemkülönben a vadászat érdekei megóvásának is közgazdaságilag oly jelentékeny szempontjai azok, amelyek döntő jelentőségűek; és ha ezekhez járulnak a közbiztonsági és közrendészeti szempontok is: úgy kétségtelen, hogy mindezeknek a sérelmeiről lehet szólani már akkor is, ha a vadászattal foglalkozó egyén előtt levő vad, az ő erre irányzott cselekvénye folytán, teljesen elpusztítva, avagy életétől megfosztva még nem is lett ós ha az a vadászónak birtokába még nem is jutott. Avagy különben miképen lehetne leküzdeni azokat a nehézségeket, amelyek az ily jövedéki kihágásoknak a büntetésénél abban mutatkoznak, hogy csak a legritkább esetek közé tartozik az, amikor a vadászterületen lőfegyverrel talált egyént valósággal a lövés pillanatában érik tetten; amikor elsütött lövése csakugyan vadat talál; avagy pedig az általa lelőtt vad valósággal birtokába is kerül? Csak ismerni kell beláthatatlan változatát azoknak a védekezéseknek, amelyekkel az ily cselekvénynek az elkövetésével vádlottak, épen e cselekvényüknek a leplezgetésére, élni szoktak, hogy ezek a — csaknem leküzdhetetlen — nehézségek annál inkább szemünkbe tűnjenek. Aki a jövedéki vizsgálati jegyzőkönyveknek immáron ezreit olvashatta: az ismeri azt a csaknem végnélkülinek látszó leleményességet, amelyet a vádlottak mentségükre igénybe szoktak venni. A fegyvernek csupán önvédelmi célból való magával vitele; annak véletlenül-, avagy pusztán kipróbálás és illetőleg céllövés okából történt elsütése; ugyancsak annak kóbor kutyák, macskák és szárnyasok, s nemkülönben veszett kutyák pusztítására, vagy pedig verebeknek, szarkáknak és — mert tapasztalásom szerint ilyen is előfordult — némely vidék babonás felfogásából kifolyólag: beteggyógyítási célból csókáknak és varjaknak a lövésére való használata stb., mindolyan kifogások, amelyek ha figyelembe részesülhet34