Adó- és illetékügyi szemle, 1916 (5. évfolyam 1-10. szám)

1916 / 1. szám - A vadászati- és fegyveradó jövedéki kihágások a m. kir. közigazgatási bíróság gyakorlatában

Horváth: A vadászati- és feyyveradójöoédéki kihágások köréből. rjének, igazán a legtöbb esetben csaknem lehetetlenné tennék a cselekvénynek a megbüntetését. Ezt a kifejtett szempontot látjuk érvényre jutni a m. kir. belügyministernek a vadászati kihágásokra vonatkozó több határozatában, így a 3028/1892. számúban, amely szerint ha valaki engedély nélkül idegen vadászterületen fegyverének kakasát (ravaszát) lövésre készen tartja olyan szándékkal, hogy ha a vad felugrik, arra rálő: vadászati kihágást követel. Ugyanígy a 3288/1891. számúban, amely szerint a lőfegyverrel az idegen vadászterületre való lépés: az 1883 : XX. t.-c. 26. §-ában körülírt vadászati kihágásnak a tényálladékát foglalja magában. A 3530/1892. számú arra, hogy valakit az idegen területen engedély nélkül való vadászás kihágásában bűnösnek "találjanak, elégségesnek mondotta azt, hogy őt akkor érjék tetten, amikor lőfegyverrel vállán, erről az idegen vadászterületről kijött. A 3863/1891. és illetőleg az 1894/1888. számúak szintén azt mondották ki, hogy azokra, akiket idegen vadászterületen, karjukon töltött fegyverrel találnak, valamint akik az uradalmi erdőbe hatolván, ott, különböző irányban, lövésre készen, felfogott körben haladnak: a vadászati kihágásnak a tényálladéka beigazoltnak veendő. Ez következik a m. kir. belügyministernek 1006/1892. sz. határozatából is, amely egy esetben a vadászati kihágás alól a felmentést azzal a megokolással mondotta ki, hogy vádlottnál a tett elkövetésekor semminemű vadászatra alkalmas eszköz, avagy fegyver nem volt. És erre a szempontra tekintettel egészen természetesnek találhatjuk azt, hogy a pénzügyi közigazgatási bíróság mindjárt működésének kezdetén, az 1884. évi május hó 5-ik napján 395. sz. alatt hozott és az elvi jelentőségű határozatok gyűjteményében 15. sorszám alatt leközlött ítéletében annak a kijelentésére jutott el, hogy ha valakit vadászterületen, vadászati jegynek a birtoka nélkül, ellenben a vadászásra való előkészülettel találtak, — amennyiben t. i. nála lőfegyver, lőpor, sörét és vadászkutya is volt — reá nézve a vadászatiadó jövedéki kihágásnak a tényálladékát már ezek a körülmények beigazolják. A pénzügyi közigazgatási bíróságnak gyakorlatában állandóan érvényben volt ez az elv teljes mértékben, átment azután a m. kir. közigazgatási bíróságnak a gyakorlatába is, és így tehát ma is teljesen általánosnak veendő a gyakorlat részéről ilyképen érvényre emelt az a szabály, hogy a vadászterületen, vadászatijegynek és illetőleg az ezt helyettesítő fegyveradó igazolványnak a birtoka nélkül, ellenben vadászati felszereléssel való találás: elégséges arra, hogy az így tálált egyénre nézve a vadászatiadó jövedéki kihágásnak a tényálladékát beigazoltnak vegyük. Vadászati felszerelés. Ennél az ilyképen tisztázott és megállapított elvnél is azonban további kétség merülhet fel arra nézve, hogy a vadászati felszerelés alatt, amellyel a jövedéki kihágással terheltnek ellátottnak kell lennie, milyen felszerelést kell érteni ? Nézetem szerint, és az állandóan ebben az irányban haladó gyakorlat szerint is, figyelemmel a vadászatnak kétféle módon űzhető voltára, ennek tekintetében teljesen elégséges az, ha az illető vadászt vadászterületen vagy egyfelől lóháton, vadászebbel, vagy 35