A Jog, 1892 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1892 / 6. szám - Magyar állampolgárnak

A. JOG. bordélyházba vilte, a leányok beszédei folytán, noha K.-né fel- 1 szólította, hogy menjen vele vissza, önként ott maradt, továbbá előadja, hogy K.-né azt is mondá, miszerint ha később nem fog 1 tetszeni az ottlét, menjen vissza hozzá, ugy nemkülönben, hogy vendéggel önként volt szobában, s ezután harmad napon bánta meg tettét s akart elmenni; beismeri, hogy dr. Sch által ! magát megvizsgáltatta s Kr rendőrnél két izben volt j T.-néval, s ott azt nyilvánította, hogy kedve van a bordélyházban lenni, ily körülmények között tehát azon vád, hogy a fajtalanságra | erőszakkal, fenyegetéssel vagy ravaszsággal vétetett volna, s azon ] mi által sem támogatott előadása, hogy később verés és az ajtó rázárása által kényszeríttetett volna az ottmaradásra és fajtalan- I ságra, beigazolhatónak nem találtatván, vádlottakat a btk. 321. §-ba ütköző bűntett vádja alól felmenteni kellett. Ellenben ugy K. Margit, mint T. Lászlóné előadják, hogy 1889 február 11-én délután K. Margit megszökött, de T.-né naplement után haza vitte, cipőjét, hogy el ne szökjék, elvette s K. Margit más nap reggel 9, illetve 10 órakor cipő nélkül szökött meg. Ezen tényállásban T. Lászlóné ellenében a btk. 323. §-ba ütköző vétség fennállónak ismertetett fel, mert habár Cz. Lujza ; s B. Zsuzsanna vallomásai által támogattatik T. Lászlóné azon j védekezése, miszerint azért hozták vissza az elszökött K. Margitot, mivel ruháit is elvitte, mihez képest egyszersmind a tetteukapásból folyólag a feljelentés célzatából lett visszavitel jogtalannak nem j tűnik fel, oda délután gyertyagyújtástól másnap reggel 9 — 10 óráig való letartóztatása a btkv. 323. §-ban körülirt »mihelyt lehetséges* időt túlhaladja. A büntetés kiszabásánál figyelembe vétetett vádlottnak bün- ' tétlen előélete, stb. A budapesti kir. itélő tábla. (1891. február 3-án 970.) Az első biróság Ítéletét megváltoztatja és K. Jánosnét a btkv. 247. §. 2-ik bekezdésébe ütköző és a szerint valamint, a btkv. ! 250. §. szerint büntetendő csábítás bűntettében, T. Lászlóné vád- 1 lottat pedig a btkv. 321. § ba ütköző és a szerint, valamint a btkv. 326. §-a szerint büntetendő személyes szabadság megsértésének bűntettében mondja ki bűnösnek és ezért K. Jánosnet 2 évi j és 3 havi fogházra, T. Lászlónét pedig 2 évi fegyházra itéli stb. I Indokok. K. Jánosné, kiről önbeismerésével és T. Lászlóné j vallomásával bizonyítva van, hogy már máskor is szállított lányokat a T. Lászlóné törökszentmiklósi bordélyházába, beismeri, hogy 1889. január 10-én az akkor még nem is egészen 16 éves K. Máriát annak szülőitől oly megállapodás mellett vitte el, hogy magához cselédnek szegődteti 3 frt 50 kr. havi bérért és beismeri, hogy az ilykép az 1886 : XIII. t-c. és 30. §-ai értelmében is erkölcsi felügyeletére bizott kiskorú lányt, a helyett, hogy az erkölcstelen élettől visszatartani igyekezett volna, január 22-éű Török-Szent-Miklósra a T. Lászlóné bordélyházába vezette és 7 frtért eladva, ott hagyta, hogy mint kéjnő maradjon. Eme cselekmény a btkv. 247. §-ban meghatározott csábítás bűntettét teljesen magában foglalja, ugy abban az esetben, ha miként a vádlott állítja, a szolgálatában egynéhány nap óta állott cselédleány beleegyezett abba, hogy őt egy oly helyre alkalmazza, a hol kedvére kéjeleghet, valamint abban az esetben is, ha miként a leány állítja, azt ígérte neki, hogy H. . . nevű urasághoz szerzi be cselédnek, a hol jobb fizetése és élelmezése lesz, mint ő nála : és csak mikor T.-nénál voltak, akkor vette észre a lány, hogy ! bordélyházba került, s csak az ott talált többi leányok biztatására, ' hogy uri dolga lesz és szép ruhákban fog járni, egyezett bele gyermek észszel, hogy mint kéjnö a bordélyhazában maradjon, [ T. Lászlóné ama beismert ténye, hogy J. N.-Kunszolnok megye 21,564/884. sz. szabályrendelete ellenére, mely szerint 17 évnél j ifjabb lányt bordélyházba felvenni és türelmi bárca nélkül bárkit ' is kéjnőül alkalmazni tilos, a K. Jánosnéval történt levélváltás j után 1889. január 22-én odaszállított K. Máriát, ki nemcsak hogy j 17 éves még nem volt, de 16-ik életévét is csak egynéhány nap i múlva, január 26-án töltötte be, igazoló okmányok nélkül mint kéjnőt alkalmazta és mint ilyent akkor is ott tartotta, midőn a rendőrkapitány a leány részére a türelmi bárca kiadását megtagadta, csak akkor lenne csupán az idézett szabályrendeletbe ütköző kihágásnak tekinthető, ha az ottmaradásba a leány állandóan beleegyezett volna. Ámde K. Mária azt vallja, hogy midőn K.-né azon ürügy alatt, hogy urasághoz szegődteti, a bordélyházba vitte, ő bár sirt és szemrehányásokat tett, hogy beleegyezése nélkül hozták oda és szülőitől is tartott, de mert az ott levő lányok biztatásaira kedvet kapott az eléje festett könnyű élethez és mert K.-né Ígérte, hogy a 6züleit kiengeszteli és a ruháit — mik nála maradtak — a szüleihez juttatja és Ígérte, hogy ha nem fog neki tetszeni a bordélyházi élet, szolgálatába visszafogadja ; a távozni készülő K.-né kérdésére, hogy ott marad-e ? beleegyezőleg válaszolt és igy történt, hogy K.-né őt ott hagyta és T.-né megtartotta ; azonban egynehány nap múlva megbánta elhatározását és távozni akart, de T.-né el nem bocsátotta, sőt megverte, ugy hogy ő csak szökés utján nyerhette vissza szabadságát, de mikor megszökött, T.-né utána ment és a fegyverneki állomástól visszavitte ; ismét megverte, cipőitől és összes felsőruháitól m ,'gfosztotta, hogy el ne távozhassák. És K. Mária eme vallomása meg nem cáfoltatott, sőt az igazolt tényekkel összhangzó. Ugyanis vallomásában kijelentette a bűnügy folyamán T. Lászlóné, hogy mivel 7 frtot adott érte K. Jánosnénak, el nem engedhette K. Máriát, mig ez öss be nem szolgálja; azt állítja, hogy ezt K. Mária mindvégig szolgálta le, mert összesen csak 3 frtot keresett és midőn K. ] febr. 11-én szökést kísérlett meg, T. Lászlóné utána meni kéjnővel és a fegyverneki indóháztól visszavitte, az az ál pedig, hogy K. Mária tőle ruhákat lopott el, be nem bizc tátott. De különben is, mivel K.-né magánál tartotta a K. P ruháit és őt a saját ruháiba öltöztetve, szállította T. Lászlór és ott öltöztették ki újra és igy jóelőre gondoskod va^ volt hogy a leány jobb elhatározásra térés esetén csak ruhátlanul, idegen ruhákban távozhassák; ha K. Mária — a tauuk szeri kemény téli idő lévén — első izben valóban a T.-nétóI ruhákban szökött is meg, e kényszerhelyzetre tekintettel, lehet a ruháknak testén elviteléből azt következtetni, hogy a; menekülése sikerültével visszajuttatni nem szándékozott, járul, hogy T. Lászlónénak az az állítása, hogy a leány elfő, és letartóztatását a rendőrségnek bejelentette, nemcsak igazoltatást nem nyert, de valószínűséggel sem bír. Mindé; és azt is tekintetbe véve, hngy másnap reggel 9—10 óra K. Mária, dacára annak, hogy a tanuk bizonyítása szerin egész télen az volt a leghidegebb nap, felsőruha nélkül, haj; fővel és mezítláb menekü't Törökszentmiklósról a kisujsz: 37. számú vasúti őrházba, hol N. Bálint őr és neje könyörül ségéből húzódott meg, mig szülei értesittetvén, érte jöttek : ; itélő tábla kétségtelen ténynek ismerte fel, hogy T. Lás; fajtalanságra irányzott célból erőszakkal tartotta le K. Máriá e szerint a btkv. 321. §-ba ütköző és e szerint büntetendő tettet követte el, stb. A m. kir. Curia (1892. jan. 15. 4,444 sz.) : A kir. tábla Ítélete T. Lászlóné vádlottra vonatkozóan azzal a i határozással, hogy ezen vádlott fegyházbüntetése a fogan vételtől számítandó, helybenhagyatik, K. Jánosné vádlottra v< kozó részében azonban megváltoztattatik s ezen vádlottra n a kir. törvényszék Ítélete hagyatik helyben. Indokok: Az 1876. évi XIII. t.-c. M0. §-a szerint a g, ugyan tartozik arra ügyelni, hogy cselédje erkölcsös é folytasson, azzal a felügyeleti joggal azonban, a mely hatalom, vagy gyámság alatt álló cselédekre nézve az apát a gyámot megilleti, a gazda nem bír. mert ez a jog az id t.-c. 7. §. értelmében a beszegődtetés után is az apánál, il gyámnál marad; arra nézve pedig nincs adat, hogy sértett beszegődtetése alkalmával apja, vagy anyja által K. Jáu vádlottnak különös felügyelete alá helyeztetett volua. K. Ján vádlottnak az a cselekménye tehát, hogy a sértett felet, cselédjét, T. Lászlóné vádlott bordélyházába kéjhölgynek be, a btk. 247. §-nak intézkedése alá nem vonható s pedig a kevésbé, mert beismeri a sértett fél, hogy a mint T. Lászlón érkeztek, a helyzetet ő rögtön leiismerte s bár az neki vi, tetszett, ugy hogy sírva is fakadt, mégis a mikor erre K. Ján felhívta, hogy ha nem akar ott maradni, menjen vele vissz; ott maradt. De a btk. 321. §-nak esete sem állapitható meg K. Ján vádlott irányában, mert annál fogva, hogy a sértett fél a he felismerése után a bordélyházban maradt, nem vehető figyele az a körülmény, hogy más, jelesül a mint sértett fél állítja, helyre való beszegődtetés ürügye alatt vezettetett oda ; tövé mert habár vádlott hatalmi körébe is vonta a sértett fele által, hogy a szülei törvényes felügyelet alól elvonva, szülei t nélkül helyezte el a bordélyházban, nem állapitható meg, hatalmába is kerítette légyen, mert sértett fél beismerése sz semmiféle kényszerhelyzetben sem volt akkor, a mikor a bon házban maradt. K. Jánosné vádlottra nézve tehát ezért s vonatkozó ind nál fogva a kir. törvényszék ítélete, ellenben T. Lászlóné lottat illetőleg a kir. tábla ítélete volt helybenhagyandó vi kozásokként helyesbített indokainál fogva, hogy arra n miszerint vádlott a sértett felet ismételten meg is verte v bizonyíték nincs, valamint még azért is, mert T. Lászlóné ismerte, hogy a sértett fél lábbelijét s más oly rnháját, a nélkül az a zord teli időben közönséges emberi számitás sz a házat el nem hagyhatta, azért zárta el, hogy a sértett fél mehessen s e szerint azt letartóztatta, továbbá mert vizs£ vallomásából kétségtelen, hogy eme cselekedetének célja az hogy sértett felet aljas nyerészkedési vágyból továbbra is faji célokra használja, stb. Ki-vonat a „Budapesti Közlőnv' -hol. Csődök : Jelitz Soma e., egri tszék, bej. márc. 7, félsz, már csb. Petróczy János, tmg. Csathó Ödön. — FucllS Jakab e., bud keresk. és váltótszék, bej. ápr. 3, félsz. máj. 5, csb. Ney Aladár, tmg. licsányi Géza. — Nóvák Károly hagyatéka e., budapes'i keresk. és tszék, bej. márc. 17, félsz. ápr. 9, csb. dr. Bertényi Iván. tmg. dr. Ignác. — Stefiin Ferenc e., pestvidéki tszék, bej. márc. ál, félsz, áj csb. Végh József, tmg. dr. Lengyel Soma. Pályázatok : A tosztenai jrbságnál aljegyzői áll. febr. 14A kisvárdai jrbságnál albirói áll. febr. lí-ig. — A magyar-óvári j nál rendszeresített még egy járásbirói áll. febr. 14-ig. — A po tszéknél aljegyzői áll. febr. 17-ig. — A szegedi tábla kerületébe díjas joggyakornoki áll. febr. 17-ig. Nyomatott a „Pesti könyvnyomda-részvény-társaság'--nál. (Hold-utcza 7. szám.)