A Jog, 1892 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1892 / 7. szám - Törvényjavaslat az állami tisztviselők illetményeinek szabályozásáról
Tizenegyedik évfolyam. 7. szám. Budapest, 1892. február 14. Szerkesztőség: V.. Rudolf-rakpart 3. sz. Kiadóhivatal: V.. Rudolf-rakpart :í. s/. Kéziratok vissza nem adatunk. Megrendelések, felszólalások akii tohn italhoz intézend k A JOG (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY.) ü IGAZSÁGÜGY ÉIDKEIIEI KEPTOLEÉE A lAGTAB ÜGÍVÉDI, BIPÓ1, tóS/l ÉS KÓZJEGTZŐIH Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják Dr. RÉVAI LAJOS — Dr. STILLER MOR ügyvédek. Fele! erke: : Dr. STILLER MÓR. Megjelen minden vasárnap. Előfizetési arak: Helyben, vagy vidékre bérmentve küldve : negyed évre 1 frt 50 kr. fél » 3 , _ > e?é>z » fi > — > Az előfizetési pénzek bérmentesen legcélszerűbben postautalTánynyal küldendők. TARTALOM: Törvényjavaslat a/ állami tisztviselők illetményeinek szabályozásáról. Irta: Csanády István, kir. járásbiró Szent-Endrén. — Jogi állam vizsgálataink reformja. Irta : dr. Horváth Ödön, dékántanár az eperjesi jogakadémián. — A nagyváradi kir. itélö tábla egyik szaktanácsának a határozat-tárba felvett határozata és az 1871 LIII. t.-c. ">6. i;-a. Irta: Simon Endre, lőcsei kir. tszéki biró. — Ügyvédi nyugdíjalap létesítése Irta : dr. R o b i t s e k József, budapesti ügyvéd. — Lielföld. (A jövő országgyűlés munkarendje és igazságügyi törvényhozása. — A magyar jogász-egylet börtönügyi bizottsága. — A pécsi ügyvédi kamara. — A temesvári kir. tábla. — Miként ítélnek a vidéken a fővárosi járásbíróságokról.) - Nyílt kérdések és feleletek. Az ügyvédhez a.', ügyfél által intézett leveleknek utóbbi által erőszakkal való elvétele minek minősíthető ? Irta : C igán János, jászberényi ügyvéd.) — Sérelem (Az ügyvédi nobile officium kellemei. Irta: Tassy Ede, hódmezővásárhelyi ügyvéd.) — Vegyesek. — Curiai és táblai értesítések. — Hirdetések. M KI LÉKLET: Jogesetek tára. Felsöbirúsági határozatok és döntvények. — Kivonat a »Budapesti Közlönyc-ből. (Csődök. — Fályázatok.) Törvényjavaslat az állami tisztviselők illetményeinek szabályozásáról. Irta: CSANÁDY ISTVÁN kir. járásbiró Szent-Endrén. Ezen javaslat, mint címe is mutatja, főbb vonásaiban az állami tisztviselők illetményeinek szabályozásával foglalkozik és inkább a sokféle, egymástól különböző javadalmazásokat akarja rendezni, mintsem a tisztviselők jogos igényeinek minden tekintetben megfelelő fizetés állandóvá tételét, vagy a mostaninak gyökeres megváltoztatását és jelentékeny megjavítását tette volna egyedüli céljává és feladatává. De mivel a fizetések felemelését mégis érinti s az által a hivatalnokok mostani sanyarú helyzetén némileg segíteni kíván, a szegény valót pedig az ígéret teljesedésének reményével gazdagítja, megjelenését üdvözöljük, jelen alakjában is örömmel fogadjuk és törvényerőre emelkedését óhajtva várjuk. A javaslat azonban azokat, kik annak megvalósításához helyzetök jobbá tételére vérmes reményt fűztek, attól minden vágyaik kielégítését várták s abban a hivatali állás emelésére és sorsuk megváltozására hitet és bizalmat helyeztek, nagy csalódásban, de még nagyobb bizonytalanságban hagyja. Mert senki sem tudja, hogy a fizetés-emelésre folyóvá tett összeg egyesek között miképpen fog felosztatni és mennyivel fog mostani javadalma emelkedni. A legnagyobb bizonytalanságot pedig a javaslat 1. §-a azon kijelentésével szüli, hogy a tisztviselők mostani állásának megfelelő rangosztálybai sorozását nem a törvény, hanem a ministertanács határozza meg. Nem vonom kétségbe, hogy a ministertanácsot a tisztviselők rangosztályukba leendő besorozásánál, a szerzett tapasztalatok és összegyűjtött adatok nyomán az igazság érzete vezérli és a legjobb akarat lengi át, de az egyéni jóakarat, mely néha tévedésekre is helyezkedik, nem szerezhet általános megnyugtatást, s nem nyújthatja azon biztosítékot, mit az irott tőrvény határozott szavakban világosan kimond Az egyéni jóakarathoz a kegy is gyakran fűződik, a kegy mérlegének változékony súlya pedig nem mindig egyenlő méret szerint szabja meg és nyújtja az osztalékot. Én azt sem tudom helyeselni, hogy a javaslat egy rangosztályban három fokozatot állit fel. Mert egy ugyanazon állásban egyenlő qualificatioval bíró tisztviselőtől, a munkának egyenlő kiosztása mellett egyforma szorgalmat, munkásságot és tevékenységet követelünk. S mindazok, kik hivatásuknak megfelelnek és kötelességöknek egyiránt eleget tesznek, egyforma munkabért érdemelnek ki s az osztó igazság szerint egyenlően is kell őket jutalmazni. Csupán a hosszabb szolgálati idő jogosíthat fel arra, hogy azok, kik ugyanazon állásban egy meghatározott időszakot eltöltenek, a nélkül, hogy használhatóságuk mellett pályájukon előmehetnének, fizetésük törvényszerűség megállapított pótlékában fokozatosan részesüljenek. Ezen elv helyességét és törvényességét a javaslat 6. §-a is magáévá teszi, midőn kimondja, hogy az állami tisztviselők, a kik bizonyos szolgálati évek pótlékára igényt tarthatnak, ezen igény jövőre is épségben fentartatik. Hogy miképen kívánja a törvényjavaslat az állami tisztviselők járandóságait emelni, azt a 3. §. szerint a törvény kiegészítő részét képező B) melléklet tünteti fel. Ezen B) melléklet szerint a fizetés, lakbér- és helyi pótlék emelés, mint látszik, leginkább az V., VI. és VII. rangosztályokban levőiknek nyújt előnyt; de már az alsóbb rangosztályban állóknak az élet forrásából csak cseppeket tölt. A IX-ik rangosztályban levők fizetése a 3-ik fokon 1,100 frtban, lakbére pedig, kik Budapesten és a B; alattiban megnevezett nagyobb városokban szerencsétlenségökre nem lakhatnak, 200 frtban szabatott meg. Minthogy azonban a 200 frt lakbér most is meg van, a IX-ik rangosztályúak a harmadik fokon évi 10o frt fizetés javításnak örvendhetnek, mely tizenkét részre osztva, havonként 8 forint 33 l/s krajcárt teszen ki. A VlII-ik rangosztályban levők fizetése pedig a harmadik fokon 1,400 frtban és lakbérök a meg nem jelölt helyeken 250 frtban lett megállapítva. S mivel a VlII-ik rangosztályu tisztviselők most 1,500 frt évi fizetést és 200 frt lakbért kapnak, az új törvény létrejöttével a harmadik fokon 50 irtot veszítenek. Tehát a mit a réven nyernek, azt a vámon veszítik el. Igaz. hogy a VlII-ik rangosztályban levők, ha nagy idő multával valamikor az első osztályba bejuthatnak, 1,800 frt évi fizetést húznak, vagyis a mostaninál 300 frt többletet. Ámde, ha tekintetbe veszszük azon sajnosán tapasztalt ténykörülményt, hogy azok, kik ezen rangfokozatot elnyerik és az állásnál legtöbben magasabb foKra már önhibájukon kivül sem emelkedhetnek, jogos igényök, társadalmi állásuk, és néha nehéz helyzetök mellett, beérhetik-e azon 1,800 frt évi fizetéssel, mit nekik hivataluk nyújt, vagy az 1.800 frt után járó nyugdíjjal, ha már nyugdíjba kénytelenek vonulni és meg lesz-e jutalmazva azzal azon hosszú szolgálat, melyet hivatalukban eltöltöttek és azon sok és nehéz munka, melylyel megküzdöttek, ez oly kérdés, melyre mindenki azonnal és elfogulatlanul megadhatja a feleletet. Ha mindezeket átgondoljuk, a jobb jövőbe vetett remény derült fénye azonnal eltűnik szemünk elol és csalódásunk visszfénye marad meg. Hogy ez így van, azt a javaslat indokolása is elismeri, midőn bevallja, hogy a fizetés-emelés és a dotatio kérdése alaposan és gyökeresen, pénzügyi viszonyaink korlátoltsága miatt nem oldható meg. Tehát az állam kedvezőtlen pénzügyi helyzete áll útjában annak, hogy az állami tisztviselők a javaslat szerint megszabott javadalmazásnál jobb és a szükség kívánalmainak megfelelő fizetés-emelésben ne részesüljenek. Hogy ez igy van, azt mindenki elismeri és lehetetlenséget nem is követel. Ámde az államnak is el kell ismerni, hogy ha tisztviselői nélkülöznek vagy szükséget szenvednek, akkor sorsukkal Lapunk mai száma 12 oldalra terjed.
