Békés Megyei Népújság, 1989. február (44. évfolyam, 27-50. szám)

1989-02-11 / 36. szám

IkÖRÖSTÁJ SZÜLŐFÖLDÜNK 1989. február 11., szombat o „Mírhóhát, ne menj arra, botot ád!” Településtörténeti emlékeink Gyomaendrődön „A régi iratok szerint a Mírhó árka a község tulajdona volt” Fotó: Gál Edit Azokról szeretnék írni, melyek még láthatók, és így még megőrizhetők. Ami ve­szendőbe ment, visszaállíta­ni nem lehet. A település- történet, településföldrajz nem nélkülözhet még olyan kicsinek tűnő objektumot sem, mint a gyomai Mír­hó. Az idősebb nemzedék még emlékszik a Mírhó- hátra, Mírhóinneni ríszre, Mírhóhát ut­cára. Hol is van ez a Mírhó és mit jelent ez a földrajzi név? Írott forrásban először Dávidházi Békés Sámuel re­formátus lelkész által „össz- veszedegetett” egyháztörté­netben találkozhatunk ezzel a helynévvel (A’Helvét Hit­vallást tartó Gyomai Ekklé- sia Históriája 1838.). Majd később Haán Lajos — me­gyénk jeles történetírója — említi meg. és éppen Gyo­ménál jegyzetben írja, hogy a Mírhó az „Alföldi ma­gyar” szerint mocsaras, vi­zes helyet jelentett. (Haán Lajos: Békés vármegye haj­dana Pest. 1870.). Valóban, mert a Tiszán­túlon több helységben és azok határában előfordul Mírhó. Így Karcagon, Kun­hegyesen, Abádszalók kör­nyékén, Polgáron Mírhótó, Endrődön pedig éppen egy utca viseli nevét. Mírhói ut­ca, a Juhász Gyula út—Se­lyem út—Toronyi utca által bezárt háromszögnyi terü­letbe torkollik. Nem nehéz feltételezni, hogy ez a térség valaha lefolyástalan, vize­nyős rét volt. Gyomán a Dó­zsa György úttól kezdődő­en, az Arany János és Fel- szabadulás utcák között hú­zódik a porták lábjában, egészen a Hősök útjáig egy árok, mely az út alatt a Holt-Körösbe torkollik. A múlt században a Hunyadi utcában és a Hősök útján híd is volt rajta. Az utóbbi években több porta lábjában feltöltik a Mírhót. A régi irat szerint a Mírhó árka a község tu­lajdona volt. Az illetékes la­kosok voltak kötelesek tisz­tán tartani saját érdekük­ben, mert különben udvar- jaikat elárasztotta a tavaszi hóié, és a nagy nyári eső. Talajvíz-levezető szerepe volt és van ma is ennek az ároknak. Egy 1816. évből való gyomai térkép még az Eötvös és Wesselényi, Kisfa­ludy utca által határolt te­rületen egy mocsaras tavat (latinul: Lacus) jelöl. Ezt a rendszeresen felgyülemlő vi­zet volt hivatott levezetni a Mírhó. Olyan egyenes a vo­nalvezetése, hogy feltétele­zem, egy itt-ott természetes érmederben való megásását. Eredeti formájában még látható — az udvar lejtésé­vel együtt — néhai község főbírája Szabó József házá­nál, Felszabadulás utca 31. szám alatt (hajdani Mírhó­hát út 551., ahol most atya- fiságos rokonságom, Jakó László kedves bátyám la­kik). Egyes szerzők 1412-ből keltezett oklevélben említett Sárosérrel azonosítot­ták. Minden bizonnyal ez nem fedi a valóságot. A már eflilített 1816. évi gyomai térképen még fel van tüntetve egy érvonulat, mely a mai Fegyverneki út és Bajcsy-Zsilinszky utca között, a porták lábjában húzódott, ezen utcák Körös felőli végéből kezdődően (akkor még ott vízzel telt holtágba torkollott). Átjött ez az ér a mai Lenin úton (endrődi út) és a Petőfi ut­cán végighaladva, a Botond utcában megtörve, majd a Kossuth utcával párhuza­mosan haladva, a reformá­tus lelkészi hivatal udva­rán át a református temp­lom és az iskola között, a tanácsháza portáján át a Körösbe torkollott. A Petőfi utcán és a tanácsháza előtti részen hidak voltak rajta. A másik, szélesebben elterülő vizenyős medervonulatot, térképünk a Mátyás király utcától kezdődően jelöli, ez az Esze Tamás utca vonalán szélesen elterülve ömlött a Körösbe. Az öreg templom helyén állott elődje is Ezek a Körösbe torkolló hajdani vízfolyások vezették le a lakott területen össze­gyűlt csapadékvizet, mai szó­val élve a belvizet. A ké­sőbb „Fegyverneki rísznek” nevezett fent említett terüle­teket több korabeli forrás még „Danca innen” és „Dancahát” néven említi. Melyik volt a „Danca árka”, ma már nem tudjuk, mert sem a térképünk nem jelöli, sem a nagy időt megért gyo­mai lakosok sem hallottak róla. Maga a Danca mint idő­szakosan vízzel megtelt, szé­les érvonulat, vizenyős, la­pos terület, ugyancsak több helyen előfordul a Tiszán­túlon. így Endrőd és Szarvas között volt Dancalapos, Dan- cafenék. Okányban és Túr- keviben a Danca szó sáros, pocsolyást jelent még ma is. Visszatérve a Sárosér-prob- lémához, valószínűbb, ennek a templom és iskola között húzódó érnek Sárosérrel azonosítása. Annál is in­kább, mert a magam terep- bejárásai során itt találtam kora Árpád-kori, középkori és késő középkori edénytö­redékeket. Ez a tény, no meg, hogy a templom itt áll, és elődje is itt állt, bizonyítják a község középkori magjának itteni feltételezését. A mostani templom éppen tavaly múlt 175 esztendős, a mai tanács­háza pedig ez idén lesz 100. A régi községháza vagy helységháza a fürdő felőli ligeti lejárónál állott. Most a községképbe sehogyan sem illő hatalmas tornacsarnok terül el azon a helyen. A li­get felől nézve ez a monst­rum mindent eltakar. Ezzel együtt, nem sikerült meg­őrizni a Holt-Körös felőli régi községképet. A Mírhó- torkolatot sem kímélték meg a tönkretételtől, mikor oda egy lakóépület felhúzását engedélyezték. Egyik legszebb gyermek­kori emlékem a Mírhóban (így neveztük a Mírhó-öb- löt, ahol a Holt-Körösbe folyt a Mírhó vize) való téli szánkózás. Volt itt egy gé- meskút is. Amikor még a Holt-Körös élő Körös volt, itt vízmerítőhelyek álltak, és bizony évi bizonyos dí­jért lehetett innen vizet vin­ni. Olyannyira vigyáztak a tisztaságra, hogy aki netán nyírás előtt itt merészelte juhait füröszteni, keményen megbüntették. Itt mosták a búzát, nyom­tatás és szelelés után, majd otthon ponyára terítve szá­rították. A tanácsháza alatti kikötőn kívül még itt a Mír­hóban is volt egy kikötő­hely. Az Erdély felől leúsz­tatott fát, az úgynevezett lá­pokon (tutajokon) szállított káposztát, meszet, faedénye­ket,, az „oláh piros almát” itt cserélték búzára. Itt is állt egy kocsma, mely ilyen helyen nélkülözhetetlen volt. A Mírhóhoz fűződik né­hány mondás, és népies szó- magyarázat is. Amikor a gyomaiak újra visszaszállin­góztak hosszas bújdosásuk- ból, egy hosszú kocsisor a Mírhóhoz érve megállt. Az első kocsis elkiáltotta ma­gát, hogy: „Hó!” A hátulsók meg kiáltoztak előre, hogy: Mír hó? Hát ezért lett vol­na Mírhó. Az idősebbek még ismerik a mondást: „Mírhó­hát, ne menj arra botot ád”. Fegyvernek, ne menj arra megvernek!” Ezek a rigmusok a két kpzségrész, „Felső-(Mírhóhát) és Alsó­rísz” (Fegyvernek) közötti vetélkedések, nagy vereke­dések emlékei. A hagyo­mány szerint a mírhóhátiak az őslakosok, a fegyvernem­ek pedig vagy később, vagy más irányból jöttek Gyomá­ra. Örülök annak sokadma- gammal, hogy a liget fáit ígéret szerint pótolják, és igyekeznek pusztulásukat megállítani. Annak is örü­lök, hogy a már XVIII. szá­zad elejéről ismert Pocos és Hantos kertek legalább ré­szeikben, hagyományos for­mában megmaradtak. A Mírhót is meg kellene tar­tani, csak egy darabon, em­lékként, településföldrajzi támpontként az utókornak. Cs. Szabó István A tanácsháza az idén lesz százesztendős Szeplő ellen márciusi hóié, derékfájásra borban főtt szappan Egy kuruzsló receptjei A felvilágosodás képvise­lői és a későbbi néphitku­tatók a néphitről szólva mindig átkalandoztak, ka­landoznak a népi gyógyá­szat területére is. E két tárgykör ugyanis többnyire összetalálkozik. Minél ala­csonyabb fokon állt az or­vostudomány, annál több te­re nyílt a babonának. A fa­lusi gyógyítók babonás eljá­rásának hatása sokszor lé­lektani: a sorsába, betegsé­gébe belenyugodni nem tudó ember úgy érzi, hogy vala­mit mégis tett egészsége helyreállítása érdekében, s a betegség elmondása máris könnyebbülést okoz. Valamikor a Népegészség­ügyi Múzeum harmadik eme­letén volt olvasható a har­mincas évek közepén egy gyógyító kuruzsló alábbi re­ceptje: A derékfájást — borban főtt szappannal kell kenni. Hasz­nált férfikalapot vörösbor­ban megfőzni és azt inni. Giliszta ellen — szárított gi­lisztát porrá törve késhegy­ként, illetve késhegynyit kell bevenni, vagy verébtrágyát pálinkába kávéskanalan­ként. Hideglelés ellen — porrá tört lófogat enni. Nyavalyatöréskor — szamár­tejet inni, s a roham alkal­mával borral szemközt köp­ni az illetőt. Orbáné — Aki orbáncos, kí­gyózsírral kell bekenni. Pokolvar — Kettévágott va- rangyosbékát kell rátenni. Reuma — Petróleumos bo­rogatással elmúlik. Kelevényt — Abrakostarisz­nyával kell megdörzsölni, és elmúlik. Szeplő — Márciusi hólével kell mosogatni, és elmúlik. Fülfájás — Temető fájáról tört tüskével a fölbe szúr- kálni. Angolkór — Verébmaradé­kot vízben áztatva meginni, azután juh- és kecskeszőrt, temető sírhantról hozott földdel összefőzni, és abban fürdeni. Ágybavizelés ellen — Sült egérhúst enni. Álmatlanság miatt — Érde­mes hagymateát inni. Újszülött emlőgyulladását — Fokhagymával kell körül­kenni. Éjjeli felriadás — Elmúlik, ha szárított csikólépet porrá törve, teában, vagy pálin­kában fogyasztunk. Frász — Leemelt ablaktáb­lát ráhelyezni, menyasszony­fátyollal leteríteni, és az ujját megharapni — elmú­lik. Hasfájás — Vöröshagyma a köldökre, és megszűnik. Hasmenés. — Petróleumot inni, vagy forralt kék ron­gyot a hasra tenni. Himlőoltásra — Mosogató­rongy való. Kiütések ellen — Szent György napján hideg vízben kell megfürödni. Láz — Az illetőnek ecetes agyagot kell a talpára kötni. Nyáladzásra — Jó a macska farkát a szájban megforgat­ni. Ötvar ellen — Frissen le­nyúzott bőrben kell megfor­gatni a beteget. Gyermeksírás, nyugtalan álomra — Lepkepetét a cse­csemő párnája alá szórni, azután meztelenül vakond­túrásra fektetni. Szúrások ellen. — Zacskó­ban kámfort s a nyakba akasztani és elmúlik. Az itt leközölt recept még csak szelíd kivonata annak a sok gyógymódnak, amit a kuruzslók, javasasszonyok használtak. Mindenki tudna ismerősöktől, rokonoktól gyűjteni. A kuruzslók nem­egyszer kárt tettek ember­társaikban, egyrészt hogy anyagi hasznot szerezzenek, vagy pedig egyszerűen csak ostobaságból. Tény viszont az is, hogy a népi gyógymó­dok reneszánszukat élik az utóbbi időkben ... Borbíró Lajos Régészeti emlékeink közül az egyik legérdekesebb Pécs- váradon található. Az ásatá­sok és levéltári kutatások nyomán ma már biztosra vehető, hogy a vármonostor falának alsó szintje István, sőt apja, Géza fejedelem uralkodása alatt is állt, vár- szerűen erődített fejedelmi udvarhelyként szolgált téli szállásul. István itt töltötte ifjúkorának egy részét, s hogy mennyire értékesnek tekintette a későbbi évek­ben is ezt a helyet, bizo­nyítja, hogy a koronát a pá­pától elhozó Asztrik apát­nak ajándékozta a monos­tort. Az adományozó levélben foglaltak szerint az itt lét­rehozott vármonostor ki­emelkedően gazdagnak szá­mított. Hozzátartozott 41 fa­lu, kétszáz fegyveres harcos, akik őrizték a monostort, szőlők, szántók, és termé­szetesen a földművelő csa­ládok, ezenkívül méhészek, halászok, kovácsok, pékek, fazekasok, tímárok, ácsok, molnárok, szakácsok, ven­déglátók, betegápolók, für- dősök, hogy „szolgálják az apátságot, lássák el a ven­dégeket és a betegeket... '. A felsorolásban szerepel még tizenegy kehely, ami abban az időben óriási kincsnek számított, és köny­vek, „amelyekkel főképp tündöklik a tekintély az egyházban”. Hazai tájakon A pécsváradi monostor A monostor kitűnő helyen épült, a legfontosabb utak találkozásánál, s a királyi kegy folytán a Szentföldre vezető új zarándokút is er­re haladt el. A lovagok és kíséretük számára itt szál­lást és ellátást biztosítottak, s ez jövedelmező szolgálta­tás volt. A hely fontossága egyre emelkedett, olyannyi­ra, hogy felszentelése az 1038-as év legfontosabb ese­ménye — még István halá­lát is megelőzve — a pan­nonhalmi bencések által ve­zetett Pozsonyi évkönyvben. Az évek során egyre bő­vült, gazdagodott, és rövide­sen újból kapcsolatba került az Árpád-házzal. A Kálmán király által megvakított kis Béla herceg talál itt mene­Az István király szálloda déket, s a rejtegető szerze­tesek jó érzékkel használták ki a megfelelő pillanatot, amikor is az utód nélküli II. Istvánnak bemutatták a herceget, aki örökösévé tet­te. Az 1957-ben megindult ásatások eredményeként a ma errejáró láthatja az Ist­ván korabeli templom ma­radványait, az itt talált ér­tékes kőfaragásokat, a töre­dékekből helyreállított edé­nyeket, és a gótikus temp­lom alapjait. Szerves része lett a Baranya megyei Ide­genforgalmi Hivatal által helyreállított műemlékegyüt­tesnek Borsos Miklós István király szobra, valamint a régebben itt alkotó, nemrég elhunyt Kígyós Sándor mű­veinek állandó . kiállítása, s az István király szálloda, amely az eredeti falrészek felhasználásával szemet g.vö- nyörködtetően illeszkedik a műemlékegyüttesbe. Hajós Anna (Fotó: MTI-Press)

Next

/
Oldalképek
Tartalom