Petőfi Népe, 1990. szeptember (45. évfolyam, 205-229. szám)
1990-09-18 / 219. szám
1990. szeptember 18. • PETŐFI NÉPE • 3 „A KOALÍCIÓT TISZTÁBA KELL TENNI” .V Kisgazdapárti nagygyűlés Halason (Folytatás az 1. oldalról) Ezt követően lépett a koronás címerrel díszített szónoki emelvény elé az est vezérszónoka, a párt híres-hírhedt személyisége, dr. Torgyán József parlamenti frakcióvezető. Beszédének alappillérei, a sajtóból jól ismert fordulatok most sem maradtak el, s a hatás sem. A sarlót, kalapácsot most is melegen ajánlotta a magas jövedelmet élvező bolsevikoknak, valamint kiemelt nyugdíj helyett kiemelt börtönbüntetést. Ugyanígy a tsz-elnököknek az általa szervezendő „téeszcsét”, ahol a hallgatóságból kiválasztott kisgazdaérzelmű1 téesztag lenne majd az elnök. Nekik köszönhető ugyanis, hogy az ezredfordulóra pusztasággá válik az az ország, amelynek, mint megtudhattuk, tejjel-mézzel folyó Kánaánnak kéne lennie. Hallhattunk a „postaiabló Dzsugasvili”- ről, („alias Sztálin”), akinek „legjobb magyar tanítványa, Rákosi” is azzal kezdte parlamenti tevékenységét — akár ma a jelenlegi ellenzék —, hogy szét akarta verni a kisgazdapártot. Mert az MDF túlságosan erős, a KDNP túl kicsi nekik, érvelt dr. Torgyán, tehát a koalíció szétveréséhez a kisgazdákon keresztül vezet az út. Egyébként is azt ne feledje senki, hogy a koalíció három pártja tulajdonképpen az eredeti kisgazdapárt három szárnyából ered. Tehát a koalíciót szét akarják verni, s ezzel csak egy lehet a célúk, mondta a frakcióvezető: „tologatni egy bizonyos szekérkét”. Ennek legékesszólóbb bizonyítéka Torgyán úr szerint a legutóbbi Jeszenszky-ügy, amikor a külügyminiszter interpellációs válaszadásakor kivonult az SZDSZ és a Fidesz, majd közös frakcióülést és sajtóértekezletet tartott az MSZP-vel. Egyébként kétségtelen, hogy' a koalícióval gondok vannak, s a megoldásra érzékletes példával élt dr. Torgyán: — Ha önöknél beszarik a gyerek, mit dobnak ki, a pelenkát, vagy a gyereket? Amiből az következik, hogy „a koalíciót tisztába kell tenni”, és úgy kell továbbfejleszteni, ahogy a kisgazdáknak megfelel. (Elnézést a szó szerinti idézetért — célunk a teljes hitelesség.) — Vagyis, mint legdinamikusabb pártnak, nekünk kell átvenni a vezetést — mondta nagy taps kíséretében a szónok. Ehhez a fordulathoz azonban nem elegendő a jelenlegi 12 százalék a parlamentben. És itt a halasiakhoz, „mint a földkerekség legbátrabb lovasnemzetének, a kunoknak a leszármazottaihoz” szólt Torgyán József: — Azt kell hogy kérjem Önöktől, hogy most, az önkormányzati választások során tessék ebből a kun nemzeti gerincből valamit mutatni, hogy magyar hazánk ebből olyan további eredményeket érhessen el, ami elegendő lesz ahhoz, hogy a bolsevista igát lerá/hassuk. 8 Tessék ebből a kun nemzeti gerincből valamit mutatni — mondta dr. Torgyán a halasiaknak. A majd háromórás nagygyűlést sajtófogadás zárta, ahol a városi lapoktól az országos hírközlő sajtóig megjelentek az újságírók. Több kérdés vonatkozott a földtörvénnyel kapcsolatos kisgazdapárti álláspontra. Ennek kapcsán jegyezte meg dr. Torgyán József az MTI-nek válaszolva, hogy bár millió jele van a kisgazdapárt országos előretörésének, rengeteget árthat a párt jelenlegi pozíciójának, ha a választás napjáig nem nyújtja be a kormány a törvénytervezetet. Ellenkező esetben viszont jelentős kisgazdagyőzelemre számítanak. Lapunk kérdésére, hogy milyen alapon hozta összefüggésbe beszédében a frakcióvezető a Jeszenszky-ügyet a Független Kisgazda Párt elleni támadással, a következő választ kaptuk: Dr. Torgyán: — Minden alkalmat megragad az ellenzék, hogy a kormánykoalíciót, illetőleg a kormányt megpróbálja támadni. Még egy ilyen esetben is, mint egy interpellációs válaszadás. Az, ahogy az ellenzéki pártok reagáltak, nem áll arányban a válasz esetleges téves zöngéjével. Ez olyan dolog, mintha belelépnék valakinek a virágágyába és az lelő engem ezért. Az egy aránytalanul durva lépés volt, ami egyértelműen tükrözi a célt. Hajós Terézia 9 Méhanyán a földkerekség legbátrabb lovas nemzetének utódaiból. (Ferincz János felvételei) Csökken a fejadag, nő a menzadíj Körkép (kórkép) az iskolai étkeztetésről Túlvagyunk a tanévkezdésen és az ezzel járó anyagi gondok okozta meglepetéseken. A családok többsége már az első menzacsekkeket is befizette... a legtöbb gyerek ugyanis (a városokban) az iskolában étkezik. A januárban központilag megállapított ebéd- és napközidijak mindeddig szerencsére nem emelkedtek, de vajon kielégíti-e a vendéglátó-ipari vállalatok nagyüzemi konyháinak menüje a fejlődő gyerekszervezet igényeit? PETÖFI-LEVES: „MINEK NEVEZZELEK? — Emlékszem, milyen volt a mi időnkben ... Mióta az iskolák a nagyüzemi konyhákról kapják az ebédet, tízórait, uzsonnát, sokkal lélektelenebbé vált a gyermekétkeztetés — véli egy szülő, B. Ferencné. A nagy vendéglátó-vállalatok számára nem létkérdés, hogy ízletes, változatos és kellő mennyiségű kosztol küldjenek ki. A nagyobb diákok mindig éhesek, a kicsik pedig csak turkálnak a tányérban, nem csoda, ha nem ízlik nekik az ételízesítőből készült Petőfi-leves („minek nevezzelek?"). Szomorú ez az állapot. A vendéglátó-vállalat vezetői valószínűleg megkülönböztetett ellátást kapnak, de a gyerekek azt eszik, amit az ebédlőben a tányérjukra tesznek. Pedig első számú joguk, hogy megkapják, ami az egészséges testi és lelki fejlődéshez szükséges. Olyan gyakran hangoztatjuk, milyen fontos számunkra a felnövekvő generáció, de régen voltunk ilyen távol a gyerekbarát politikától. Ha kisebb lenne az iskolánk, a gyakorlati konyhában mi, pedagógusok is meg tudnánk főzni — lyukasóráink alatt'— a gyerekek ebédjét, elkészítenénk a hideg élelmet — nyilatkozza az egyik kecskeméti általános iskola igazgatója. — Ha nyáron a táborban ezt meg lehet tenni, miért ne lehetne év közben is? Égy önálló iskolai konyhát hozhatnánk létre cs biztosan találnánk egy vállalkozót is, aki számára üzletet jelent 500 ember napi étkeztetése. A vendéglátó-ipari vállalattal majd húsz éve megkötött szerződést azonban nem könnyű felbontani. Egyrészt nincs konyhai felszerelésünk, hiszen a csatlakozáskor átadtuk azt a helyiségekkel együtt. Emellett féléves felmondási határidőt kell kivárnunk. Hát ezt a fél évet én nem kívánom senki gyomrának ... ALIG VÁRJUK A MENZADÍJAK EMELÉSÉT — Hozzánk nem érkezett eddig konkrét panasz, sem az ételek mennyiségéj, sem pedig minőségét illetően — mondja dr. Csőszt Tibor, a Kiskunsági Vendéglátó Vállalat igazgatója. — Megeshet persze, hogy a konyháink kiadó személyzetének munkája kifogásolható, vagy szállítás közben veszít az étel a frissességéből. Mégis úgy gondolom, a problémát inkább az jelenti, hogy az iskolák többségében zsúfoltak az étkezők, van, ahol még a WC előtérében is esznek. — Sok szülő nem tudja vállalni a menzadijak befizetését. — Igen. Pedig az államilag megállapított norma, a térítési díj január óta nem emelkedett. Az alapanyagok ára viszont azóta többször is nőtt, ma átlagosan 20 százalékkal fizetünk többet értük. Gondot jelent, hogy olajból, cukorból csak a hazainál jóval drágább külföldi terméket tudjuk beszerezni. A drágulást azonban tovább kell hárítanunk: kisebbek lesznek a fejadagok, az alapanyagokkal, fűszerekkel való „takarékoskodás” pedig minőségi változást is okozhat. — Félhetünk-e a gyerekek étkezési dijának emelésétől? — Hogy őszinte legyek, én már alig várom. Mert ahhoz, hogy a színvonal ne romoljék, feltétlenül szükséges egy minimum 20 százalékos emelés, aminek mi természetesen csak végrehajtói leszünk. — Nyereséges a diákétkeztetés? — Vannak nyereséges és veszteséges iskolai konyháink. Az irány azonban tartósan a nyereségcsökkenés felé mutat, mert a költségek jobban emelkednek, mint a bevételeink. Az igénylők számának apadása pedig magával vonja az úgynevezett „kihasználísági mutató” esését. — Létezik-e bizonyos norma a gyerekek vitamin-, hús- és kalória- szükségletét illetően? — Ilyen táblázat öt-hat éve készült utoljára, de annak adatai már akkor is jóval alul maradtak a reális értékeken. Az olló azóta tovább nyílt, a mai gyerekek biológiai szükségletének csupán 65 százalékát fedezi az üzemi étkeztetés. NÁLUNK NEM SZENZÁCIÓ A JÉGKRÉM ÉS A DÉLIGYÜMÖLCS — Iskolánkban az étkeztetés ugyanannyiba kerül, mint máshol, a koszt viszont nagyon jó — állítja Császár Cirill, a Vásárhelyi Pál Általános Iskola igazgatója. — Ennek oka, hogy itt működik a város első és mind ez ideig egyetlen önálló általános iskolai konyhája. Ennélfogva sokkal inkább szívügyünk a gyerekek étkeztetése, fontosnak tartjuk a diákok véleményét, kíváncsiak vagyunk kívánságaikra, kritikáikra. Gyakran osztunk ki közöttük tesztlapokat... Pénzünkből jól, sikeresen gazdálkodunk., A kistermelőktől olcsón szerezzük be az alapanyagokat. A nagykereskedelmi árnál 4-5 forinttal kevesebbet fizetünk nekik, s közben ők is jól járnak, hiszen állandó partnerre találtak, aki nagy tételben vásárol tőlük. A konyhában, az étkezőben családias légkör uralkodik. A szakácsnők házitésztát gyúrnak, befőtteket, savanyúságot tesznek el télire, s az így megtakarított apró forintokból összegyűlik a nyári jégkrémre és a téli déligyümölcsre való. j Lám, így is lehet! SZÍNFOLT (EZ AZ ÖTVENEDIK) EXKLUZÍV KÉRDÉSÜNK: Akkor ki járt a világűrben? Jubileumi, ötvenedik Színfoltunkat Farkas Bertalan űrhajóssal szerettem volna elkészíteni a nagy vihart kavaró Gagarin = kozmikus hazugság? című Nemere-könyv kapcsán. Az alábbiakban kiderül, többekkel való próbálkozásom sem hozott fényes eredményt. így hát a félszázadik, exkluzívnak szánt interjú nem lett igazán ünnepi, de azért talán érdemes elolvasni. 9 Gagarin Magyarországon, a nagy utazás után. * — Halló, Farkas Bertalan? — Igen, én vagyok — hallom végre az űrben járt ember hangját, többórás magánnyomozásom eredményeképpen a Budapesti Műszaki Egyetem egyik telefonján. < — Kíváncsi lennék a véleményére Nemere István nemrég megjelent könyvéről, melyben azt állítja a szerző, Gagarin sohasem járt a világűrben. — Kérem, erről nem nyilatkozom. Arról nem lehet beszélni, amit nem ismer az ember. Nem olvastam a könyvet, így hát véleményem sem lehet róla. Egyetlen egy újságirónak seni válaszoltam, pedig kérdeztek. Majd később térjünk vissza a témára. — Szívesen küldök egy példányt, hogy addig elolvassa. — Megvan nekem is. De olyan sok az elfoglaltságom, hogy még nem volt időm elolvasni. — Mikor kereshetem ismét? — Úgy október vége felé. — Rendben van, hívni fogom. Ezen a telefonszámon? __ * M agyari Béla kiképzett űrhajóst napokon át kerestem több telefonszámon is. Sajnos, nem sikerült vele beszélnem, pedig érdekelt volna, mit mond Gagarin-ügyben. Az is igaz, meg mernék esküdni rá,,ő sem kíván megszólalni ebben a témában. * Felhivtam Keleti Györgyöt is, a Honvédelmi Minisztérium szóvivőjét. Azt Javasolta, keressem az űrhajósokat, hagyjam ki a HM-et ebből az ügyből. Az' ismert 'sióvivő ugyan belelap'özott a Nemere- könyvbe, énnél többre nem is tartja. * Keleti úr tanácsára vettem fel a kapcsolatot a Magyar Tudományos Akadémia Interkozmosz Tanácsának titkárával, Bay Attilával. Ő vállalkozott a beszélgetésre. — Elolvastam a könyvet! Nem lenne szerencsés erről írnia — próbál lebeszélni Bay Attila. — Ja, hogy kereste már az űrhajósokat is? Véd- és dac- szövetséget kötöttünk, várunk egy kicsit. Legszívesebben azt mondanám, egy-két hónap múlva térjünk vissza a témára. — Ezt nem szeretném. Az olvasókat most érdekli — szerintem — ez a nem mindennapi feltételezés. — Nincs jelentősége ennek az ügynek. Hogy miért? Nemere jó sci-fi író, de most olyan területre kalandozott el, ahonnan nem szerzett kellő ismereteket. Ezúttal Nemere úr közismert, világszerte elfogadott tényt cáfol. — Nem kellene foglalkozni mégis ezzel? — Aki valaha is foglalkozott ezzel a témával, tudja, hozzáférhető dokumentumok hiányában el sem szabad kezdeni a cáfolátot. Nemere könyvében elég kevés a forrás, a hivatkozási pont, sokkal több a fantázia. Abban viszont igaza van, hogy túl nagy hőst kreáltak Gagarinból, merthogy arra volt szükség. Még egyszer mondom: a napi sajtó híradásai, az emlékiratok alapján merészség olyasmit állítani, amit Nemere állít. — A Mai Napban Sárhidai Gyula mérnök azt nyilatkozta, hogy „Nemere könyve valóság, álhírek és kávéházi pletykák ötvözete”. — Nem hiszem, hogy látta volna a dokumentációkat, a jegyzőkönyveket, a felvételeket. — Állítólag nincsenek ilyenek. — Ezt maga honnan tudja? — Mondja, tényleg nem érdemes egy szikrányit sem komolyra venni Nemere állításait? — Engedje meg, hogy soroljam tovább ... Tulajdonképpen a dokumentumok sem elegendők Gagarin űrrepülésének cáfolatára. Ez sokkal ösz- szetettebb, bonyolultabb ügy. Abban az esetben elfogadnám a felvetést, ha a szerző arról számolna be, hogy a sajtó hogyan vezette félre a népet. Ebben igaza ván. Azon sem kell csodálkozni, hogy még ma is lehet manipulálni a közvéleményt a sajtón át. Különben tárgyi tévedések is szerepelnék a könyvben, például Bajkonur kapcsán. —Pedig kiderült, Bajkonur sem Bajkonurban van. A tévében be is mutatták. — Ezen nem kell meglepődni, a szovjetekre jellemző, hogy semmit sem neveznek meg az eredeti nevén. Én is jártam Leninszkben, a közelében található az űrközpont. Csak a megnevezés más. Ha akarja, rendelkezésére bocsátom az ott készült fényképeimet. — Önök nem cáfolják meg a nyilvánosság előtt Nemere István állítását? — Nincs értelme. Ha Gagarin valóban csak »Amikor én az űrben jártam... .** (Gáspár Gusztáv karikatúrái) politikai reklámfigura volt, űrutazása előtt más járt a világűrben, arról az amerikaiak tudtak volna. Ezt a hírt már régen szenzációként tálalták volna. Nem igaz? — Tudja, amit Nemere állít, nevezhetjük a véletlenek láncolatának is, de ugyanakkor kétségeink is támadhatnak. Egy témát — más tapasztalataim alapján állíthatom — kétféleképpen is lehet tálaim. — Meglehet. Ezt a Gagarin-témát nem Nemere úr vetette fel először, erről még 1961-ben beszámolt a nyugati bulvársajtó. — És a Szabad Európa. I 111 Igen. Dokumentumok hiányában, persze. Most az írói fantázia is hozzájárult a téma feldolgozásához. — Nemere nem igazságosztó, támadható vagy igazolható felvetése, azt hiszem, ő is ezt szeretné. Mégis, sokakat meg lehet téveszteni ezzel a konkrét könyvvel. Persze. Még egyszer beismerem, a szovjet sajtó eszméletlen ballépéseket, tudatos manipulációkat követett el Gagarin repülésével kapcsolatban, sok mindent elhallgatott, másképp tálalt. Ha ezt dolgozza fel Nemere, rendben van. De abból kiindulni, hogy nem is járt a világűrben!?... — Még egy dolgot mondok. Farkas Bertalan éppen a Petőfi Népében számolt be nem is olyan régen arról, hogy annak idején nem volt sima a földet érése. Miért csak most nyilatkozott erről? Eddig tartott a titoktartás? — Figyeljen ide! Ez más téma. Nem titoktartásról van itt szó. Berci a leszállás után beszélt már az ön által említett dologról, szűk, szakmai körben is és nyilvánosan is. Inkább arról van szó, miért csináltunk volna még nagyobb hőst az első magyar űrhajósból azért, mert prohlémák voltak a földet érésekor. Más is puffant már.,.. — Azért persze vigyázni kellett az űrhajósra. Magyari Béla nyilatkozta egyhelyütt, hogy Farkas Bertalan éveken át nem kapott repülésre engedélyt. — Vigyázni, vigyázni... Ez valóban hiba volt. Inkább a szovjetektől vettük át a féltést, nehogy valami történjen az űrhajóssal. Nem kellett volna. .. Azt hiszem, már visszakapta a repülési engedélyét. Kérdezze meg Bercitől. — Jó, október végén felkeresem majd, ha hajlandó lesz nyilatkozni. Köszönöm a tájékoztatást. Borzák Tibor A Petőfi Népe eddigi ötven „színfoltja”, interjúalanya: Nagy Bandó András, Zoltán Erika, Halász Judit, Sugár András, Menyhért Mészáros László, Sebeők János, B. Tóth László, Koltai Róbert, Dévényi Tibor, Vagyóczky Károly, dr. Béres József, Dr. Lux Elvira, Bölcs István, Pécsi Ildikó, Richard Greene, Konrád György, Vágó István, Szvorák Katalin, Erdős Marianna, Pintér József, Lezsák Sándor, Juszt László, Bodrogi Gyula, Zorán, Görbe Nóra, Homonyik Sándor, Koncz Zsuzsa, Demjén Ferenc, Aczél Endre, Zalatnay Sarolta, Kulka János, Szandi, Ciccio- tina, Fenyő Miklós, Csepregi Éva, Albert Igna- tyenko, Pál Éva, Piros Ildikó, Bródy János, Csákányi Eszter, Petrasovits Anna, Haumann Péter, Schütz Ha, Faragó Laura,'Cseh Tamás, Déri János, Iglódi István, Tolnay Klári, Mészáros Márta és Bay Attila. (Folyt, köv.) Fejes Mária
