Petőfi Népe, 1990. szeptember (45. évfolyam, 205-229. szám)
1990-09-18 / 219. szám
/ 4 1 PETŐFI NÉPE • 1990. szeptember 18. Pengeélen Mikor szabad bezárni egy gyárat ? Az idő pénz, mondja a közhely, A pénz, pláne ha kemény valuta — tőke. Nos Magyarország sem az előbbivel, sem az utóbbival nem rendelkezik. A' válságban nyakig lévő ország számára az időnyerés létfeltétel. Egyszerre kell elkerülni az átütemezést, illetve a fizetésképtelenséget úgy, hogy közben a gazdasági átalakulás'terén produkáljon is valamit az ország. S a kis produktumok lehetnek azok a kis aduk, amelyekre hivatkozva kölcsönt kaphatunk, hagy további időt nyerjünk'. Túl sok adunk nincs, sót ami van, az is veszélybe kerülhet. Az ország pedig gazdasági téren igencsak pengeélen táncol. Az adósság — ahogy ismeri — 20 milliárd dollár, az évi tőketörlesztés a kamattal együtt 3-3,5 milliárd körül mozog akkor, amikor exportunk 6-7 milliárd körül várható optimális esetben. S hogy a jövő évre se legyenek illúzióink, nem szabad elfelejteni, hogy a ma még oly olcsó szovjet energiahordozókért dollárban, világpiaci áron fogunk fizetni. (Elvégre mi akartuk,) Ez plusz 1- 1,5 milliárdba fog kerülni, feltéve, ha az olaj ára a normális szintre süllyed vissza. Ha nem ... ? De mit fogad el tőlünk Moszkva cserébe az olajáért? Nyilván hasonló kaliberű stratégiai produktumokat, azaz nem Szabolcst almát vagy martfűi szandált, hanem gabonát, esetleg húst. Feltéve, ha mi tudunk ilyet még jövőre produkálni. Az aszálykár 50 milliárd nagyságú. A sertés- és a marhaállomány fogyóban, mivel ilyen alacsony felvásárlási árak mellett lassan a jószág falja fel a gazdát. S ehhez a csődhöz a föld körüli földindulat is kapcsolódik. Felvetődik a kérdés, ahogy halad előre az idő, ki fog vetni, s ki fog aratni? Ezt ma még nem tudni. Mindenesetre könnyen megbomolhat a törékeny társadalmi stabilitás, ha az élelmiszerboltok polcai valamilyen hibás koncepció miatt kiürülnek. Magam, mint városi lakos, csak reménykedni tudok abban, hogy a honatyáknak lesz annyi'belátásuk, hogy jövőre is érdemes legyen vetni,, de ne szelet, mert abból csak vihart lehet aratni. Az 1947-es alapú földosztás több mint témája a parla-. mentnek. Lehet, hogy a továbbfejlődés sarkalatos pontja, ezért nem mindegy, hogyan és mit fogadnak el. A földvitában a kérdést többféleképpen lehet feltenni. Elvégre ki keH hogy derüljön: össztársadalmi, avagy részérdekről van szó? S a kettőnek milyen az egymáshoz való viszonya? Vajon az elmúlt 40év kommunista bűnei miatt, illetve a kialakult ter- melési- tulajdonlási- birtoklási formák életképtelensége az alapvető okai annak, hogy nem lehet még magasabb szintre emelni a belső ellátást? Illetve a több mint másfél milliárdos exportod tovább bővíteni? Ga- rantálja-e a kisgazdák 1947-es alapú földosztó koncepciója azt, hogy ez nemcsak hogy nem megy az ellátás rovására, de a fejlődés biztosítéka is? Azaz az érzelmi alapon kívül gazdasági racionalitásról is szó van.% A kérdés másként: mindenáron szükséges-e az 1947-es földosztást eszközölni, ha felvetődik a belső ellátás veszélyeztetése, nem beszélve a stratégiai exportárualap egészének bizonytalanná tételéről? Vajon mindenki tudja, mit is jelent az 1947-es birtokviszonyrendszer ? Csak zárójelben: 1189000 gazdálkodó bírt 5 kataszteri hold alatt, 625 ezer 5-19 hold között 58 ezer 19-50 hold között. Ez idáig a tulajdonosok 99 százaléka. A pénzügyminisztériumi kalkulációk szerint -— HVG, 1990. augusztus 18. — az életképes gazdaságok mérete 75-80 hold között van.) Egy biztos, idő kell mindenhez. A birtokok visszakapásához, -szerzéséhez, -perléséhez. Idő — évek — mire a farmergazdaságok beállnak, legalább a mai szintre. S közben—a viták hevében -ki garantáljam ellátás mai színvonalát? Annak a népnek, akire úton-útfélen oly sokat hivatkoznak mindenfelé. Hisz itt mostmár nem csak a zsebére megy a játék. Rosszabb. A gyomrára. Márpedig társadalmi béke hiányában a legcsodálatosabb felzárkózási terv is.csak írott marad. S ha nincs bizalom, vajon bejön-e a messiásként várt külföldi tőke ? Hogy segítsen a válságban nya-1 kig lévő országnak ? Ki tudja, elbírja- e a pengeélen táncoló népgazdaság a legújabbkori földosztást? Csak nehogy a földindulat földindulásba csapjon át1 ' Barta Zsolt Az elmúlt negyven év során a veszteségesség nem fenyegette a vállalatok letét. A tartósan veszteséges vállalatoknak elengedtek bizonyos költségvetésbefizetéseket, ingyen kaptak fejlesztési forrásokat, vagy ha ez sem volt elég, dotációt, és az űrhatóságnak kötelességei közé tartozott, hogy emelje a veszteséges ágazatok árait arra a szintre, amelyen eltűnik a. veszteség. Amire nem került sor, az a költségek csökkentése, a termelés hatékonyságának növelésére való kényszerítés, a kapun belüli munkanélküliség leépítése volt. így aztán emelkedtek az árak, csökkent a költségvetési bevétel, nőttek a kiadások, egyre romlott az ország nemzetközi versenyképessége. Például a lignitbányák Ezt a helyzetet felmérve a reformerek szinte egységesek voltak abban, hogy a veszteséges vállalatokat végre fel kell számolni. Erről évek óta sokat beszéltek, de ezen a téren kevés történt. Most aztán kiszemelték az első áldozatokat.. Ennek a korábbinál nagyobb . határozottságnak az ismeretében utaztam keresztül Zirc és Bo* dajk között a Bakonyon. Nem először, de most a'szokásosnál is jobban figyelve arra, hogyan néz ki egy olyan vidék, ahol veszteséges termelés folyik. Ez a vidék korábban a Dunántúl legszegényebbjei közé tartozott, most jó volna, ha pr- szágosan ilyen lenne a helyzet. Az elmúlt évtizedek során, különösen az utolsóban, sokat gyarapodott az a bányászréteg, amelyik mellékkeresettel is rendelkezett. Ez nyilvánvalóvá válik, ha megnézzük, milyen és mennyi ház épült az érintett kisvárosokban és falvakban, mennyivel gyarapodott a, személygépkocsik száma, milyen a boltok forgalma. Mindez a feltűnő javulás ott található, ahoi gazÜa- sjágtalan lignitbányászat folyik. Érdemes volna ezen elgondolkodni. Ha valaki, én a bakonyi lignit- vágyon kitermelését elleneztem, ma is elképzelhetetlennek tartom, hogy racionális gazdaságban ilyenre sor kerülhessen. Ennél sokszorta jobb adottságok mellett sem volna szabad szenet bányászni. A gazdag országokban nem is teszik. Természetesen csinálnak helyette mást, sokkal ésszerűbb, racionálisabb célokra fordítják a tőkéjüket és a munkaerőt. De azt nem tudom, hogy szabad volna-e előbb leállítani az ilyen gazdaságtalan vállalkozásokat, mielőtt gazdaságosabbakról gondoskodunk, mielőtt jobb munkaalkalmat teremtünk. , / Aki nem dolgozik— pénzbe kerül A fogyasztói társadalom előtti korszakokban igaz volt az, hogy a jövedelmezőség társadalmi hasznosságot is jelentett. A jelenkorban azonban már egészen más a helyzet, nem a profit,- hanem a minél magasabb életszínvonal a cél. Márpedig ha így van, akkor ezek a bakonyi bányák nem voltak haszontalanok, hg profitot nem is, de jólétet hoztak. Érdemes volna ezen végre az illetékeseknek is elgondolkodniuk. Vitathatatlanul az volna a jó megoldás, ha a vállalatok mindegyike nemcsak magasabb béreket, hanem profitot is biztosítana. Arra kell törekedni, hogy az ilyen vállalatok előnyt élvezzenek azokkal szemben,,amelyek csak az egyikre képesek. Én a legrosszabb megoldásnak tartom azt, ha egy yállalatnak ugyan van nyeresége, de felháborítóan alacsony a dolgozók bérel Az a társadalom, amelyik az ilyet megtűri, végső soron csődbe kerül. Az ilyen állapot ellen kell küzdenie a szakszervezeteknek, de kormányzatnak is. Ezt szolgálja, sajnos elég tökéletlenül, a minimálbérek törvényi megszabása. / Azt még mindenki belátja, hogy nem szabad a modern - világban megengedni, hogy egy vállalkozásnak azért lehessen nyeresége, mert nem fizet megfelelő béreket. Azt már nem, hogy ennél is rosszabb megoldás az, ha az ilyen vállalat leáll, és a társadalom fizetheti a tisztességes munkanélküli-segélyt. Pedig ez a legdrágább megoldás. A költségvetés elesik egy sor bevételtől, ugyanakkor kiadásai mégnőnek. A modern társadalmak mindegyikére ugyanis az jellemző, hogy a vállalati költségek között jelentős tétel az adó és a társadalombiztosítás. Ha egy vállalat ezeket nem képes haladéktalanul kifizetni, veszteséges. De mi jobb a költség- vetésnek és végső soron a társadalomnak is: az-e, ha egy nagyvállalat a felét még befizeti a társadalombiztosításnak és az adónak, vagy ha semmit sem fizet be, mert megszünteti a működését? Az utóbbi esetben pluszkiadásként jelenik meg a munkanélküli-segélyek összege. Én még nem találtam olyan veszteséges vállalatot, amelynek leállítása ne rontotta volna a költségvetés helyzetet. Jó volna, ha az illetékesek keresnének ilyet, mielőtt a szanálásban döntenek. Egészen más a helyzet akkor, ha a leállított vállalatok munkásaira másutt szükség van. De még az új munkaerőigényt sem így kell kielégíteni. Egyelőre akkora a magyar gazdaságban a kapun belüli munkanélküliség, hogy több évig kimeríthetetlen forrás. Márpedig sokkal nagyobb társadalmi kár a nyereséges vállalatoknál megtűrni a kapun belüli munkanélküliséget, mint egész vállalatokat leállítani. Ez annál is indokoltabb, mivel a kapun belüli munkanélküliség sokkal károsabb, mint a veszteséges* bányászatban való foglalkoztatás. Károsabb gazdaságilag és szociális szempontból is. Mi az állam dolga? A modern társadalomban nem az a kormányzat feladata, hogy kijelölje a szanálásrá ítélt vállalatokat, hanem az, hogy olyan versenyfeltételekről gondoskodjon, amelyben nem lesz lehetséges a szükségesnél nagyobb létszámot alkalmazni, amelyben a jobbak kiszorítják a gyengébbeket. Nemcsak a veszteségeseket, hanem a kevésbé nyereségeseket is. Nem a veszteséges tőkét és munkaerő t kell kivonni a termelésből, hanem a termelésben a jobbnak kell elsorvasztania a gyengébbet. 1 A nyugati demokráciák annak köszönhetik példa nélkül álló gazdasági és társadalmi sikereiket, hogy a profitszabályozást erőteljesen kiegészítették a társadalmi érdekek érvényesítésével. Amíg a klasszikus kapitalizmust a profitmaximalizálás Uralta, addig a fogyasztói társadalmakban ennek szerepe másodlagossá vált, az elsődleges cél a jólét növelése érdekében az, hogy az áliám megfelelő foglalkoztatást és kapacitáskihasználást biztosít. . Az e)múlt negyven év során külső erőszakkal ránk kénysze- fítettek egy olyan rendszert, amely a 19. századi osztály társadalom korrekcióját célozta meg. Csődje annál nyilvánvalóbbá vált, minél messzebb került a jelen valósága a 19. századtól, Ne essünk most meg abba a hibába, hogy a 19 század bevált gyakorlatát akarjuk restaurálni. Csak olyan gazdaság- politika vezethet célhoz, amely a jövedelmezőséget ugyan szerephez juttatja,- de az alapvető célt, a jólétet nem téveszi szem elől; * Kopátsy* Sándor GRIMM-MESÉR, örigámik, vízipókok FILYMEGY/.KT Vadászat a Vörös Októberre Árny játék diakockákról Újra itt a Vízipók, ez a csodapók. A Magyar Televí-' zió rendületlenül ismétli az évekkel ezelőtt készült sorozatokat. Három széria készült, összesen 39 epizóddal. Haui József, a kecskeméti rajzfilmtervező igencsak meglepődött a rfiinap, amikor a televízió képernyőjén egymás után kétszer'látta a nagy sikerű Vízipók-film első három részét. Még most sem tudja, mi történt, amiért a lepergetett három filmepizód után megint elölről kezdték a vetítést. Azt azért nem gondolja, hogy ennyire szorult helyzetben lenne az egyébként korábban legnagyobb megrendelőnek számító Magyar Televízió. Az viszont már-már biztos, a Vízipók nem „61 át” újabb kalandokat, hiszen a korábbi rajzos és televíziós csapat százfelé száladt. Haui József, a Vízipók egyik atyja sem erősíti már a kecskeméti Pannónia rajzfilmes-állományát. Jelenleg egy ausztrál érdekeltségű rajzfilmműhelyben kamatoztat-v ja tehetségét, ajánlja fel ötleteit Kecskeméten. Haui József és felesége, Kricskovics Zsuzsa neve gyakran feltűnik a tetszetős kiállítású mesekönyvek címoldalain. Ismertek és kedveltek a Táltos Kiadónál napvilágot látó kiadványaik, melyek oldalait a kecskeméti rajzfilmes házaspár álmodta és rajzolta meg. Az idén például több Grimm-mese kelt életre színes rajzaikon és a további hónapokban még három minikönyv kerül ki műhelyükből. Haui József és egy kecskeméti pedagógus, Ubovity Radován közösen írt- • rajzolt egy matematikafüzetet, melyet nagycsoportos óvodásoknak szánnak és az ősszel kerül forgalomba. (Az első kötet még kapható. Kecskeméten, az Arany János utcai könyvárusítónál.) Ugyancsak hamarosan méglépik a gyerekeket azzal a diafilmmel, mellyel a játékos kedvű nebulók árnyszínházat készíthetnek. Az ötlet Zsedényi Judittól, a diafilm szerkesztőjétől származik, a megvalósítás pedig Haui Józsefre várt. A film kockáiról hátterek vetíthetők a falra, és a mellékelt füzet kivágott ábráinak segítségével — valamint az ujjúkkal, a kézzel — jópofa történeteket játszhatnak el a fiúk-lányok. Kricskovics Zsuzsa az origami megszállottja, így érthető, hogy az ő diafilmjén ez a papírhajtogatási módozat a főszereplő. A történet pedig arról szól, hol laknak a Télapók. Természetesen december elejére jelenik meg a színes diafilm. ■ Nem várható tehát újabb Vízipók-sorozat, de a népszerű figura „szülei” gondoskodnak arról, hogy a gyerekek kedves, ízléses kiadványokat vehessenek á kezükbe. A fogadtatásról magam is beszámolhatok, hiszen lányom és fiam körében nagy sikert arattak az eddigi Grimm-mesék — Hauiék rajzaival. A Vízipókról nem is beszélve ... B. T. Tom Clancy, a legsikeresebb amerikai bestseller-szerzők egyike, könyveiből több mint húszmillió példánnyal olvasói éjjeliszekrényén, illetve házi könyvtárában, egyáltalán nem érezte szerencsétlennek magát, amiért oly sok éven át nem fedezte fel a maga számára is Hollywood. A Clancy-könyvekről, rendkívüli népszerűségük mellett az is közismert, hogy fordulataik általában nagyobb vérnyomás-emelkedést okoznak a védelmi minisztérium ügyeletes tisztjei, mint a New York Times ügyeletes kritikusai számára. Pedig Clancy garantáltan _ „tiszta”. Köszönheti ezt dioptriákban alig kifejezhető rövidlátásának is, ami miatt a sorkatonai szolgálat alól fölmentet'tként nemhogy a Pentagon, de még egy’hétköznapi laktanya környékét sem cserkészhette be eddigi életében. Intuíciói viszont úgy tűnik, tökéletesen működnek. Olyany- nyíra, hogy John Leman, a haditengerészet ismert alakja szerint az írót, ha a Pentagonban dolgozna, bármikor bíróság elé lehetne állítani szigorúan titkos dokumentumok nyilvánosságra hozataláért.' A producert: Mace Neufeldet már a regény megjelenésének évében, 1984- ben rábul ejtette a sztori kitűnő jeL lemábrázolási lehetőségeivel. Pedig Clancy történetének váza — a szembenálló nagyhatalmak összecsapásának lehetőségére épített konfliktusával — bármely műfajban lerágott'-csontnak számít. A kidolgozott részletek viszont valóban naprakész és izgalmas sztorivá „csomagoljak” az unalmas sémákat. A Vörös Október akkoriban játszódik, amikor az * oly igen kívánt egyetemes béke végre karnyújtásnyi közelségbe kerül. Ebből a pozícióból még izgalmasabb eljátszani a gondolattal: mi van akkor, ha a második szuper- hatalom szuperfegyvereinek legnagyobb teljesítményű és legtitkosabb darabja: egjK speciális atom-tengeralattjáró — kicselezve az óceánok fenekére telepített csapdákat — becserkészi az Egyesült Államok partjait. Nem nehéz kitalálni, hogy a pánik a peresztrojka fuvallatára átjárt Kremlben és a CIA exkluzív irodáiban egyaránt leírhatatlan. A kiszámíthatatlan indítékú és kimenetelű kaland meglehetősen nehéz pillanatokat, sőt órákat szerez az. uraknak és elvtársaknak. Senki nem'' sejti, hogy a szakmai és emberi kiválóságairól ismert, nyugdíjaskor küszöbén álló kapitány — Sean Connery hiteles alkításában — milyen meggondolásból szökött át gyakorlatozás közben a tiltott ^zónába. A 'terjedelmes, több mint 500 oldalas regény a kelleténél elnyújtottabb, kétrészes produkciót eredményezett. Annák ellenere, hogy a rendelő John McTiernan (akinek nevéhez a többi között a Ragadozó kötődik) több munkájában is kiváló ritmusérzékről tett bizonyságod Robotzsaru II. Nem számít újdonságnak, hogy a legkiválóbb filmiparosok rendszeresen több bőrt is lehúznak ugyanarról a rókáról. A második nyúzat persze már sohasem ugyanannak a szerencsétlen állatnak, hanem általában egy mutáns-- nak a bőre. A Robotzsaru II. is efféle variáns. Felismerhetők benpe Asimov klasszikus robotfilozófiái, és a jó ízléssel hadilábon álló,japán eredetű,elektronizált Godzilla-opuszok. Nem szolgál a néző nagyobb örömére az sem, hogy az- új darab igyekszik látványo- sabb'és akciódúsabb lenni. Mint ahogyan ázt már A légy második verziója után is elmondhattuk, az első nekifutás a másodikhoz képest csak egy diszkrét sejtetéssel élő filozofálgatás volt. A Robotzsaru és A légy variációiban az is közös, hogy eleinte mindkét munka azt vizsgálgatta, hol ér véget az- emberi lényeg, és a ki tudja mennyi „légy”, illetve acél és mikrochip hogyan befolyásolja a „lélek” működését. Aki azonban Stanislaw Lemet és a,z embert emberré tevő iróniát kéri számon ezektől a mozidaraboktól, az komolyan nekikeseredhet. A Robotzsaru II. ugyanis tökéletesen mentes a szellemi izgalmaktól. A reúdező: Irwin Kershner kínosan stílustiszta, kegyetlen akciófilmet rendezett. - Ennek köszönhető, hogy minden tökéletesen átlátható, egyszerű és kiszámítható. A produkció Magnumokkal, gépfegyverekkel, gránátvetőkkel adagolt elképesztő brutalitásától a mozi elé kitántorogva még egy-tradicionális hazai gumibot látványa is felüdülésként hathat, K. J. *
