Zalamegye, 1883 (2.évfolyam, 26-52. szám)

1883-09-30 / 39. szám

Rögtönitélő bíráskodás Zala-Egerszegen Harmadik nap. (Szombat délután. Felfüggesztett tárgyalás 3 órakor folytattatik. A tanúk kihallgatása előtt elnök előterjeszti, hogy Kis Baksa Ferenc vádlott Németh Karton Jánosra és Horváth István Bajczira hivatkozott, hogy nála tejsze nem volt. Mivel ugyanezek ugyanezen ügyben gyanúsítva és letartóztatva vannak, kir. ügyészt kéri tel indítványtételre, hogy kihallgattassanak-e vagy sem ? Kir. ügvész csak kifogástalan tanuk kihallgatását tartja helyén levőnek, tehát nevezettek kihallgatását mellőzendőnek indítványozza. Védő ügyvédek kérik a tanuk kihallgattatását. A bíróság tanácskozásra félrevonulván. II) perc múlva elnök kihirdeti, hogy tanuk kihallgatását a bíróság mellőzi. ,, " Terecsko János tanú, 19 éves, kath. vall. nőtlen, csordás kihallgattatván, tagadja, hogy Horváth József vádlottal találkozott volna Deutsch boltja előtt. Szembesítésnél Horváth Józset vádlott beismeri, hogy tanúnak van igaza, közvetlen ura háza előtt találkozott vele. Nóvák József tanú, 35 éves, rom. kath. vall., nős, földmives, söjtöri lakos előadja, akkor látta Szakáll Györgyöt, mikor tűzhöz ment, vádlottal Tarányi istállója sarkánál találkozott; látta, hogy lehajolt a sáncba s valamit felvett, tanú tiltott haza, hogy befogjon, ilykép nem látta, hogy Szakáll miként ment haza. Mire haza ment, Szakáll befogott lovaival már házuk előtt volt. Figyelmeztetvén, hogy Szakáll vallomása szerint mikor vádlott kiszaladt, tanú is kifutott és együtt mentek, erre feleli, igen sötét volt, nem látta előbb, esak Tarányi istállója előtt. Hát mint látta meg, mikor Szakáll a patkókat felvette, feleli: mert közel jutván hozzá, megnézte ki az, mi az. Szembesítésnél Szakáll vallja, talán tanú megtévedett, liogy hol találkoztak, mert messzebb volt. Tanú felel: lehet, hogy messzebb találkoztak az istállónál, mert a tüz miatt megijedve volt. Tál Teréz tanú, 18 éves, kath. vall., hajadon, Söjtörön szolgáló volt Deutsch édes anyjánál, előadja, hogy a boltfeltörés estéjén Deutsch istállójában volt, Gvuricza Boriska Deutsch szolgálójának kívánságára ment át esti harangszó után nemsokára. 9 óra tájban először kividről döngették a boltajtót, azután az udvarra jöttek, lövést tettek, konyhaajtót bevágták. Tanú, Gyurieza Boriska, Péesy és felesége az istállóajtó előtt szalmán félkönyökre leheveredve feküdtek. Mig a konyhaajtót vágni kezdték, Kis Baksa Ferenc ment hozzájuk, s Gyurieza Borisnak mondta: Boriska, ha tudnám, hogy elárulsz, uton útfélen agyonvágnálak. Ha tudnám, hogy szólsz, itt agyonvágnálak. Kis Baksa Ferencnél kisfejsze volt, azt vállára emelte, lassú hangon mondta ama fenyegető szavakat, azután bevágták az ajtót, kik, nem tudja, mert helyükről felkelni nem mertek. Látták fekhelyükből, hogyan vágták az ajtót. Az isiálló ajtónál nem feküdtek kiviil, hanem az ajtónál levő talpnál feküdtek, mely az istálló falától félölnyire van. Mikor látták, hogy a portékákat hordják, három alvó társával szintén bement, elkezdtek szintén portékákat venni s az istállóba a kocsis ágyára tették gazdájuk számára. Kis Baksa Ferencet látta a boltban, a mint szedegetődött a pult között. Megláthatta, mert világjuk volt benn. Mást nem ismert fel, mert nem volt ismerős Söjtörön, miután csak két hétig szolgált Deutsch anyjánál. Kis Baksát akkor este látta, másnap megmutatta Gyurieza Boris, hogy az fenyegette meg őket. Azonban megmutatás nélkül is felismerte volna, nevét is tudta, mert azelőtt is látta. Lámpás a pulton égett. Látta, hogy a rablók a pultra felállván, az állványokról a pálinkát leszedték, miközben egyik a mécset felrúgta, mire a kidűlt petróleum meggyúlt. Ezután kisietett, mert félt a tűztől és a teheneket eleresztette, a cigány pedig a lovakat. Megkérdeztetvén, mikép van, hogy előnyomozáskor, kétszer is megejtett kihallgatása alkalmával mit sem tudott, hogy Kis Baksa Ferenc bent lett volna a boltban és .szedegetett volna, mig szept. Ki-iki kihallgatásánál mai vallomásával megegyezőleg azt mondta, hogy vádlott a boltban benn volt, tehát melyik igaz, erre feleli, hogy a most tett vallomása igaz. Látta tanú, hogy Kis Baksa a boltban összeszedett holmit magával vitte. Tűzoltók előtt is mondták, hogy Kis Baksa fenyegette őket, különösen Mihály Lacinak. Elnök figyelmezteti tanút, hogy Ferenc László eskü alatt vallotta, hogy tanú társaival együtt a tűzoltók előtt nem emiitette, de ez vallomása mellett marad. Nem látta, hogy Kis Raksa Ferenc a boltajtó bevágásánál résztvett volna, mert akkor ment hozzájuk. Ismerős embert, ha szólt volna, fel lehetett volna ismerni, de az ajtót bevágok nekik különben is háttal voltak. Elnök figyelmezteti tanút, hogy Deutsch vallomása szerint a fal miatt a konyhaajtónál állókat az istállótól nem lehet meglátni, tehát talán ők a legelsőket nem látták? Tanú erre felel, igen, a konyhaajtót is meglátták, meg kik közvetlen a konyhaajtó előtt álltak. Kérdeztetvén, hogy mertek ismeretlen emberekkel együtt a boltba bemenni, velük együtt tárgyakat hordani ? erre feleli, hogy a konyhában és szobában világosság nem volt, azért mertek bemenni, mikor bement, arcára húzta kendőjét, hogy fel ne ismerjék. A többiek is felismerhetlenné tették magukat? Igen, a többiek is igyekeztek magukat felismerhetlenné tenni, a boltból holmikat elvivő asszonyok szintén lehúzták kendőjüket arcukra. Kis Baksa Ferencet vádlottak, valamint vádlottak közé ültetett négy más fegyenc közül tanú felismeri. Oyuricza Boris Kis Baksa fenyegetésére tanú szerint azt felelte, nem bánom Ferkó, tehet, mit akar, erre Baksa azonnal elment. A boltban mindjárt a betöréskor mécset gyujtettak. Kis Baksa ölében vitt egy csomó kötél félét nem sokkal előbb a tűz kiütésénél. A nép betódulásakor egy lövést hallott, mintha konyhaajtó előtt iőtte'k volna, csörömpölést nem hallott. Kert felé elmehettek volna, mikor rablás volt, de nem mentek, mert féltek. Tanú társaival nem beszélt össze, hogy mit valljanak. Később elnök felszólítja Kis Baksa Ferencet, nyilatkozzék tanú vallomására, mire az felel: Nem fogadhatom el, amit Tál Teréz mond; mert én nem is voltam Deutsch udvarában, még közelében sem. A szembesítésnél Tál Teréz Baksa Ferenc felé fordulva, ennek szemébe néz és hangos szavakkal mondja: „Oda állott Boris elé fejszével kezében és mondotta neki: Te Boriska, ha tudnám, hogy te engem elárulsz, uton útfélen agyon vágnálak, ha pedig tudnám, hogy te egy szót szólsz, már most agyonütnélek." Magát láttam a boltban rabolni. Erre Baksa felel: maga engemet-nem is ismert, nem is látott soha, amit mond, azt el nem fogadhatom. mertén Deutsch házától (iO lépésnyire voltam. Tárinialás este 8 órakor fplfiiqgesztetptt. Negyedik nap. (Vasárnap.) Félbeszakított tárgyalás 10 órakor folytattatik. Elnök jelenti a rögtönitélő bíróságnak, hogy Deutsch József károsult kárigényeinek megtérítése ügyében képviselőjeként bi jelentette dr. Fárnek László nagy-kanizsai ügyvédet. A meghatalniazvány felotvasása után dr. Fárnek Lászlá védő, az ügyvédek közt helyet foglal. Következik Asbotli Anna tanú kihallgatása. Körülbelül 42 éves, róni. kath. vallású napszámosné, nem törvényes neje Péehy Istvánnak. 24 év óta élnek együtt házasságon Iii villi viszonyban. Mint minden este, úgy aug. 29-én is Péehy István vacsoráját elvitte Deutsch istállójába. O, Deutsch szolgálója Boriska és az öreg Deutschné szolgálója az istáló ajtó mellett elterített szalmán feküdtek, fal mellett az öreg asszony szolgálója, közben tanú, szélül Boriska. Péehy István nem volt köztük, az utcán kinn beszélgetett. 9 óra tájban kezdték a boltajtaját döngetni, nem sokára azonban bejött az udvarra előbb két, később négy emberből álló csoport; ezek után többen betódultak. Először a kis szobának salugáterját, az után a konyhaajtót kezdték ütni, miközben egy lövés történt, az után neki estek konyha ajtót vágni. Mikor konyha ajtót vágni kezdték, oda ment hozzájuk Baksa Ferenc és azt mondta Boriskának : Te Boris, ha tudnám azt, hogy te engem elárulsz, én téged az utca hosszat is levagdalnálak, ha pedig tudnám, hogy megmondasz, itt mindjárt agyonütnélek. Mire Boriska felelte: Nem bánom Ferkó, akár mit csinálnak, én arról nem tehetek. Ezután Baksa Ferenc eltávozott, tanú őt többet egész este nem látta. Ismerte Baksa Ferencet, hogy söjtöri ember és aug. 29-én, midőn hozzá ment, megismerte, hogy az Baksa Ferenc. Elnök által megkérdeztetvén hogy mikép történt, hogy tanú Szabó József és Zarka Miklós szolgabirák által történt kihallgatás alkalmával, nevezetesen első kihallgatása alkalmával Baksa Ferencről egyáltalában mitsem tudott, mig másokat névszerint megnevezett, Zarka Miklós úr által történt kihallgatása alkalmával pedig azt mondta, hogy egv söjtöri legény ment hozzájuk, kinek nevét majd ura fogja megmondani, feleli: ,,Előbb Baksa Ferenc vezetéknevét nem tudta és azért utalt szolgabiróság előtt tett vallomásában urára, keresztnevét azonban tudta és személyében ismerte. Első izben is azért nem mondta meg, mert vagy elfe ledte, vagy azért, hogy nevét nem tudta. Baksa Ferenc a fenyegető szavakat hangosan mondta, azonban kezét fél sem emelte a leányra. Hóna alatt volt valami kézbeli, | hogy azonban bot vagy fejsze lett volna, sötötség miatt nem látta. A fenyegetéstől is megijedtek, meg, hogy a tömeg ütötte az ajtót, a helyükről nem mertek elmenni mindaddig, mig esak nem látták, hogy a portékák legnagyobb részét ki nem hordták. Ekkor azután biztatására a két leánynyal a rablókkal együtt a teljesen setét kogyhán keresztül a bolt melletti szobába mentek, mely szintén teljesen setét volt. i\ kis szobában egy verschlagba portéka volt bepakolva, ebből Tál Teréz adogatta ki a portékát, ő pedig Boriskával együtt részint a kocsis ágyára és ágya alá, részint a kertben a ribizli bokor alá hordta. Konyhában is volt egv kisszli portéka, azt a rablók sötétség miatt nem vették észre, az ott maradt. A boltnak szobára nviló ajtaja be volt hajtva, a boltban magában mécs égett. A boltba akkor ment be, mikor már a szobából mindent kihordták. A boltból kettőt fordult, ott azonban már egyebet nem talált, mint szappant, zsiros vindelt, éjjeli edénvt. süveg cukrot és egy zacskóban gabonát és azokat ki vitte. Más olyas félét már nem hagytak ott és ezért a boltba többet nem ment. Az öreg asszony szolgálója neki mondta, hogy akkor volt a boltban, mikor a tüz kiütött.. A leány azonnal bement a boltba, midőn tanú utolsó fordulót tet te onnan. Egyik felől a boltban egy szál gyertya égett, de mindjárt elfújták, mikor bement, másik felől kis gömbölyű bádog mécs (pipies) égett. El volt szánva életre, halálra, azért ment be előre, gondolván most már mindegy. Tömeg a boltban, az udvaron hangosan nem beszélt, senki sem beszélt egy szót sem. Mind két alkalommal, hogy boltban volt, látta ott benn Csaby úr kanászát álldogálni, de kezében semmi sem volt, azután látta Bajczy Pistát, a mint egy zsák lisztet felvett, még meg is szóllította: Ferkó nem lesz jó. Látott a boltban többeket is, de többet nem ismert fel. Kérdeztetvén tanú, hogv miért mondta szolgabíró előtt, hogv a boltban látta még Horváth Czompó Istvánt, Szakáll Györgyöt, Berke Ferencet, Berke Pált. feleli: Horváth Czompó Istvánt, Berke Ferencet és Pált egvátalán nem látta, Szakáll Györgyöt sem a boltban látta, hanem a bolt melletti t-is szobában, ott a boltban az almáriumba keresett valamit; akkor látta, mikor szobából a holmit kivitte. A boltban Nedér Jánost, Ferenc < 'sicsóné leányát, Sümeghyné kanászát nem látta. A sötétség dacára Szakáll Györgyöt hogyan ismerte fel, mikor saját állítása szerint konyhában rablók a sötétség miatt a versehlagot nem látták meg, feleli: „Szakáll Györgynek világ volt a kezében, ott kuporeolt a földön és keresgélt ember volt, mint Bálint, még szebb kastélya, birtoka s fogatai voltak mint Bálintnak s igv természetes — mert hát az asszonyok már abban az időben is csak a látszat, a külső után indultak hogy csakhamar ő lett a szép asszony kegyeltje, mig Bálint napról-napra jobban és jobban háttérbe szorult. Sőt a harkálypataki Anna bálban már annyira elfoglalta az alispán Helént, hogy Szillassy Bálintnak alig nyilt alkalma esak pillanatokra is körébe juthatni. Es még e rövid perceket is megrabolták a táncosok, kik a mindenki által bálványozott szép asszonyt épen nem engedték pihenni s igy nem csuda, ha a kelepataki esküdt ur. már esak ugy reggel felé jutott ahhoz a szerencséhez, hogy Harasztfalussvnéval egy rövid tourt táncolhasson. Es ez a rövid kis tour is oly végzetes lőn rá nézve vagy jobban mondva — Szillassy Bálintra. Mert hát, az esküdt úrral a tánc hevében az az épen nem irigylendő malheur esett meg, hogy csengő-pengő sarkantyújával végig hasította a Harasztfalussyné drága selyem ruhájának uszályát. Helént is bántotta ez a fatális ügyetlenség; de sokkal büszkébb volt, hogy sem egy báli ruha miatt haragjának csak legkisebb jelét is adta volna. Szillassy Bálint azonban — mert már egyébként is, egész esté forrott benne a méreg s tele volt keserűséggel — nem tudta ily higgadtan venni a dolgot s bizonyos „előkelő gorombasággal" olyasmit talált kiszalasztani a száján, minek hallatára az esküdt urnák minden vére egyszerre a fejébe szállt. Szólni azonban nem szólt semmit; mert tudta, hogy a restaurációkor milyen hatalmas ember a kelepataki földes ur, azután meg azt is tudta, hogy ha kinyitja a száját, hát duellum lesz abból a dologból. Szillassy Bálinttal pedig nem igen tanácsos duellálgatni, mert nagyon hamar leszeli az ember fülét. Jobbnak látta tehát hallgatni s esak titkon esküdött bosszút a büszke Szillassy ellen és mert az esküdt urak már abban az időben is igen leleményes emberek voltak csakhamar készen is lőn tervével: buszújának eszközéül a „Megyei Tárogató"-t választván, mely érdemes újságba, mint a féle „okos ember", szabad idejében egyébként is szokott verseket firkálni, most pedig, hogy epéjét kiönthesse, azt az ú jdonságot firkantotta bele persze nem a saját becses neve alatt, hogy a kis szillasi-nagy szillasi Szillassy Bálint kelepataki földbirtokos ur, a napokban eljegyezte a „vidék gyöngyét," a megye legszebb aszszonyát: a báj és kellemdus özv. Haraszttalusi Helén úrhölgyet. Képzelhetni, hogy Kelepatakon milyen sensatiót keltett ez a bir!? Mikor a tante először elolvasta, ájultan hanyatlott a pamlagra s két egész óráig mosdatta a szobaleány ecettel, mig magához tért s akkor is az volt első kérdése, hogy: ébren vagyok-e vagy álmodom'.! Hát még a casinóban! No ott lett ám egyszerre kapós a „Tárogató", melyet különben senki sem szokott olvasni, legfellebb csak az öreg Ferkó bácsi. Most is ő fedezte föl a vármegye hirbarang-jában ezt a hihetetlenséget s mikor először olvasta, nagyot bámult maga elé, összehúzta tüskés szemöldökét, azután levette szeméről az oculárioinot, szépen megtörülgette finom selyem zsebkendőjével: hátha rosszul mutat ez a bolondos „üveg"? mikor azután mindezzel elkészült, újra megnyergelte az orrát s újra neki állt a „Tárogatónak", hanem bizony az oeuláriom másodszor is esak azt mutatta, hogv a Szillassy Bálint meg a szép özvegy ..elkendőzték egvmást". -»— No öcsém, most az egyszer nagv bolondságot cselekedtél! szólt azután Szillassy Bálinthoz, ki időközben szintén a casinoba vetődött. Hanem hát azért csak gratulálok: de azt a tanácsot adom, hogv szedd össze az eszedet s jól vigyázz arra a tetszelgős aszszon vra! Bálint persze nagyot bámult erre a jóakaratú tanácsra s olyan forma ábrázatot vágott, mint a ki egyátalában nem érti az egész dolgot, a miért azután Ferkó bácsi megneheztelve s egész indignálódva vetette oda, hogv : Ne bolondozz öcsém, ne szabódj, ne mókázz, hiszen itt van az újságban az „eseted". — Az én eseten) ! ? No persze hogy az! Itt van, ha nem hiszed, hát olvasd magad — dünnyögött, miközben egészen orra alá tolta Bálintnak a Tárogatót, melvben azután Szillassynak nem soká kellett keresni az „esetét", mert a főbiró ur ki maga is már nagyon benn volt az agglegény „sorban" irigységből-e, vagy nagyobb decorum kedvéért, vörös plajbászszal vastagon bekeretezte az érdekes hymen hírt. melyet mikor Bálint végig olvasott, egyszerre vérvörös lett az arca, majd meg olyan fehérre változott, mint a fal, azután az asztalra lökve az újságot, izgatottságában csak annyit tudott dadogni, hogy: Ez alávaló hazugság! azután nem szólva senkinek semmit, mint egy felbőszült oroszlán, rohant ki a casinóból. egyenesen Harasztfalussynéhoz. A szép asszony persze a lehető leghidegebben fogadta Bálintot. Keserű szemrehányásokat tett neki, hogy ily alattomos s nem komoly férfiúhoz illő uton akar szivéhez lopózni. Szillassyt vérig sértették e gyanúsító szavak s izgatottságában alig tudva uralkodni magán, csak annyit dadogott, hogy ketté szelem a nyomorultat, ki a Harasztfalussy és a Szillassy család nemes nevével ily vakmerő tréfát űzött! S hogy Szillassy Bálint ezt a véres tettet meg is cselekedte volna, ahoz a legkisebb kétség sem fér, mert hisz duellálni csak ép oly jól tudott, mint a szép aszszonyoknak udvarolni. Csakhogy az esküdt ur sokkal jobban „elcsinálta" a dolgot, hogy sem Bálint csak valaha is nyomára jöhetett volna annak, hogv a Tárogató e sensatios újdonságának ki volt a „szerzője". Igy aztán, lassan-lassan elmosódott az egész, elfeledték a kelepatakiak is s Bálintnak nem maradt egvéb hátra, mint magában átkozni a sorsot, mely mindig akkor dönté dugába házassági terveit, midőn azoknak már-már utolsó felvonása következett volna az oltár előtt. Kerülte tehát a szép asszony házát; mert arra, hogy a történtek után Helen valamikor még az ő felesége lehessen, legmerészebb álmában sem inert gondolni. Hej! pedig milyen bájos, milyen kedves kis feleség lett volna abból a csábitó szép asszonyból, mily sokan irigyelték volna tőle azt a boldogságot, a melyet most majd ő irigyelhet az alispántól!