Tanulmányok Deák Ferencről - Zalai Gyűjtemény 5. (Zalaegerszeg, 1976.)

DEGRÉ ALAJOS: ZALA MEGYE 1839. ÉVI KÖVETUTASlTÁSA - IV.A követutasítás általános tartalma

zulás észlelhető Zala megye és Hont megye 1832. évi követutasításában is/'

3 Zala megye 1792. évi követutasítása is néhány konkrét állásfoglalás mellett csak azt kívánja, a követek tartsák magukat az 1791 szeptemberében készült zalai vázlatos alkotmánytervezet szelleméhez/

1

'

1 A negyvenes években Deák is az ellenzéki párt kerékkötőjének látta az utasíátsi rendszert. Mint Kossuthnak írt 1845. nov. 30-i levelében kifejtette ,,Más alkotmányos országokban az ellenzék hatalmas egyesítője a többségszerzés. Ily célt a magyar ellenzék nem tűzhet ki; másutt, ahol utasítások nincsenek, az egyes alárendelheti nézeteit a többségnek. Nálunk az utasítások miatt még csak az sem lehet, hogy egy időben ugyanazon elvek győzzenek még a tisztán ellenzéki megyékben is"/

5 Mégsem elvfeladás az Deák részéről. Az 1832—36-os országgyűlés folyamán nagyon gyakran kért pótutasítást megyéjétől, törekvése inkább az volt, hogy minden újonnan felmerült kérdésben, melyről — az egyébként igen szűkszavú — alaputasítása nem szólt, pótutasítást kért, alkalmat adva megyéjének arra, hogy állást foglaljon az újonnan felmerült kérdésekben, még mielőtt ő az országgyűlésen ez ügyben felszólalt volna. Igaz, hogy pótutasítást kérő jelentéseiben igyekezett szuggerálni elgondolásait a megyének, és ez minden alkalommal sikerült is/'

6 Inkább azt kell valószínűnek tartanunk, hogy az országgyűlési választások politikailag kevéssé fontos ügyét taktikázásra használták fel. A megyei közgyűlésen résztvevők önérzetét kívánta emelni, hogy még ilyen kérdésekben is a közgyűlés határozatától függjön a követ. Ez alkalom volt arra, hogy ezzel az engedménnyel az utasítást készítő bizottság sőt a közgyűlés hozzájárulását megnyerje a sok merész újítást is követelő utasítás egésze számára. Nem látta elérkezettnek az időt, hogy az utasítás adási jogot támadja. A fentebb idézett 1845. évi levelében is csak az ellenzék vezetőit tájékoztatta, nem a megye, vagy éppen az ország egész nemességéhez szólt. Még a Deák által 1847-ben szerkesztett Ellenzéki Nyilatkozat is szemérmesen hallgat az utasítás kérdéséről.

47 Roppant részletesen foglalkozik az utasítás 1833: 5., 6., 7., 10. t. c, az úrbéri törvények végrehajtása során tapasztalt hiányosságokkal, bizonytalanságokkal, és ezek törvényes rendezésit követeli az utasítás 12. pontja, nehogy a vitás eseteket ,,a főbb ítélőszékek" belátásuk szerint magyarázgassák. E javaslatok nem egyszerűen a földesúri érdekek védelmében születtek, bár erre is akad példa. Ellenben pl. kifejti, hogy pálinkafőzés esetében minden pálinkaégető jobbágy köteles 2 Ft. kazánpént megfizetni, tehát akkor is, ha más kazánját bérli. Ha ellenben egyik jobbágy összevásárolja többek termékeit, akkor csak egyszer köteles a kazánpénzt megfizetni. Tehát ez úton is a kis43

Bónis György: The Povers of Deputies in the Hungárián Feudal Diet (1790—1848) in Liber Memorialis Sir Maurice Powicke. Études présentées a la Commission Internationale pour l'Histoire des Assemblées d'États. XXVII. Louvain — Paris. 189—190. 1., — Révész László: Die Anfánge des ungarischen Páriáméntarismus. München, 1968. Südosteuropáische Arbeiten 68. 156—171. 1. 44 Ogy. ir. 3. cs., Kjkv. 1792. máj. 7.249. 1., Degré: Követutasítások. 153—4. 1. 40 Ferenczi II., 23. 1. 4(5 Degré: Követutasítások. 158—9. 1. 47 Kónyi II. 163—169. 1.