Vas megye múltjából 1986 - Levéltári Évkönyv 3. (Szombathely, 1986)

Harald Prickler: Vas megye régi borűrmértékei az északnyugat-pannóniai mértékrendszer keretében

HARALD PRICKLER Vas megye régi borűrmértékei az északnyugat-pannóniai mértékrendszer keretében A „hiteles mérték"-hez való igazodás olyan követelmény, amelyet a különböző jogi előírások (pontátungok, uradalmi rendtartások, céhszabályzatok, limitálások stb.) rendszeresen kötelezővé tesznek. A régi, hiteles mértékegységnek a földesúr részéről történt megváltoztatása a parasztháborúk idején minduntalan a jobbágyok egyik legfontosabb panaszpontjaként szerepelt. Ezen „hiteles mérték" esetében azonban nem azokról a helyinél szélesebb érvényű mértékekről van szó, amelyeket a kereskedelem megkönnyítésére nagyobb térségekben használtak, amelyeket részben tartományfejedelmi előírásokkal érvényes normákként hoztak határozatba, mint pl. Ausztriában a bécsi akó ill. az alsó-ausztriai „tartományi mértékké" megtett stockeraui „Stangelmetzen", Stájerországban a gráci gabona- és borűrmértékek, vagy Magyarországon a budai ill. pozsonyi mértékek, hanem a szűkebb földrajzi térségben, egy uradalmon vagy egy községen belül használatos mértékekről. Mivel ezek a helyileg alkalmazott mértékek mindenek előtt feudális vonatkozásban, a természetbeni beszolgáltatásnál (hegyvám- és dézsmamust, adó- és dézsmagabona stb.) kerültek használatra, sőt részben a terület mennyiségének meghatározásánál is telekadóegységekként irányadóul szolgáltak, a törésszerű gazdasági-társadalmi átalakulások idején ki voltak téve a földesurak részéről történő önkényes változtatásnak, akár úgy, hogy hossz- és területmértékeket kisebbítettek, hogy magasabb telekadóhozamot érjenek el, akár úgy, hogy űrmértékeket növeltek vagy csökkentettek, hogy fokozzák a jobbágyok beszolgáltatásából ill. a termények eladásából származó jövedelmet. Ilyen korszak volt mindenek előtt a 16. sz. a maga hatalmas lakosság szaporodásával, a piacra való termelés rendkívüli növekedésével és árforradalmával, amelyek megszüntették a későközépkori gazdasági stagnálást. A mi területünkön a helyi mértékek pontos ismeretét általában annak köszönhetjük a 16. század-tói kezdődően, hogy az uradalmak bekapcsolódtak a városi felvevőpiacokra irányuló árutermelésbe, a helyit meghaladó sőt gyakran a távolsági kereskedelembe, egyben annak is, hogy a helyi mértékegységek változásait írásban is rögzítették (jobbágypanaszok a hivatalok és hatóságok iratváltása), valamint a differenciáltabb uradalmi ügyintézésnek, ami intenzív írásbeli könyvelésiszámtartói tevékenységben tükröződik. Míg ezt a szomszédos Stájerországban a sokkal előnyösebb forrásadottságok már a középkor kezdete óta lehető74