Vas megye múltjából 1986 - Levéltári Évkönyv 3. (Szombathely, 1986)

Harald Prickler: Vas megye régi borűrmértékei az északnyugat-pannóniai mértékrendszer keretében

vé teszik. A mi szűkebb térségünkben a középkori forrásokban a mértékmegjelölés többnyire a puszta mértékfogalommal történik (pl. urna, akó, metreta, köböl, orgia stb.), részben a kevéssé egyértelmű helyszerintí meghatározásokkal is (pl. cubulus Körmendiensis, mensura Zaladiensis); a 16. századtól a forrásokban azonban a helyi mértékeket gyakran olyan szélesebb körű mértékekhez hasonlítják, amelyek tartalmilag ismertek, úgyhogy ezek számolási alapul szolgálhatnak. Ilyen „vezérmértékekként" szolgáltak az északnyugat pannóniai térségben, ahogy ezeket a széles körű viszonyítási mértékeket a „vezérpénznem"-hez csatlakozóan nevezni óhajtom, mindenek előtt a bécsi, pozsonyi és gráci mértékek, ezeken kívül Vas megyében a soproni, kőszegi, győri, rohonci és dobronaki mértékek is. Ha egy meghatározott földrajzi térség helyi mértékeinek óriási sokféleségét vizsgáljuk, kiderül, hogy ezek a mértékek különböző tartalmuk ellenére, majdnem mindig nagyon egyszerű könnyen kiszámítható viszonyításban álltak az említett „vezérmértékekhez": így pl. a soproni cseber a pozsonyinak 4/3-át és a bécsi akónak 5/4-ét érte, a fraknói akó a bécsi akó 3/2-ét vagy a soproni akó 6/5-ét tartalmazta, a dobronaki akó a pozsonyi akónak 5/2-ét. Az északnyugat-pannóniai térségben használt mértékek tehát egy nagy, összefüggő mértékrendszer részeiként jelennek meg. Mértékrendszerek léte a mértéktudománnyal foglalkozók számára már régóta tudatossá vált: Magyarországra vonatkozóan ezt a jelenséget Léderer Emma 1923-as nagy munkájában felismerte és nagyvonalú általánosításban mutatta be;

1 a legutóbbi időben főként N. Kiss István folytatta és gazdagította a tudományos vitát több alapvető tanulmányban,

2 Horvátországra vonatkozóan Zlatko Herkov teljesítménye úttörő jellegű. N. Kiss egyik legfontosabb tézise az volt, hogy az országos méretű mértékrendszerek kutatását meg kell előznie a kis térségek mértékrendszerére vonatkozó kutatásnak; ezt a véleményét az én meglátásom szerint nemcsak Léderer munkája bizonyítja, hanem mindenek előtt Robert Baravalles-nak a stájer mértéktudományra vonatkozó tanulmányai is, amelyekben a felsorakoztatott anyag óriási bősége ellenére a mértékek rendszerjellege aligha kap kellő figyelmet.

3 Jelen vizsgálódásunk ezért arra irányuló kísérletnek is tekinthető, hogy realizáljuk N. Kiss ösztönzését a borűrmértékek vonatkozásában Vas megye területére, ezen túlmenően az egykori, Mosón, Sopron, Zala és Várasd vármegyékre, a jelenlegi nyugatmagyar - burgenlandi - északjugoszláv határterületre is. Vas vármegyének e térség középpontjának különleges jelentősége van, mivel itt állapítható meg a helyi mértékek legnagyobb sokrétűsége, ez azzal a jelenséggel függhet össze, hogy viszonylag távol van olyan nagy területátfogó városi központoktól, mint Bécs, Pozsony, Grác. A központi helységek mértékei ugyanis azt a tendenciát mutatják, hogy „felszívják", eltüntetik körzetükben a régi helyi mértékeket, a helyi mértékek hiánya vagy fogyatékossága egyenlősíthető egy fontos kereskedelmi centrum vonzóerejével, a helyi mértékek sokfélesége pedig a széles körű kereskedelem kevéssé kifejlődött voltára utal. Ez mindenek előtt a folyadékmértékekre (borűrmértékekre) érvényes, amelyeknek a példáján mintaként bemutathatok a mértékrendszerek kimunkálása során fellépő problémák. A burgenlandi-nyugatmagyarországi térség bormértékeivel már jóval koráb75