Vas megye múltjából 1986 - Levéltári Évkönyv 3. (Szombathely, 1986)
Borsa Iván: Vas vármegye címere
részben a Tagányi fogalmazta előző szakvéleményre, részben pedig az irodalomban időközben megjelent tanulmányokra támaszkodva rendre cáfolta a vármegye tervezetének és indokolásának egyes részleteit (az ábrázolás nem a legrégibb; a vár nem kővár kapuval, hanem palánk; nem strucc, hanem daru; lehet a vármegyei címernek sisakja, sisakdísze olykor koronája - és takarója is). A fentiekre és az Országos Levéltár előző javaslatára hivatkozva a vármegye törvényhatósági bizottsága által megállapított címer jóváhagyását Nagy Gyula országos főlevéltárnok 1911. október 10-én nem javasolhatta. 8 A vármegye törvényhatósága 1912. szeptember 16-i ülésében 1911 -i határozatát egész terjedelmében fenntartotta, „mert a (belügyminiszteri) leiratban foglalt érvek nem ingatták meg azon felfogásában, melyet az említett véghatározatában megtett."° A makacs vármegyei elhatározás november 25-én érkezett meg 1150 g súlyú mellékleteivel az Országos Levéltárba, ahol az ügyiratot ismét Tagányi Károly kapta. Mint választervezetében írta, „az Országos Levéltár nem követheti kényelmes útján a vármegye törvényhatósági bizottságát, hanem kötelességének tartja még tovább kutatni, hogy a szóbanforgó kérdésre nézve az eddiginél is több világosság derüljön, ezáltal e sokáig húzódó ügy végleges megoldásra találjon", s ennek érdekében ezúttal széles körű adatgyűjtést végzett az Országos Levéltár tíz állagából (Nádasdy levéltár missilisei, a kamarai missilisek, dicális összeírások, Neoregestrata acta. Acta Jesuitica Coll. Sopron, Magyar Kancellária Litterae comitatuum és Acta generalia, Helytartótanács Tabelláé urbariales és Departamentum urbariale, az Országos Levéltár hatósági címerés pecsétgyűjteménye). Az adatgyűjtést viszonylag későn, 1913. november 26-án fejezte be. Ezt követően olyan előadói tervezetet készített, amelynek terjedelme meghaladja az egy szerzői ívet (40 ezer n). A munkával 1914. február 12-én készült el, s azt Csánki Dezső főlevéltárnok minimálisnak mondható javításokkal 24-én kiadványozta. 10 A Belügyminisztérium sem tartotta sürgősnek az ügyben való intézkedést. Állásfoglalása előtt 1914. november 22-én az Országos Levéltár szakvéleménye hiteles másolatának és a mellékleteknek megküldésével bizalmas levélben kérte fel a főispánt, hogy „a kérdésben saját szempontjából nyilatkozni s engem arra nézve tájékoztatni szíveskedjék, hogy az Országos Levéltár indokoltnak látszó észrevételeinek érvényesítése ellen merülhet-e fel indokolt aggály?" A főispán a levéltárban őrzött, XVII. századinak tekintett eredeti pecsétnyomóról vett újabb pecsétlenyomattal kiegészítve 1915. január 19-én küldte vissza a mellékleteket. Kísérő levelében megírta, hogy nem tartaná „célszerűnek, ha a címerkérdés megegyszer a törvényhatóság közgyűlése elé utaltatnék elbírálás végett annyival is inkább, mert az ott nem szakszerű elbírálás alá kerülne, hanem a néhány érdeklődő és már állást foglalt egyén véleménye szerint döntetnék el, amint ez már a múltban is két ízben történt az állandó választmány szakszerű javaslatával ellentétben." Bér nem értett egyet mindenben a levéltári szakvéleménnyel, a csatolt címert leírandónak véli, de helyesnek tartaná, ha a vármegye „pecsétjét továbbra is a mellékelt pecsétlenyomatnak megfelelően használná, de joga lenne azt (ti. a címert) sisakdísszel és foszlánynyal is használni. "• 1 5
