Vas megye múltjából 1986 - Levéltári Évkönyv 3. (Szombathely, 1986)

Borsa Iván: Vas vármegye címere

A főispáni jelentés - immár 1 380 g súlyú melléklettel - február 22-én érkezett az Országos Levéltárba. Ismét Tagányi Károly volt az előadó. Előadói tervezetében megismételve a főispáni javaslat lényegét, annak helyessége tekintetében az Országos Levéltárat nem tekinthette illetékesnek. Majd a főispáni javaslatnak megfelelően szakszerűen leírja a címert a pecséteken használandó formában, s úgy is, ahogy nem pecséteken kiegészítve is használható. Az április 1 -én kelt előadói tervezetet Csánki főlevéltárnok 4-én kiadványozta.

12 Nincs írásbeli nyoma annak, hogy az első világháború derekán végülis történt-e valamiféle szabályozás. A vármegye hivatalos lapja 1915 és 1945 között sem tartalmaz intézkedést a pecséttel és a címerrel kapcsolatban.

2 így feltételezhető, hogy az ügyben a Belügyminisztérium további lépéseket nem tett, aminek következtében az 1380 g súlyú mellékletcsomag a második világháború alatt a minisztérium iratanyagának tekintélyes részével együtt elpusztult. A fentiekből kiderül, hogy az Országos Levéltár 18 év leforgása alatt 5 alkalommal foglalkozott Vas vármegye címerének megállapításával. Szakvéleményében minden esetben a heraldikai szempontok voltak a meghatározók. Sem Tagányi egyéni, sem az intézmény presztízse nem játszott szerepet, mert néhány esetben - újabb adatok birtokába kerülve - maguk változtatták meg álláspontjukat az indokolhatóbb irányba. A vármegye törvényhatósága szubjektív töltésű állásfoglalásának lényegét és indokait nem ismerjük, arra több esetben csak az országos levéltári szakvéleményből következtethetünk. Az alábbiakban Tagányi Károly tanulmánynak beillő előadói tervezetének gondolatmenetét követve igyekeztünk bemutatni a vármegye címerével kapcsolatban felmerült kérdéseket, Tagányi álláspontjának alakulását, majd eredményeit, kiegészítve mindezt néhány újabb adattal és megállapítással. A címer eredete és a pecsétnyomók története Vas vármegyének címereslevele nem maradt ránk, ezért címerét tulajdonképpen rekonstruálni kellett a vármegye által az 1550-es évektől használt pecsét segítségével. Vas vármegye a háromszáz évnél hosszabb gyakorlatnak megfelelően még 1 549 márciusában is az alispán és a szolgabírák gyűrűs pecsétjével erősítette meg az általa kiadott iratokat.

13 Az 1 550. évi 62. törvénycikk előírta, hogy a vármegyék irataikat egyetlen pecsét alatt adják ki, ahogy az Somogy vármegyében történik, s ennek érdekében pecsétjüket a királytól kell kérniök.

14 Vas vármegyének tehát ekkor még nem volt címere és így nem volt egyetlen pecsétje sem. Ha lett volna, a törvénycikk nyilván Somoggyal együtt Vast is megemlítette volna. Abból a körülményből, hogy a vármegye iratait az 1550-es években már egyetlen pecséttel erősíti meg, arra következtethetünk, hogy több megyével együtt Vas is ekkoriban kért és kapott címereslevelet. A vármegyei címeresleveleket 1 550-ben nem vezették be egyenként a királyi könyvbe sem, hanem csak az ilyen típusú adománylevél általános szövegét. 6