Vas megye múltjából 1986 - Levéltári Évkönyv 3. (Szombathely, 1986)

Kövér István: A szombathely-pinkafői és a felsőőr-tarcsa-felsőlövői hév története

szírozását jelentékeny mértékben megkönnyíti. E t. c. értelmében ugyanis az építési tőkének csak 35%-át kellett törzsrészvények alapján egybegyűjtött készpénz hozzájárulásokban és államsegélyben biztosítani, 65%-át elsőbbségi részvények kibocsátásával és értékesítésével lehetett fedezni. A helyiérdekű vasutak építését 1884-től kezdődően az ún. szabványszerződések is könnyítették, mert ez az üzletkezelési szerződés állapította meg a MÁV és az állami kamatbiztosítást élvező vasutak részére azokat az önköltségi díjtételeket, amelyek alapján kezelniük kellett az egyes helyiérdekű vasutak üzletét. Ennek az intézkedésnek az volt a célja, hogy az üzleti kiadások ne merítsék ki még a kisebb jövedelemmel rendelkező helyiérdekű vasutaknál sem a bruttó bevételeket. Ily módon a szabvány-szerződések megkönnyítették az elsőbbségi részvények elhelyezését, mert kamatoztatásuk kockázatát nagymértékben csökkentették. Ez a törvény oly mértékben keltette fel az újra mindig fogékony megyei vezetők érdeklődését, hogy Vas megyében nyílt meg a Dunántúl első helyiérdekű vasútja 1883. augusztus 15-én Kőszeg és Szombathely között Ennek előkészítésével egyidőben megindultak másik három, a muraszombat-szentgotthárdi, a szombathely-pinkafői és a németújvár-körmendi vasút építésének előkészítő tárgyalásai is. Az, hogy az első szándékra nem sikerült őket létrehozni, abban az időben megszokott volt. A pinkafői vasút is csak hét és fél év múlva készült el, hogy aztán a sors kegyetlensége folytán 1921-ben megcsonkuljon. Nagyobb része idegen impérium alá kerüljön, majd a szombathely-bucsui szakasza 71 évi üzemelés után 1960. január 1 -én meg is szűnjön. A földrajzi és társadalmi környezet A táj hegyvidéki jellege ellenére is sűrűn lakott terület volt. A legtöbb községben az osztrák és horvát határ közelsége, valamint az évszázadok során ismétlődő impériumváltozások következtében a magyarok mellett német, Csajtán horvát nyelvű lakosok éltek. A lakosság fő foglalkozása a földművelés volt. A szántóföldek jó része és az erdők még inkább a közép- és nagybirtokokhoz, uradalmakhoz tartoztak. A földek a mostoha talaj- és éghajlati viszonyok folytán rendkívül sovány - holdanként 5-8 q-ás búza és rozs - termést adtak. A Pinka és a Galambos rendszeres áradásaival még csak rontotta a helyzetet, ezért a lakosságnak a földművelés mellett más kenyéradó foglalkozást is kellett folytatnia. Óvár, Vashegy és Németszentmihály lakossága napszámos és mesterember volt, akik a nyarat Budapesten, Ausztriában és Boszniában töltötték. Rohonc, Vörösvár és Felsőőr körüli erdők sok erdei munkát adtak. A csekély feleslegű gabonát Bécsbe, Bécsújhelyre és Szombathelyre, a cukorrépát Bükre, a repcét Győrbe hordták a társzekerek. A fejlett gyümölcstermesztés eredményeként a felesleget a Dunántúl nagyvárosaiba vitték eladásra, vagy ott cserélték el gabonára. A szarvasmarhát Bécsbe, az ún. pinkafői fajta lovakat a Dunántúlra, Salzburgba és a híres felsőőri lóvásárokra hajtották, illetve szállították. A Horvátor283