Vas megye múltjából 1986 - Levéltári Évkönyv 3. (Szombathely, 1986)

Wirth Zsuzsanna: A nemesi kisbirtok differenciálódása Vas megyében a XVIII. sz. közepétől a polgári forradalomig

mondásos helyzetű, birtokviszonyai alapján eleve differenciált szabad parasztság még a feudális keretek között. Hosszú folyamat utolsó fázisát jelzik a 19. század első feléből fennmaradt levéltári források. A legfontosabb mozzanatokat a következő három sajátosság alkotja. A nemesi tulajdonjog védőpajzsa alatt egyre növekedett a kisbirtokok száma. Azokat teljesen vagy nagyobb részben kurializálták, azaz saját kezelésébe vette őket tulajdonosuk a nemesi udvarház tartozékaként, kivonva a jobbágytelkek állományából. A birtok nagyságától függően a gazdacsalád maga művelte meg a nemesi sessiót, vagy segédmunkaerőként zselléreket is alkalmazott. Már a 15. századtól rákényszerültek nemes emberek a földműves munkára, ha a természetes birtokosztódás következtében túlságosan kicsi örökséghez jutottak. Vásárolni, zálogba venni, sőt donációként elnyerni is lehetett jobbágytelek terjedelmű nemesi birtokot. A 16. századtól a 18. század elejéig az armalisták beáramlásával a nobilitas soraiban erősen felduzzadt a törpebirtokos és birtoktalan nemesek száma. Ezek a csoportok együttesen alkották a kurialista nemességet. E fogalom értelmezése azonban változott. Eredetileg a valamilyen okból nem jobbágytartó földbirtokosokat jelentette. A 17. század végére azonban már a birtoknagyságot jelölte a kurialista megnevezés, tekintet nélkül a földtulajdon úrbéres vagy allodialis jellegére. Sopron és Vas megye egyidoben határozta meg a kisbirtok fogalmát. Eszerint kurialistanak számított minden nemes, akinek birtoka nem haladta meg a 4 jobbágytelek méreteit.

3 A telekátlagot első osztályú földekkel számolva 100 hold körülbelül e kategória felső határa. Súlyos következményekkel járt a szigorú megkülönböztetés. Ugyanis többszöri kísérlet után a 17. századtól végérvényesen bevonták a kuriális javakat a megyei adóalapba.

4 A 18. században ezért már inkább „taxás", azaz adófizető nemesekként tartották nyilván őket. Ugyanakkor a köznemesség tekintélyes, 100 hold feletti középbirtokos részét portalistának nevezték, mivel mindig tartottak jobbágyot. Csakis ők élvezhették a teljes adómentességet. Tehát a kisnemesek külön pénztárba befizetett megyei adója puszta illúzióvá tette az egységes nemesi szabadság elvét. A 18. század közepén megyénkben megközelítően 250 portalista családfőt tüntettek fel az összeírások, ezzel szemben 2500 kurialistát.

5 Az utóbbiakat 1754-ben öt kategóriába sorolták. Az első kettőbe tartoztak mindazok, akiknek saját fundusuk volt kisebbnagyobb tartozékokkal (1-3 egész telek, illetve töredék jobbágyhely nagyságú). A harmadikba kerültek a nem saját földjüket művelők, például árendások. A negyedikbe a nincstelenek: özvegyek, árvák, más szolgálatában állók. Az utolsóba a koldusok.

6 A köznemesség két rétegének hatalmas aránybeli különbsége és szélsőséges vagyoni differenciáltsága nyomon követhető a polgári átalakulásig. Független szabad kisbirtokos azonban nemcsak taxás kurialista nemes lehetett. Ha „nemtelen személy" nemes felesége birtokán élt és gazdálkodott, vagy ilyen vegyes házasságból származva nemesi birtokot örökölt, akkor ő is a kurialista nemesek módján adózott, sőt úgy is hívták perbe.

7 Ők alkották az agilisek (félnemesek v. nőnemesek) rétegét. Nagyon sok részletkérdést kell még tisztázni az agilisek jogi helyzetéről. Úgy tűnik, minden földtulajdonnal kapcsolatos téren a nemesség jogai és kötelességei illették meg őket, személyük 141