Vas megye múltjából 1986 - Levéltári Évkönyv 3. (Szombathely, 1986)

Szelestei N. László: Sartoris János (1695-1756) nemescsoi lelkész élete és működése

Győrött (és talán másutt) kinyomtatni a dunamelléki hívek számára szükséges könyveket. A fentieket figyelembe véve talán nem meglepő, hogy Sátor Péter komáromi könyvkötő „Miapolisban 1740" impresszummal adta ki Besnyei György Kis bibliá-ját, a Mennyország uttya című kegyességi imakönyvet pedig „Tigurumban 1743" impresszummal látta el. Ez utóbbi Győrött készült, Streibig betűkészletével. Az ugyancsak komáromi Túrótzi Mihály hely megjelölése nélkül, szintén Győrött adott ki református könyveket. Pl. Csúzi Cseh János: Isten eleiben felvitetett lelki áldozat, 1736.; Aranyosmedgyesi Ferenc: Igazság áldozattya, 1 737.; Istenben buzgó lelkeknek reggeli és estvéli áldozattételek ... Mellé adattak ... több szép ... könyörgések ... énekkel, 1737. Az evangélikusok esetében ugyanez a helyzet.

6 Miller Jakab győri könyvkötő jelentette meg először pl. az Új zengedező mennyei kar című énekeskönyvet, „Frankofurtumban 1743" impresszummal, valójában Győrött, a Streibig nyomda betűkészletével. Ugyanő azonban néhány tankönyv mellett katolikus nyomtatványokat is jelentetett meg. Azoknak természetesen Győr került a címlapjára. Pl. Pankl Sebestyén provinciális engedelmével adta ki a Len-kötelecske című ferences imakönyvet 1737-ben; vagy 1745-ben megjelentetett Útitárs címmel egy imakönyvet.

7 A magyar nyelvű evangélikus könyvek fő kiadója azonban a kőszegi Ludvig János, majd Ludvig Jakab.

8 Vannak német nyelvű kiadványaik is. Általában könyvárusként tüntetik fel magukat. Ludvig János a Nemescsóra szorult kőszegi gyülekezet küldetésében többször eljárt egyházi ügyekben, így pl. 1 746-ban „a superintendens dolgában", azaz püspökválasztáson képviselte Téten egyházát.

9 Tudunk még Kelemen Márton pápai könyvkereskedő kiadói tevékenységéről. Sopronban nyomtattatta ki 1758-ban az Új zengedező mennyei kar című énekeskönyvet, Siess műhelyében. Siesst a Ludvigok is sokat foglalkoztatták. De nemcsak az impresszumokkal van gondja a kutatásnak. Éppen az említett veszélyek miatt külföldön is olykor álnéven jelentek meg magyarországi ifjak magyarországi vallásügyet érintő dolgozatai. M. Sartorius János 1 735-ben Jénából Ernst Salomon Cypriannak, a gothai fejedelmi könyvtár igazgatójának így fogalmazta meg az indokot: „Justus sane dolor nos cogit .. .".

10 Wittenbergben kiadott Magyar lelki órá-ja első két kötetének példányai, egyik hazai barátjának házában a jezsuiták kezébe kerültek. Azt az értesítést kapta 1 733-ban, hogy jószágvesztességgel és vagyonelkobzással sújtották. Lefoglalták vagyonát: akkor kapja vissza, ha Nagyszombatban a szentszéknél rendezi ügyét.

11 Ekkortájt idézték meg, hasonló indokkal Krmann ev. püspök Mátyás nevű fiát, aki atyja kiszabadítása érdekében immár külföldön tevékenykedett.

12 A puchói Teschedik Sámuel {akit éppen M. Sartorius ajánlott Cypriannak)

13 értekezésének csak tíz példányára nyomtattatta rá nevét, s azokat osztotta szét bizalmas barátai között

14

. Bahil Mátyás Cypriannak a pápaságról írott könyvét fordította le a szlovák hívek számára, s jelentette meg álnéven. Az eredmény az lett, hogy, kitudódván a fordító személye, fogságba vetették.

15 Többen adatgyűjtésüket bocsátották volt professzoraik rendelkezésére, önálló, saját néven való megjelentetésben úgysem reménykedhettek. Pl. Tomka-Szászky János nem merte napvilágra bocsátani egyháztörténeti dolgozatát.

16 A felsorolást folytathatnánk. 109