Vas megye múltjából 1982 - Levéltári Évkönyv 2. (Szombathely, 1982)
Sill Ferenc: Vasvát településtörténetének vázlata a 18. századig
vágás található „Vaskapu" elnevezéssel. K-Ny-i irányban ezen a kapun keresztül vezetett a „Katonák útja". Paulovics elveti a sánc római eredetét, szerinte értelmetlen lenne római kori funkciója, mert nyugatról várható támadás ellen emelték. Feltételezése szerint inkább az avarok építették ki a frank terjeszkedés kivédésére. Paulovics többször is megjárta ezt a sáncot. írott emlékek alapján az avarok és frankok küzdelmét értelmezve ennek a védőműnek fontos szerepet tulajdonított. Megnyugtató választ az ásatásoktól remélt, ezt tervezte is, de elvégezni már nem tudta. A sánc eredete még ma is kérdéses. A lehetőségek közül nem zárható ki az sem 3 , hogy az augsburgi csata után Taksony fejedelem a nyugati határ megerősítésére gyepűakadályokat és határvárakat építtetett, vagy a régebbi védőművet megerősítette. Egységes elgondolásra vall a Rába, ez a sánc, a Sárvíz, a Zala, a Balaton, Somogyvár, Dombóvár, Baranyavár védővonal feltételezése. Mivel a varég-orosz katonai segédnépek Taksony korában tűnnek fel, Györffy György az ő korába teszi e védővonal felső részén Oroszvár építését. Az előbb említett Vaskapu országvédelmünk kifejezéskörében kapcsolatba hozható számos más Vaskapu földrajzi névvel is. 4 Amemnyiben Taksony korában kiépített vagy megerősített védőmű lenne a vasvári sánc, fel kell figyelnünk arra, hogy közelében találjuk Pácsony, Karakó és Mákfa helységeket, továbbá a Csörnöc patakot, mindezek névetimológiája a környéken megtelepülő szláv népelem jelenlétére vall. 5 Az kétségtelen, hogy Vasvár hadászati szerepe szorosan kapcsolódik e mindmáig meglévő földsánchoz. Ennek É-i végében és a Rába árterülete között az egyik gyepűvár szerepét töltöttéi be a sánc D-i végében lévő és ma még teljesen tisztázatlan rendeltetésű Győrvárral együtt. Paulovics vasvári ásatásai a mai lakott település centrumában római emlékeket is felszínre hoztak. Ezek közül figyelemreméltó, az egykori domonkos kolostor udvarán megtalált vaskohó (más vélemény szerint mészégető kemence), továbbá a gyógyszertár pincéjében egy római fűtőkamrára (hypocaustum) emlékeztető építmény. Paulovics ezeket a leleteket részletesen leírta. Tanulmányában ezeken kívül említ néhány régebben előkerült emléktárgyat: egy római bronzcsatot és a vasútállomás környékén 1925ben megtalált 7 „szürkésfekete" színű nagy urnát, cserép-, vakolat- és párkánytéglamaradványokat. Közismert, hogy honfoglaló őseink előszeretettel alakítottak ki várhelyeket a Kárpát-medencében talált régebbi romok fölött. Felmerül a kérdés, vajon feltételezhető-e, hogy a későbbi „Castrum Ferreum" elnevezés és maga az erősség kapcsolatba hoaható a római település maradványaival? A középkori oklevelekben előforduló latin helységnév bizonyosan nem római eredetű. Ilyen helységet sem az itineráriumokban, sem a feliratokon, de az ókori irodalomban sem találunk. Jellemző, hogy az oklevelekben is korábban jelenik meg magyar változatban, mint latinra fordítva. 6 A „vas" vár nem jelent különlegesen erős várat, sokkal megalapozottabb az a vélemény, amely szerint az előnév vasfeldolgozó helyre utal. A római kori vaskohómaradvány feltárása, a vastermelés feltételezhető hagyománya (Nováki Gyula 1961-1964. években két 11-12. sz.-i vaskohót tárt fel) a néveredet szempontjából k figyelemre méltó. Kétségtelen, hogy a később kialakult Vas megye területén több helységben is kimutatható a vaskohászat hagyománya. 7 A vasat a folyóvizek (pl. Csörnöc=Feketevíz) és mocsarak (Feketeér) homokjából, a vasat tartalmazó folyami kavicsból, gyepvasból, főleg pedig vasércből (pirit, limonit) nyerték. Vasvár közelében a Hármashegyen találtak ilyen vasércet is. A honfoglaló magyarság számára a vas mindennapi szükséglet volt. Ezért a Kárpátmedence meghódítása után két vasat termelő központot alakítottak ki: Borsodban és Vas megyében. Mivel a zalai és vasi területek 95 5-ig a Horkák uralma alá tartoztak, 4
