Vas megye múltjából 1982 - Levéltári Évkönyv 2. (Szombathely, 1982)

Vass Előd: Vas megyei helységek III. Murád szultán korabeli török adóösszeírása 1574-1696

szempontjai szerint. A szandzsáknál kisebb területegységeket, a náhijéket mindig egyegy piaccal rendelkező helység köré alakították ki. Ezenkívül még figyelembe vették, rendelkezik-e a kijelölt helység kisebb erődítéssel, vagy erre alkalmas épülettel. E szempontok alapján a székesfehérvári szandzsák kétféle helyzetben lévő náhijékből állt: i. a ténylegesen török közigazgatás alatt lévő náhijékből, s 2. az előre kijelölt és csupán török adót fizető náhijékből. A szandzsák összeírt területének jelentős részét a török ténylegesen nem birtokolta. Mégis, a birtokoltnál jelentősen nagyobb területeket írtak össze, hódoltattak be adófizetésre. Az adózási övezet állandó kiljebb tolása a török szűnni nem akaró hódítási törekvéseit tükrözte. Ilyen módon a török hódítás az 1570-es években már Vas megyét is elérte. A székesfehérvári törökök Vas megye délkeleti részének helységeit adóztatták, s kijelöltek ott náhije székhelyeket is, pedig török helyőrség a megyében nem volt. A törökök az újonnan elfoglalt területek adóösszeírásának elkészítésére egyszeri alkalommal kijelölt vállalkozókat állítottak, kik rendszerint török főtisztek voltaik. Ezek a budai tartományi kincstártól (defterhane-i vilajet-i Budun) részletes utasítást és javadalmazást, valamint a budai pasától karhatalmat kaptak. Az első feladatuk településről településre haladva az adófizetésre képes családfők név szerinti összeírása volt. A hódolt lakosság, illetve a családfők cenzus szerinti összeírásának ott kellett megtörténnie, ahol azok már tíz éve folyamatosan laktak, illetve földet műveltek. A török pénzügyigazgatás szemléletében az adófizető-képes családfők nyilvántartása a területegység előirányzott éves kincstári bevételének a biztosítékát jelentette. Az egész török feudális államszervezet ezekre a kijelölt jövedelmekre épült fel. Az egyes helységekben az adófizető-képes családfők, akiket törökül rájáknak neveztek, a magukkal egy háztartásban élő felnőtt fiúgyermekeiket és testvéreiket is kötelesek voltak defterbe íratni. A fiúk és testvének esetében a nagykorúság egyes adatok szerint 15 év körül volt, tehát csak ezek kerültek összeírásra. Az egyes településeket a törökök az adófizető-képes családfők ós fiúgyermekeik, esetleg testvéreik névjegyzékeivel, valamint az általuk fizetett adók részletezésével, de együttesein vették nyilvántartásba. A részletes adójegyzék, törökül defter a lakosság adófizetőinek névsorát és az ezekre kirótt adószolgáltatás kötelezettségeit mutatta ki.

6 Az összeírások alapján kimutatott földeket nem tekintették senki magántulajdonának, hanem a szultán tulajdonaként kezelték. Igazi tulajdonnak a török feudális birtoklásszemléletben az adófizető családfők, illetve az Általuk megművelt földek jövedelméből származó adók számítottak. A török kincstár nyilvántartásába bejegyzett családfők személye egy-egy jobb ágy háztartást személyesített meg, s ezek így egy-egy helység földkataszterét jelentették. Az összeírt adófizető családfők tehát az általuk megművelt földterületre kiszabott adókat fizették, ha viszont nem művelték meg földjüket, a helység kollektív büntetést fizetett. A török törvénykönyvek (kanunname) előírták, hogy a földeket ki kell osztani a jobbágyoknak, hogy adózni tudjanak, valamint bizonyos adóztatási kíméletet írtak elő, hogy termelni tudjanak.

7 Az összeírt helységeket, illetve háztartásokat, a valóságos földesúri adóalapokat a budai török kincstár kétféle módon kezelte az egyes helységek összesített adóösszegei alapján: 1. közvetlen kincstári kezelésben mint szultáni hászbirtok, vagy 2. közvetett javadalmi kezelésbe kiosztva mint pasák és bégek hászbirtoka, valamint zaim- vagy timárbirtok. Az utóbbiak a török szpáhi hadtest 'katonái közül kerültek ki. A helységenkénti adóösszeírások a korábban is fizetett magyar földesúri adózás folytatásaiként készültek, de most már a török kincstár, vagy szpáhi jövedelmét gyarapítva. A török adóztatásról minden tartomány, illetve annak szandzsákjai részére külön törvénykönyvek készültek a helyi sajátosságok figyelembevételével.

8 A török törvénykönyvek részletesen előírták az adóztatás, a vámszedés és a szpáhik timárbirto34