Vas megye múltjából 1982 - Levéltári Évkönyv 2. (Szombathely, 1982)

Naszádos István: A Stauffer és Fiai Sajtgyár története

Kalóriája 195, fehérjetartalma 10,8 g, zsírtartalma 10,5 g, szén/hidrát 14,4 g, A-vitamin 9c I. E., D-vitamin 1,50 gamma, Bi-vitamin 120 gamma, B2-vitamin 450 gamma, nikatinsav 0,6 mg, C-vitamin 12 mg, kalcium 565 mg, foszfor 210 mg, nátrium 135 mg, konyhasó 0,48 mg.

6 2. A szarvasmarha-tenyésztés rövid története hazánkban, különös tekintettel Vas megyére 1945-tS Népünk már az előmagyarság korában tejelő állatként megismerte a rénszarvast és a juhot. Délre való mozgásuk során egyre inikább a juhok tenyésztése dominált. A finnugor korban keletkeztek ma is használt, élő szavaink, a juh, fejni, tej.

7 Később, a vándorlások során megismerték a szarvasmarhát, kecskét, lovat, tevét, bivalyt mint tejelő állatokat. Ebben a korban mintegy 300 olyan szavunik keletkezett, - többek között a bika, tinó, ökör, borjú, sajt, túró, író, köpű - amelyek eleink állattenyésztésben való komoly jártasságát bizonyítják.

8 A honfoglalástól a 18. sz. végéig az állattenyésztés módja és iránya nem sokat változott. Eleink inkább a gyapjút is adó juhászatot űzték külterjes módon. Az igénytelen juhoktól nyerték a legtöbb tejet. A marhákat inkább igavonásra használták, vagy húsáért hizlalták. Sokszor elvette a tenyésztők kedvét a gyakran fellépő keleti marhavész, amely az állományt szinte megtizedelte. Az állategészségügyi viszonyok igen lassan rendeződtök. Az első két törvény (1874: XX. te. és az 1888: VI. te), amely a keleti marhavész elleni védekezést szabályozta, sokat segített ebben.

9 Az állatorvosok száma igen lassan nőtt. 1890-ben „394 állatorvosból 155 működött a Dunántúlon".

10 Csak a 19. sz. elején ismerték fel a tenyésztők azt a tényt, hogy a régi, legeltető állattenyésztés nem gazdaságos. „Kialakultak a helyhez kötött, s egyre inikább a földműveléstől ifüggő, tehát a gazdálkodás egészébe ágyazódó üzemi állattenyésztés körvonalai .. "

il A tejelő állatállomány számszerű alakulásáról az 1851-1911 közötti időszakban az alábbi táblázat tájékoztat: Évek Szarvasmarha Juh db db 1851 2 754 969 7 216 047 1867 3836 902 8 310153 1870 3 560 534 11 919 739 1884 4 879 038 10 594 831 1896 5829 483 7 5)26 783 1011 6 184 264 7 697 719 A szarvasmarha-állomány 1851. évi összeírásánál a borjakat ós növendékállatokat nem írták össze, ezek tehát hiányoznak a közölt adatból. Amint a fenti statisztikai adatokat vizsgáljuk, feltűnik, hogy a szarvasmarhák száma 60 év alatt megkétszereződött, a juhoké 1870-ig majdnem 4 millióval nőtt, de 191 i-re majdnem ennyivel csökkent. 1870-ben az utolsó országos méretű keleti marhavész és a gazdasági válság miatt ismét csökkent a szarvasmarhák száma. Sok állattenyésztő a vésztől való félelmében visszatért a juhászathoz. A juhok szánna ekkor lett a legmagasabb, majdnem 12 millió db. Vas megyének különösen a nyugati, pinkafői járásában a parasztság a földszűke miatt tért át a takarmánytermesztésre, az istállózó állattartásra. Az 1870-es összeírás szerint Vas megyében a nyugati fajták aránya elérte a 41%-ot. Fényes Elek már 1848 «45