Új Szó, 1993. január (46. évfolyam, 1-24. szám)
1993-01-04 / 1. szám, hétfő
FŰKONZULÁTUSBÓL NAGYKÖVETSÉG ... a Magyar Köztársaság érdeke, hogy északi szomszédságában egy gazdag, jól működő demokratikus állam jöjjön létre, amely egyformán tiszteli valamennyi itt élő állampolgárát. Nemzetiségi, vallási, etnikai hovatartozástól függetlenül. (4. oldal) ITTHON TÖRTÉNT - 7 NAP ALATT ... mindannyian tisztában voltak vele, hogy milyen óriási kockázatokat rejt magában Masaryk államának a megsemmisítése... ha állításaiknak akár csak harmadrésze is igaz lenne, 1993-ban nekik kellene odaítélni a Nobel-békedíjat. (4. oldal) Hétfő, 1993. január 4. * Ára 3,20 korona XLVI. évfolyam, 1. szám A független szlovák állam első négy napjának eseményeit kell mai számunkban tömören összefoglalni. Azért négy napét, mert az önállóság ünneplése már szilveszterkor kezdetét vette. A központi ünnepségek Pozsonyban zajlottak, volt éjszakai nagygyűlés, parlamenti és kormányülés, újévi beszéd, voltak szónoklatok, ünnepi istentiszteletek, kulturális rendezvények. Ezekről számolnak be munkatársaink fővárosi és vidéki tudósításaikban. A SZLOVÁK PARLAMENT ÉS KORMÁNY ÜNNEPI ÜLÉSE NEM LESZ KÖNNYŰ AZ ÚJ ESZTENDŐ POZSONY: TÖBBNYIRE ÜDVRIVALGÁS, EGY HELYÜTT KÖNNYEK (Munkatársunktól) - Hangulatában a múlt század nemzeti forradalmainak köztéri epizódjait idézte az a gyözelemittas hangzavar, amely éjféltájt Pozsonyban uralkodott, 1992/93 mindenképpen rendhagyó fordulóján. A helyszín viszont nagyon is mai volt. Sót! Ugyanaz a tér, mint 1989 novemberének napjaiban - épp csak a rendezés volt más. Akkor először a szobortalpazaton, majd egy hevenyészett deszkatákolmányon álltak a szónokok; most viszont kevéske hiányzott ahhoz, hogy az önállósági ünnepség apropóján épített emelvény a korábbi május elsejék tribünjeire emlékeztessen. És amíg '89 novemberében mindenki ott állhatott a főtéren, ahol akart - pontosabban: ahol az óriási tolongásban hely jutott neki -, most vaskorlátok, illetve egyenruhás és cfvil rendőrök hada tartotta távol a petárdákkal érkező, lelkes tömeget a kormánypárt kedvence(i)ként istenített politikus(ok)tól... Maga az ünnepi aktus annyira kurtára sikeredett, hogy rögtön a legelső programpont: a Cseh és Szlovák Szövetségi Köztársaság állami lobogójának bevonása el is maradt; igaz - nyilván a műsorváltozás jogával élve -, a szervezők föl sem húzták ezt a lobogót. Ehelyett viszont „még a föderációban", tehát percekkel éjfél előtt felkúszott a zászlórúdra a Szlovák Köztársaság címerrel ékesített zászlaja! Az ünnepi tömeggyűlést - amelyen a mélyszlovákok újfent Tiso-portrékkal jelentek meg, és ahol műszaki baki révén a tér fölött magasodó hatalmas képernyőn nem tudták kihangosítani a pozsonyi parlament elnökének a tévében mondott ünnepi köszöntőjét - a korábbi szlovák államban kapott kitüntetése miatt mindmáig tisztázatlan múltú, immáron nyugdíjas sportriporter: Gabo Zelenay vezette, aki Eva Kristínová pátosszal teli szavalatát, egy Andrej Hlinkától származó gondolatsort, (Folytatás a 3. oldalon) ÖRÖM, HANGZAVAR - BIZONYTALANSÁG (Munkatársunktól) - Szlovákia, Csehszlovákia utódállamaként, pluralista demokráciában akar élni, tisztelve az emberi jogokat és az alapvető polgári szabadságjogokat - áll abban a nyilatkozatban, amelyben a Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsa kimondja a független Szlovák Köztársaság megalakulását. Szlovákia békében és barátságban kíván élni a világ demokratikus országaival, készen áll, hogy az ENSZ rendes tagja legyen és csatlakozni kíván az Európa Tanácshoz - szögezi le a továbbiakban a dokumentum, amely azon az ünnepi ülésen hangzott el, melyet a szlovák parlament és kormány az év első napján tartott meg a szlovák politikai és társadalmi élet neves személyiségeinek és a diplomáciai testület képviselőinek részvételével. A két ünnepi szónok - Ivan Gašparovič és Vladimír Mečiar kormányfő méltatta az önállósulás jelentőségét. Ivan Gašparovič a nemzeti érdekek mellett a polgári érdekek érvényesítését emelte ki. Külön szólt arról, hogy a képviselők és a három kormány céltudatos munkájának eredményeként az államszövetség alkotmányos, békés úton szűnt meg. Egységre szólított fel, emlékeztetve a képviselőket: helyezzék előtérbe Szlovákia érdekeit a szűk pártérdekekkel szemben. Megemlítette, hogy az új helyzetben szoros együttműködésre van szükség a kormánypártok és az ellenzék között. Figyelmeztetett: az önállóság útja nem lesz könnyű és konfliktusmentes. Vladimír Mečiar is utalt erre, mondván, hogy az 1993-as év nem (Folytatás a 2. oldalon) Föderációtemetés Tiso-portré ereklyeként Éjféli szónoklat Pozsony főterén (Prikler László felvételei) M ás volt ez a mostani szilveszter. Pedig ezúttal is összejött nálunk a szokásos baráti társaság, hagyományosan dicsértük és szidtuk a tévéműsort, most is fogyott a pezsgő rendesen. És mégis, minden más volt, mint tavaly, tavalyelőtt. Csak nem tudtunk jókedvre hangolódni. Ennék ellenére a legcsekélyebb ellenszenv nélkül szemléltük szlovák lakótársaink féktelen örömét, amint ujjongva, önfeledt boldogsággal röpítik a vijjogó petárdákat. Hirtelen az egyik szlovák író ismert mondásai jutott az eszembe: csak az a nemzet érdemel szabadságot, amely ugyanazokat a jogokat más nemzet fiától sem vitatja el. Nem véletlenül gondoltam erre. Különböző fenntartások és kételyek ellenére a szlovákiai magyarság zöme végül is megértéssel követte nyomon a szlovák politikusoknak azt a törekvését, hogy valóra váltsák nemzetük több évtizedes vágyát, s önálló államot hozzanak létre. Véres konfliktusokkal terhes világunkban kölcsönösen nagyra kell becsülnünk, hogy a két nemzet válását heves szócsaták, sokféle, az új esztendőbe is áthúzódó konfliktusod kísérték ugyan, de a legrosszabbat azért elkerültük. Jóleső érzéssel olvastuk a szlovák parlament kiáltványát, alapjában véve egyetérthetünk a parlament elnökének újévi beszédével is, aki alapvető célként tűzte ki Szlovákia erkölcsi, szellemi megújulását, a jólét és a szociális gondoskodás fokozatos megteremtését, amellyel erősíthetik Közép-Európa politikai és gazdasági stabilitását is. a centralizációs törekvések, az állami szervek - amelyekben egyre markánsabban egy mozgalom, illetve koalíció diktál - ismét kizárólagos jogokhoz akarnak jutni. Magyarként pedig még inkább aggódunk, hiszen a hangzatos fogadkozások ellenére Nemes fogadkozások, amelyekből nem volt hiány az ünnepnapokon. Ám sokan, nagyon sokan a mindennapokra gondoltunk, amelyek jórészt nem ezeket a fennkölt szavakat igazolják. Szóban, írásban deklarálták, hogy tiszteletben taitják a demokratikus értékrendet, a valóságban azonban már több ezer tisztségviselőt váltottak le - egyértelműen politikai okok miatt. Kinyilvánították a társadalmi és gazdasági reformok folytatását, ám a tények azt igazolják, hogy ezek a folyamatok lelassultak, a gazdaságban és más társadalmi szférában mind nyilvánvalóbbak folytatódik jogaink csorbítása, anyanyelvünk kiszorítása a közéletből. Az ünnepek alatt újabb kétnyelvű táblákat szereltek le, s további magyar tisztségviselőket, igazgatókat bocsájtottak el. Nyugtalanít bennünket az a tény is, hogy a jelenlegi oktatási miniszter a nacionalista boszorkánykonyhából újra előhúzta Pezlár elvtársék éveken át dédelgetett sötét terveit és érveit, miszerint bizonyos tantárgyakat szlovákul kellene oktatni a magyar iskolákban. Sajnos, sokáig sorolhatnánk ezeket az elszomorító jelenségeket, amelyek azt igazolják, hogy egyes felelős politikusok a régi, rossz receptet kívánják alkalmazni: szavakban, elsősorban a külföldieknek mást deklarálnak, mintamit odahaza cselekszenek. Ma ez már zsákutca, hiszen Európa és a nagyvilág elismerte Szlovákiát, de továbbra is nagy figyelemmel kíséri az itteni történéseket. Rövidesen az Európa Tanács több küldöttsége látogat hozzánk, minden bizonnyal kíváncsi lesz a mi helyzetünkre, véleményünkre is. £ lovákia, közös hazánk jelene és jöDZi vője szempontjából fontos az ő állásfoglalásuk, ám a legfontosabb az itt élő népek megbékélése, nemzeti, politikai, világnézeti másságuk jogi szavatolása. Aggodalmainkon kívül azért némi bizakodás is él bennünk, hiszen szlovákoknak, magyaroknak is végre megadatott az a történelmi esély, hogy nagyhatalmak beleszólása, ármánykodás nélkül rendezhetik közös dolgaikat. Élni kell vele már csak azért is, mert nehéz esztendő köszöntött ránk, amelynek megpróbáltatásait ez az új állam is könnyébben vészeli át, ha a politikai megnyilatkozások és a realitások közelítenek egymáshoz, s ha a kormánypártok követőin kívül mások is otthonuknak, hazájuknak tartják a Szlovák Köztársaságot. SZILVÁSSY JÓZSEF