Tanulmányok Tolna megye történetéből 9. (Szekszárd, 1979)

Bél Mátyás: Notitia Hungariae novae historico geographica c. művéből Tolna vármegye leírása • 327

Esztergomban a primatiális Bibliothecában, Pesenhoffer Antal könyvtáros lekötelező előzékenységgel fogad, s a beszélgetést jövetelem céljára fordítom: levéltári forrásokat kértem Mérey Mihály és I. Béla király Tolna vármegye és Szekszárd vonatkozású tevékenységéről. Felderülve mondja, olyant adok, amit még senki nem kért, — s a könyvtár állványai közt haladva, hosszú sorban fóliókötetek, köztük Bél Mátyás Notitiájának sorozata és abban Tolna vármegyére vonatkozó rész. Végiglapoztam, térképet, itineráriumot, képeket keresek, de csak szöveget találtam. A munka nagyon felkeltette érdeklődésemet, azonnal hozzákezdtem a latin szöveg másolásához. Tolna vármegye történetföldrajzának fordítása teljes kiadást nyer. Az eredeti szöveghez csatoltuk — elkülönítve — a néhány oldalra terjedő és Tolna vármegyére vonatkozó új lelet anyagot, amelyet Bél Mátyás pótlásul készített a Héderváryak enyingi Török család elleni peranyagának kiegészítéséhez. E leletanyagot a Tolna megyei Tanács Levéltárában fedeztük fel. Külalakban ragaszkodtunk a szerző rendszeréhez, a címek felül, az alcímek pedig a lap szélén marginálisan vannak feltüntetve az olvasók könnyebbségére. Bél Mátyásnak a tárgyalt latin nyelvű Notitia Hungáriáé Novae historico geographica című munkáját, s annak meg nem jelent köteteinek fordítását, kiadását, feldolgozását a Magyar Tudományos Akadémia II. Osztálya 1956-ban elhatározta, pótolni kíváná a magyar történetírás két századnál hosszabb késlekedését. A magyar nemzeti történelem forrásainak felkutatását, is szándékolta a szerző azzal a céllal, hogy az összefüggéseket a történelem és a geográfia között, valamint hazájának egyetemes ismeretét is általánosítsa. Ennek tervrajza a Hungária antiqua et novae prodromus. Nürnberg 1723. Ebben a művében meghaladta az államásmereti iskola mestereit is. De ez nyilvánvaló, aki oly hatalmas alkotni akarással tér vissza hazájába külföldi tanulmányai után, az csak magához méltó művet kíván alkotni. Kétségtelen, hogy Magyarország megismerése a tudományos világban sokat köszönhet az ő m.unkájának, mert Magyarországot külföldön sokan Ausztria részének tartották, s alig v>olt némi ismeretük a külföldi olvasóknak állami létünkről. A szerző méltatásakor nem hagyhatjuk szó nélkül az egykori megyei korifeusok lanyha közreműködését, akik kevés jóindulattal, sőt ellenkezve az utasításokkal alig, vagy sehogyan sem törekedtek Bél Mátiiás munkájának amúgy is göröngyökkel akadályozott útját simábbá tenni. A tessék-lássék munkájuk ezúttal is udvari szolgálattá vedlett, nehogy a sötét irodával ellenkezésbe jussanak. Tolna megyét amúgy is éppen eléggé hátrányosan emeli ki egy-egy korabeli hivatalos megnyilatkozás — lévén kurucos megye —, holott Mocenigo Alajos velencei követ jelentései is elismerik, hogy általános az elfordulás a dinasztiától, annak minden vonalon magyarellenes államvezetése miatt. A közismert rosszindulat eredményezhette, hogy Bél Mátyást — Heiszter előtt vádolva — bebörtönözték, s a kivégzés veszélye is fenyegette. Ily helyzetben csak a magasabb elhivatottságba vetett hite, önuralma adott erőt a szerzőnek, amely képessé tette, hogy csüggedés nélkül haladjon tovább a kitűzött célja felé. Tervei a legfelsőbb pártfogás ellenére hátráltatást szenvedtek; a vármegyék a felsőbb utasításokat a felülvizsgálás során alig vették figyelembe, vagy nem is eszközölték az adatok kiegészítését. A nemtörődömségnek szomorú jelensége ez. A tanulmányokkal kapcsolatos felterjesztések fogalmazványa nem található; a térképek is eltűntek, pedig azokból sok homályos kérdésre nyerhetnénk felvilágosítást. A felülvizsgálattal megbízottak többnyire a gazdasági és családi ügyeikkel hivataloskodtak, a közérdeket pedig ezeknél hátrább sorolták. A szerző a tengernyi munkájával, támogatás nélkül magára maradt. A húsz év alatt összegyűjtött anyagot úgyszólván újonnan, s egyedül kellett feldolgoznia. A támogatására kirendelt kiváló mérnök pedig nem figyelve a szöveget, szemre ugyan csinos, de belső fogyatékosságokban szenvedő térképeket készített, amelyeken a hegyek tagoltságát, a hegy szerkezetét és a tengerszint feletti magasságát nem tüntette fel, a rét, legelő, szőlő, nádas, tóság pedig egyszínű papiros. Itt említjük meg, hogy Faddon a Pech]'oknál 1415. március 3-án lefolyt helyszíni 329