Tanulmányok Tolna megye történetéből 9. (Szekszárd, 1979)

Bél Mátyás: Notitia Hungariae novae historico geographica c. művéből Tolna vármegye leírása • 327

vizsgálat során földabroszt használtak. A térkép már csak azért is említésre méltó, mert a hódoltság előtti időből nem merült fel, hogy hazánkban ilyen készült volna. E tárgyban folyt levelezésünkből megállapítható, hogy a székesfehérvári kiváltságos prépostság levéltárát, amelyben a földabroszt őrizték, a XVI. század első felében a török elől Pozsonyba menekítették, s a püspöki levéltár értesítése szerint a XIX. század második felében még megvolt. Azóta sem sikerült ennek a levéltárnak nyomára akadni. A térképek hiánya földrajz-történeti vonatkozásban nagy veszteség számunkra. Bél Mátyás latin nyelvűsége sokaknak nehézséget jelent. A XVIII. században a világ megértette a latin műveket. Bél ezért írt latinul; a szándékát, hogy az európai olvasók tudomást szerezzenek Magyarországról, hogy kik lakják, mit termelnek, s a múltjából mi deríthető fel, csak ezen a nyélven közvetíthette. Gondolt a szerző arra is, hogy a teljes terjedelemben le nem közölhető forrásműveket is közrebocsássa. Ezért, amikor a Notitia első kötetét Pozsonyról és Pozsony megyéről kiadta, kiadta a magyar történet tíz elbeszélő forrását is — Adparatus ad históriám Hungáriáé decas I. címen, majd 1745—46-ban a második decas két forrását is közreadta. A továbbiaknak kiadását mellőzte, mert a magyar történelem okleveleinek gyűjtésében Schwandtner János osztrák történetírónak segített, s közös munkájukat adták ki — a magyar történelem régi és igazi írói címen (Schiptores rerum Hungaricarum veteri ac genuini. Tom. I—171. Bécs (1746—48), mely a magyar történelem legfontosabb elbeszélő forrásait (Anonymus krónikáját is) tartalmazza. Ez az első nagyszabású történeti forrásmű, amelyet hazánkban nyomtak. Bél ennek bevezetőjében tartalmas és terjedelmes méltatást ad a krónikásokról, s különösen Anonymusról. De született még két ismert munka a Notitia nyomán: Korabinszky János Mátyás földrajzi lexicona-Geographisch-Historisch und Producten Lexicon in Ungarn, Pozsony 1786, melyben a Notitia földrajzi és történeti adatait a helynevez betűrendjében adja s ugyanezt vette alapul Vályi K. András a tőle kiadott első magyar nyelvű földrajzi lexiconában. (Magyarország leírása I—ÍÍ7. Buda, 1796—1799.) Bél Mátyás tevékenységében és műveinek megjelenésében nem láttak egyebet a magyar nemesek, mint az ország, s főleg a saját féltékenyen őrzött javaiknak felfedését, s ezért a közzétételt hazaárulásnak minősítették. Bél Mátyás evangélikus volt, s ez elegendő indokul szolgált a rövidlátó honfiaknak, hogy a szerzőről és munkájáról becsmérlőén nyilatkozzanak, miközben figyelmen kívül hagyták, hogy a pozsonyi országgyűlés alatt Bél háza találkozóhelye volt a szellemi élet kiválóságainak és hivatali arisztokráciának, nem hiányozván onnan a katolikus klérus sem. A főpapok boldogan mentek házához és szívesen időztek a szerző közelében, s vettek részt bizalmas, magasszellemű vitatkozásban. De ne hagyjuk figyelmen kívül azt sem, hogy a pápa is, püspöke útján, kitüntetőleg arcképes aranyemlékérmet küldött Bélnek, a király pedig a várakozó küldöttségeket megelőzve, többször fogadta Őt kihallgatáson. Az utókor hálás, méltányolja Bél Mátyás sokirányú tevékenységét. Ennek egyik jele, hogy sorban jelennek meg művei. A Notitia Tolna megyére vonatkozó részének megjelentetése is tisztelgés a nagy tudós emléke előtt. Ezúttal köszönöm Pesenhoffer Antal esztergomi Bibliotheca könyvtárosának figyelmeztetését Bél Mátyás műveire, dr. Holub József, dr. Hermann Egyed, dr. Szálai János professzoroknak, továbbá dr. Háy Imre főorvosnak, dr. id. Szilágyi Mihály tud. kutatónak a részemre nyújtott segítséget. DR. KUN LAJOS 330