Tolna Megyei Levéltári Füzetek 11. Tanulmányok (Szekszárd, 2006)

Dobos Gyula: Adatok a bonyhádi Kliegl család történetéhez • 185

kapitány özvegye, aki Mercy gróftól érkezett Hőgyészröl, több éven át Kliegl Sándor házában lakott. Később őt tette [nem ismert nagyságú] vagyonának örökösévé, azon kikötéssel, hogy évente 20 Ft-ot kell adnia a bonyhádi plébánosnak, aki hetenként egy csendes szent misét végez az örökhagyóért. Ezen ügyről Kliegl Sándor 1783. október 27-én alapító levelet állított ki. 1784. július 20-án Szekszárdon közgyűlést tartottak. Ebéd után a főispán megbeszélést folytatott Kliegl Sándorral, Perczel Elekkel és Ignáccal, sürgette őket, hogy lépjenek a bonyhádi papház építése ügyében. A Perczel testvérek 600 forint fizetésére kötelezték magukat, ha Kliegl Sándor, aki a város felét birtokolta szintén ennyit vállal, de ő nem bizonyult ily nagylelkűnek, csak 300 frt-ot ajánlott meg. 1785. február 25-én Kliegl Sándor házában Winkler esperes és Haas főhadnagy (Károly gyalogezred verseci születésű tisztje, akit a népszámlálás

14 végzésére küldtek ki) között az ebédnél erős szócsata folyt. A plébános papi tekintélye mellett határozottan és eréllyel szállt síkra, nem engedte magát a főhadnagytól megfélemlíteni és a fenyegetően említett panaszoktól sem ijedt meg. Véleménye szerint a királyi rendelet végrehajtására mindent megtesz a papság, szemben a vármegyével. 1787. június 28-án helyezték el a bonyhádi r. k. papház alapkövét. Kliegl Sándor és a Perczel család megegyezett, hogy a „nyers téglát", valamint az épületanyagot ők adják, a munkásokat fizetik, a település lakosságnak kötelezettségeként csak a kézi- és fuvarnapszám ingyen végzése marad. 1788. október 3-án a parókia két szobája már lakható. Ugyanebben az időben Pantel Márton gazdatiszt a Kliegl családot a papház építése ellen hangolta. Valószínűleg a megromlott kapcsolat is oka lehetett annak, hogy 1789. április 18-án Winkler plébános 20 évi működés után leköszönt. Kliegl Sándor földesúr 1789. május 28-án Bátaszéken keltezett levelében kérte visszatérésre: „Szép dolog kőből készült templomot emelni Istennek dicsőségére, - írta - de még tetszőbb: élő egyházat 14 Ez volt a II. József-féle, 1784-1787 közötti, első magyarországi népszámlálás. Számos vitát eredményezett, mert pl. a nemesnek nem tetszett, hogy településenként egy összeíró ívet használtak. így egymás mellé kerültek a nemesek a „nemtelenek"-kel, azaz akiknek nem volt „kutyabőre." 194