Tolna Megyei Levéltári Füzetek 11. Tanulmányok (Szekszárd, 2006)

Dobos Gyula: Adatok a bonyhádi Kliegl család történetéhez • 185

létrehozni és azokat megtartani és gazdagítni. Profecto dolebam praeclaro et exemplari spiritualique pastore privari, - consolatus sum tamen, his diebus, dum intellexissem magnós viros unice laborare, ut cathedram stallumque suum repeteret. Et justum est; quis enim operarium illum laudabit, qui vineam Domini in meridie relinquit ? " 1789. június 28-án Kliegl Ignác fia, Sándor, aki ekkor már házasemberként Bonyhádon élt, Kárászon meglátogatta Winkler plébánost. Vissza akarta őt Bonyhádra csalni, de csak annyit ért el, hogy két ládára való könyvet erővel visszaszállított Bonyhádra. 1782. augusztus 16-án Winkler plébános levélben kérte fel Esterházy gróf püspököt a templom konzerválására, (fenntartására) A szentelés jegy ajándékául az egyházjogban kikötött alapítványi összeget ő maga nyújtotta át, a Kliegl Sándornál kölcsönben lévő 500 forintról szóló kötelezvény eredetben csatolásával, ezzel bizonyítva, hogy a tőke és kamata biztos. Bonyhád mezőváros királyi kiváltságlevél alapján (1783. január 14.) 4 vásár tartására kapott engedélyt. A költségeket Kliegl Sándor és a Perczelek viselték. Winkler plébános meg volt győződve arról, hogy a templom felépítése érlelte meg a földesurakban azt a gondolatot, hogy a város színvonalának emelését kérelmezték. 1781-ben Klimó püspök Winkler plébános kérésére engedélyezte, hogy Nádasdon követ fejtsenek, a kőért nem, csupán a kőfejtőket kellett fizetni. A Perczel család az ófalui bányájából adott ingyen épületkövet és 3 évig napi 15 krajcárt fizetett mészégetésre. Kliegl Sándor földbirtokos 30 ezer közönséges téglát ajándékozott az egyháznak. Kliegl Klára úrnő, annak ellenére, hogy Bátaszéken lakott, 100 forinttal hozzájárult a templom építési költségeihez. Adakozókészségét jelezve ugyanennyit Nepomuki Szent János oltárára is adományozott. Tartalmilag a fordítás a következő: Valóban meg akartak fosztani kitűnő és példásan ellátott lelkipásztori hivatalomtól, -mégis néhány nap alatt megvigasztalódtam, mialatt megértettem, hogy tekintélyes férfiak is egyedül dolgoznak azért, hogy szószéküket és állásukat visszaszerezzék. És ez így jogos, ugyanis ki dicsérné azt a napszámost, aki gazdája szőlőskertjét már délben elhagyja? 195