Új Néplap, 1993. február (4. évfolyam, 26-47. szám)
1993-02-01 / 26. szám
a 1993. február 1., hétfő Hazai tükör 3 Maguk gazdálkodnak Állami gondozottak családi házban Egy jászsági a Szabadság téren ✓ Beszélgetés Bartus Pállal, az Afeosz elnökével a szövetkezeti mozgalom jövőjéről és saját életútjáról HÍREK Jászivány Családias lakóközösségekbe kerülnek az eloSzállási nevelőotthon állami gondozottjai. A családi élettel való megismertetés új módszereként ugyanis az otthon lakóinak többségét az intézményt negyedszázada befogadó kastélyból a faluban vásárolt házakba költöztették. A Fejér megyei önkormányzat céltámogatásával négy lakóépületet vettek, s ott helyezték el a gondozottak több, mint felét. A 3-9 szobás, berendezett otthonokban 9-14 kisgyermek, illetve fiatal él négy felnőtt felügyelete alatt. Az apa szerepét mindegyik csoportban egy-egy férfi pedagógus tölti be, az édesanyákat pedig két nevelőnő igyekszik pótolni. A kis csoportok teljesen önállóak: az ellátásukra, a közüzemi díjak fizetésére, a ruházkodásra kapott ellátmányból saját maguk gazdálkodnak. A meglevő négy épület mellé az idén újabbat vásárolt, egyet Sertéstartás pedig bérelt az intézet. A szükséges átalakítások, illetve tetőtérbeépítést követően várhatóan áprilisban költözik be a gondozott gyerekek, illetve fiatalok újabb csoportja, s ezzel a kastély-otthon szinte teljesen üressé válik, jelenleg ugyanis már csak négy „család” - 47 állami gondozott - él a korábban 110 gyermeknek otthont adó két évszázados épület egymástól különálló lakrészeiben. Ők - akárcsak a faluban lakó társaik - családias közösséget alkotnak önállóan gazdálkodnak, önálló életet élnek. A tapasztalatok szerint az életre nevelésnek ez a módszere sokkal hatékonyabb, s sokkal inkább felkészíti a szerencsétlen sorsú gyerekeket az önállóságra, mint a korábbi zárt nevelőintézeti életforma. Arra nézve, hogy a nevelőotthon megszűnésével mi lesz a meglehetősen rossz állagú, szép műemléképület sorsa, még nincsenek elképzelések. (MTI) Az ISV vezérigazgatója , bizakodó A következő két és fél év során akár 10—12 millióra is növekedhet hazánk sertésállománya - mondotta Horváth Ernő, a Hústermelést pjEtvéző Rt. (ISV) vezérigázgátoja tegnap Budapesten, a cég 25 éves fennállása alkalmából tartott sajtótájékoztatón. A becslések szerint ugyan csak 5,5-6 millió sertés van hazánkban, ám az utóbbi időben az ágazat stabilizálódni látszik. Ennek okát abban látta, hogy növekszik a sertéstartás jövedelmezősége, és az utóbbi hat hónapban fellendülőben van a sertéstartási kedv. A feltételek kedvezőek abból a szempontból is, hogy hazánkban tízmillió Bölcsész létemre nem sokat hallottam a Bahá’í vallásról, s őszintén meglepődtem, amikor egy oktató jellegű előadás helyett ízig-vérig Bahá’í-fiatalokat hallgathattam meg a Városi Művelődési Házban január 29-én. A tavaly nyárón Bmóban megrendezett Bahá’í konferencián vállalták azt a feladatot, hogy saját költségükön utazgatva Romániában és Magyarországon terjesztik a vallásukat. Romániában másokkal együtt már töltöttek néhány hónapot, melynek eredményeképp körülbelül hatezer román vallja magát Bahá’ínak. Ott már a megalakult közösségekkel dolgozhattak együtt, hazánkban viszont nehezebb dolguk lesz, hiszen összesen 150-160 magyar tagja van e vallásnak. Hivatalos bejegyzésére is csak most kerül sor. A nemzetközi csoport tíz napot tölt Szolnokon, a Gyermekvárosban. Átlagéletkoruk becs.lésem szerint jóval a húsz alatt van. A spanyol, holland, kanadai, romániai, afrikai és magyar fiatalok angolul beszélnek egymással, és egy csöppet sem zavarja őket, hogy az első szolnoki közönségtalálkozóra a sajtó képviselőin kívül összesen egy érdeklődő jött el. Azt mondják, nem az számít, hogy hányán vannak, hiszen egy ember is képes változtatni a világon. Kérdéseinkre egymás szavába vágva nagy lelkesedéssel ismertetik a Bahá’í vallás lésertés tartásához még semmiféle beruházás nem szükséges, hiszen éppen ennyi az ország meglévő sertéstermelő kapacitása. Hozzátette: ma Magyarországon hozzávetőlegesen 650 sertéstelep működik és ebből mintegy 300 telepen korszerű ISV technológiával tartják az állatokat. Ennek alkalmazásával a hagyományos módszerekhez képest akár 25-30 százalékkal is nőhet egy-egy telep hízósertés kibocsátása. Ez annak köszönhető, hogy ilyen módon nő a szaporulat, csökken az elhullás, javulnak a fajlagos eredmények, következésképpen javul a jövedelmezőség. nyegét. Ez a világ legfiatalabb vallása, melynek neve fényt, ragyogást jelent. Alapítója Bahá’u’lláh (1817-1892), perzsiai próféta, aki magát Ábrahám, Mózes, Buddha, Zoroaster, Krisztus és Mohamed utódjának, Isten e kornak szánt küldöttjének tekintette. írásait, a vallás tananyagait 750 nyelvre fordították le. Követői ma már hatmillióan vannak szerte a világon. Legfontosabb tanításai: az előítéletektől való , megszabadulás, női egyenjogúság, a túlzott nyomor és gazdagság megsemmisítése, az egyetemes oktatás megvalósítása, a világbéke, a világszövetség létrehozása. A Bahá’í vallásnak sem egyháza, sem papsága nincs. A hit munkáját kizárólag a hívők adományaiból támogatják. Ez mind nagyon szép, de hogyan lehet valaki Bahá’í, egyáltalán hogyan él egy Bahá’í vallású ember? Nos, ha valaki elolvassa a tanításokat, és úgy érzi, egyetért velük, ki kell töltenie egy tagnyilvántartó lapot, és már be is lépett a Bahá’ík körébe. Tizenkilenc naponként részt vesz a csoporttalálkozásokon, úgynevezett „elmélyedéseken”. Nem iszik alkoholt, távol tartja magát a különböző drogoktól. Életével, hitével, példamutatásával a jobb jövőért, a világbékéért dolgozik. És nyilván olyan naiv és irigylésre méltóan optimista lesz, mint ezek a fiatalok. Kerékgyártó Éva Bahá’ík Szolnokon „A Föld egy ország, s az emberek az állampolgárai” Bartus Pál, az Áfeosz - Áfészek Országos Szövetsége - elnöke a fővárosban igazán irigylésre méltó miliőben végzi munkáját. Szemben a Televízió székháza, karnyújtásnyira a Parlament, de az amerikai követség előtt vízumért sorban állókra is rálátni irodája ablakából. A Szabadság tér 14. szám alatti klasszicizáló épület lépcsőházában tábla hirdeti, hogy 1904-ben alakult meg az Első Fogyasztási Szövetkezet. Valamikor ez komoly adu volt a politikai játszmákban, így az elnöki iroda lakója volt Nyers Rezsőtől Dégi Imréig számos neves politikus. Most dr. Szilvasán Pál után a Jászsági Áfész egykori elnöke ül a díszesen faragott íróasztal mögött. — Elnök úr, mi kellett ahhoz, hogy Önre essék a választás? — Ez választott funkció, a bizalmat öt évre kaptam meg a december 10-11-én megtartott kongresszuson. Talán azért választottak a személyemben politikus helyett egy gazdaságszervezőt, mert nincs más útja a szövetkezeti mozgalomnak, mint a piacgazdaságban pályán maradni. Én huszonhat évvel ezelőtt jegyeztem el magam az áfésszel, és nem kívántam városba kerülni, hanem Jászfényszaruban lettem kereskedő. — Itt azért álljunk meg! Jómagam életem nagyobbik felét az áfészek kenyerén éltem le, és emlékeimben a falusi boltok kínálatából az üveges lecsó, a kicentizett kolbász, a sörmizéria maradt meg kitörölhetetlenül. E lehangoló kereskedelmi környezetben nagyon erős motiváció kellett ahhoz, hogy valakit az illúziói erre a pályára röpítsenek. — Nekem ez az indíttatásom megvolt. Apámat jónevű kereskedőként ismerték Jászberényben, aztán 1945-ben elveszítette mindenét. Nem adta fel, úgy gondolta, pótolni tudja a kirabolt árukészletet, újjáépíti a boltot. így tett, de 1950-nél ő sem húzta tovább. Túl jó szakember volt, bár alapvetően fűszer-, csemegekereskedéssel foglalkozott, de kezdte árulni saját termésű borát, pálinkáját, aztán jött a vasedény, építőanyag, és ez már szemet szúrt. 1957-ben Jászapátira került, és húsz évet ingázott Berény és Apáti között. —Másnak ez elveszi a kedvét még a vásárlástól is, nemhogy ezt a mesterséget folytassa. — A logika talán ezt diktálná, de a makacsság más tanácsot adott. Elvégeztem a kereskedelmi főiskolát, aztán szerencsém volt, Jászfényszaruban kiváló, okos emberekkel találkozni. Tíz év telt el ott az életemből. A nagy egyesülés során kerültem haza Jászberénybe, és 1984-ben lettem a Jászsági Áfész elnöke. A szövetkezetét úgy hagytam ott, hogy félmilliárdos a vagyonuk, az összes hiteltartozás nem éri el ennek a 8-9 százalékát. — Gondolom, tehetséges és jól felkészült vezető az országban több is akad. Amikor azt az egyetlent kellett kiválasztani, mi döntött? — Nem tudok másra gondolni, mint arra, hogy negyedszázados sikeres munkám érvelt mellettem. A szövetkezeti rendszer sajátos világ: nem vegytiszta kapitalizmus, inkább szocialista piacgazdaság. Az már bebizonyosodott, hogy a szocialista gazdaság úgy önmagában képtelen hatékonyan működni, de ha van valahol egy szövetkezet, amelyik sok kis tulajdonosból áll, akik nem eresztik el egymás kezét, nos ebben az összefüggésben a szocializációnak humánus értelmezése van. — Értem én, de a „szocialista” definíció félreérthető, s képes tovább éltetni a lustaságot, fantáziátlanságot. Ismerek falusi áfész-boltot, ahol hatalmas alapterületen számtalan kiszolgáló téblábol, csak éppen nincs friss kenyér, siralmas az árukészlet, és hetente csak kétszer szállítanak húst. Odébb egy tanyaközpontban a kisbolt vállalkozó vezetője mindenből kielégíti a keresletet. — Pontosítok tehát: a szövetkezeti rendszer olyan gazdasági kategória, amelyik nem szocialista, de nem is kapitalista. Ám itt is emberek dolgoznak, és ha vannak olyan boltok, mint a fentebb említett, akkor ott szakmai problémák vannak, és nem a struktúrából következik a hiba. A skandináv országokban, vagy bárhol nyugaton nem lehet megállapítani, melyik a szövetkezeti és melyik a „maszek” bolt. A szövetkezet valódi alapértékére a negyven év alatt sok minden rátapadt, amitől feltétlenül meg kell tisztítani. A kongresszus engem nem ideológusnak, hanem gazdaságszervezőnek választott. A boltjaink érdekeltségi rendszerükben, kínálatukban nem maradhatnak le a konkurens üzletektől. Ez a jövő. A kongresszus kiengedett egy nagyon jó szellemet a palackból, ez pedig a vállalkozás. Azt a kerítést lebontottuk, amely elválasztotta az áfészeket a vállalkozásoktól. — A vállalkozás tehát még belefér a szövetkezeti formába? — Igen, nagyon jól megfér a nagytőke mellett, mert ez számos kis tőkés tevékenységén alapul. Azt is bízvást állíthatom, hogy a szövetkezeti forma nagyon is korszerű modell. A kis boltokban dolgozzanak vállalkozók, szánjanak be a saját tőkéjükkel, egyáltalán nem lesz sértés, ha a boltosnak magasabb a tőkéje, mint az egyszerű tagnak. — Azért csak érdekelne, hogy meddig mehet el a szövetkezet a piacgazdaságban, hogy még szövetkezet maradjon? — Az elmúlt időben néhány ügyeskedő áfész úgy próbált hatékony vállalkozást csinálni, hogy a tagságot kisöpörte. Minél több tőkét igyekeztek öszszevonni minél kevesebb kézbe, ez pedig ugyebár nem szövetkezeti szellem. Azt viszont el tudom képzelni, hogy egy szövetkezeti tag akár kétmillió forinttal is beszáll egy általa hasznosnak ítélt tevékenységbe, még akkor is, ha erre a tagok egy része fintorogni kezd. — Egyébként hány tagja van szövetkezeti rendszerüknek? — Egymillió-egyszázezer. —Ez sok vagy kevés mondjuk egy hagyományos szövetkezeti kultúrával rendelkező országhoz képest? — Átlagosnak számít a tagsági arány, ami viszont aggasztó, hogy csökkent a taglétszám az elmúlt években, miközben Japánban a fejlődési ütem 15-17 százalék. A Felkelő Nap Országában jártam olyan szövetkezetben, amelynek 920 ezer tagja van, és igen intenzív szövetkezeti életet élnek. Közösen olvassák az újságot, közösen vásárolnak be, közösen kezelik a fizetésüket, mert így jobban járnak. — Az Önök ágazatai közül melyik ajánlható jó szívvel a befektetőknek? — Úgy gondolom, a pénzpiacnak nem volt rossz éve 1992, így a takarékszövetkezetek szép hasznot hoztak. Az élelmiszer-kereskedelmet lelkiismeretesen művelő, igényes boltosoknak is jó esztendeje volt a tavalyi. Mi nem kellünk a shopokban, nem kellünk a divatbutikokban, igazából nem szervezzük jól a vendéglátást, így hát innen vissza kell vonulnunk. Valószínű, hogy nem tudunk létesíteni színvonalas építőanyag-telepeket a magas tőkeigény miatt, de a napi cikkek nagykereskedelmi beszerzésében, árusításában már otthon vagyunk. Az az elvünk, hogy az áfészek alaptevékenységét kisegítő üzemágakban várjuk a tőke jelentkezését. Vannak nekünk külföldi tőkével működő vállalkozásaink is, ezek nem rosszak, de a lényeg az, hogy ezek piacot is jelentsenek számunkra, mert mi a csendestársaktól nem vagyunk boldogok, nekünk valaki vagy vevőnk, vagy szállítónk legyen. A szövetkezeti rendszernek igenis hazai tőkével kell működnie, mert a jó kereskedő kicsit mindig kormánypárti. —Azt mondja, a jó kereskedő kicsit mindig kormánypárti, és innen két irányba indulhatunk; a rendszerváltás tehát viheti magával Önt, mint az áfészek első emberét, de gondolhatunk arra is, hogy a más pártokra épülő kormány is bízhat Ónben, Önökben, mert azokat is kiszolgálják. — Úgy gondolom, engem nem egy politikai áramlat dobott fel, hanem egy kongresszus választott meg több mint egymillió ember képviseletében, így kinevezésem nem köthető kurzusokhoz. Amit mondtam viszont, azt a logika diktálja, mert a kereskedelemben a kormányok mindig a legnagyobb vevők és a legnagyobb eladók. Mi pedig eszerint ítéljük meg a kuncsaftokat. Ezentúl aztán mindenkinek szívügye, hogy milyen párt színeiben áll a pult mögött. Viszont az ország érdekét - miként a hazai tőke prioritását is - soha nem téveszthetjük szem elől. Nekünk ma az igazi konkurenciát, a nagy nemzetközi láncok jelentik. Előbb-utóbb valamennyi jelentősebb települést megkeresnek, és ennek kell eléállni. — A szövetkezeti rendszer piramisának a talpa a vidék, mi mégis itt beszélgetünk a Szabadság téren. Nem nagy a kísértés arra, hogy a vezető kilincselgessen a minisztériumokban, egyéb hivatalokban, a vidék igazi képviselete helyett? — A kísértés lehet hogy nagy, de az én életutam nem erről szól. Jászberényben van a családi otthonom, a fővárosban csak albérlő vagyok. Ugyan a két gyermekem hamarosan Pesten tanul tovább, és mi is ide költözünk, de a herényi házat nem kívánjuk feladni. Az viszont, hogy az ember jó értelemben lobbyzik a magasabb intézményekben választóiért, többet ér, mintha fehér köpenyben mérné a lisztet látványosan egy kis falu áfész-üzletében. Én jászsági vagyok itt, a Szabadság téren is, és a Jászságot tágíthatjuk az egész vidék jelképévé. Azzá a jelképpé, amelynek szolgálatára az életemet tettem föl. Ilyen egyszerű ez. — Köszönöm a beszélgetést. Palágyi Béla Csütörtökön, január 28-án 16 órakor ülésezik a hattagú képviselő-testület. A napirenden a falu 1993. évi költségvetése szerepel. Idén 18 millió forint áll rendelkezésre. A költségvetés koncepcióját egyébként a lakosság már decemberben megismerhette, közmeghallgatás alkalmával. * Jásziványról 1975-ben „elvitték” a téeszt, a tanácsot, s az iskola felső tagozatát. Ezt követte 1976-ban az alsó tagozat megszüntetése. Két évtized alatt a lakosok nagy része elköltözött. Az értelmiség nélkül maradt település jövője kilátástalanná vált. Az önkormányzat vezetői ezen akarnak változtatni. Ezért idén szeptembertől az alsó tagozatot újra megindítják. Két tanulócsoportban 20-25 gyermek tanulhat majd, s napközi is lesz. Az iskolaépület megvan. Most az egész az óvodásoké, de bőven elférnek ott az alsósok is. A faluban lakik két pedagógus, egyet pedig keresnek még. Legnagyobb gondot az iskola felszerelésének biztosítása okozza. Ehhez céltámogatási pályázatot készítettek, 800 ezer forintra van Ígéret, '93-ban talán ennyi áll majd rendelkezésükre. Az árak ismeretében ez az öszszeg kevés lesz a szükséges eszközök, felszerelési tárgyak beszerzéséhez. * Az általános és középiskolás tanulók számára az önkormányzat a Jászivány-Jászapáti buszbérletek árát kifizeti. Ez 1300 forint tanulónként. Azok, akik már egyetemre, főiskolára járnak, szintén kapnak 1300 forintnyi támogatást utazási költségeik enyhítéséhez. Ez összesen hetven gyermeket érint. * Jászivány nagy gondja, hogy egyetlen úton közelíthető meg. Ezen is változtatni kívánnak. Várhatóan megépül a Hevest Jászkisérrel összekötő országút, amely Jásziványt is érinti. Az első ütemben a Heves-Jászivány útszakasz épülne meg, mintegy 30 milliós költséggel. Ehhez a falunak saját forrásból 6 milliót kellene előteremteni, a többire pedig pályázatot nyújtanak be. A pályázat most készül - mintegy két hónapos megfeszített munkával, az érintett szervezetek bevonásával és segítségével - beadási határideje február 15-e. Ha sikerül az utat megépíteni, az történelmi esemény lesz a falu életében. Jászapáti 10 kilométerre van, Heves csak 6-ra lesz. Ez sok tekintetben változtathat az ott élők sorsán. * Az idősek napközi otthonát nem kedvelték a faluban. Nagyobb szükség van a házi gondozásra. Két gondozónő közel húsz idős ember ellátásával foglalkozik. Az állami költségvetés nem preferálja a házi gondozást, de Jásziványon áldoznak erre, mert van rá igény. * Kedvezményes áron lehet Jásziványban építési telekhez jutni. Közművesített - víz, villany, út - 300 négyszögöles portákat alakítottak ki, s ezek 20 ezer forintért megvásárolhatók. * A közbiztonság romlott Jásziványban is. Az 1993-as költségvetésben 12 ezer forint szerepel a rendőrség támogatására. t
