Néplap, 1989. június (40. évfolyam, 127-151. szám)

1989-06-01 / 127. szám

I______________________________±ÉPLAP_____________________ Nem fogadták el a földtörvény módosításáról szóló javaslatot 1989. JÚNIUS 1. dési formákat is meghatároz­hassanak. Rámutatott: a mezőgazda­­sági művelésre alkalmas földterületek tulajdonszerzé­sét a törvényben korlátozni kell, a 'maximális földterület megjelölésével. Tóth László (Csongrád m., 12. vk.), a Szegvári Puskin Mgtsz elnökhelyettese szerint mai formájában mindhárom törvény átmeneti. Azaz alap­vetően arra szolgálnak, hogy ne gátolják meg a társasági törvény működését. A képviselő a földtörvény módosítása kapcsán indo­­ikoltnak ítélte, hogy a köz­gyűlési döntéseken alapuló földeladásökra vonatkozóan rögzítsék a település lakossá­gának a földműveléshez fű­ződő elővásárlási jogát. Ezután következtek a föld­törvény módosításával kap­csolatos hozzászólások; első­ként Kiss István (Bács-Kis­­kun m., 18. vk.), kapott szót. Hangoztatta: nem a régi tör­vény módosítására van szük­ség, hanem mihamarabb úi földkódexet kellene alkotni. Szabó István (országos lis­ta), a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának elnöke felszólalásának elején azt hangsúlyozta, hogy a földtu­lajdon hosszú távú rendezé­séhez a politikai feltételek még nem teremtődtek meg. Mint mondotta: a földtulaj­don alapvető kérdéseit az új alkotmányban kell szabá­lyozni, és erre építve szüksé­ges az új földtörvényt kidol­gozni. A jelenlegi földtör­vény módosítása természete­sen elodázhatatlan, és ebben a helyzetben valóban az a legfontosabb, hogy a reform­­intézkedések érdekében a gazdaságok működését nehe­zítő rendelkezéseket felold­juk. A TOT elnöke ezután a termelőszövetkezeti gazdál­kodók önállóságát és az ön­­rendelkezést erősítő módosí­tásról szólt. Véleménye sze­rint fel kell oldani az elide­genítési és tulajdonszerzési korlátokat. Minden szervezet és személy — persze ha kí­nálat van — vásárolhasson ingatlant, ideértve a mező­­gazdasági rendeltetésű földet is. A tulajdonosi rendelkezési jog szabadságaként említette azt, hogy a földbeviteli kö­telezettség törvényi szabá­lyozása megszűnik, és erről a kérdésről a szövetkezetek alapszabálya, illetve a tagság dönthet. Egyetértett azzal is, hogy a földulajdonos tsz-cag kérhesse — az alapszabály­ban meghatározott mértékig — földjének kiadását a tsz által kijelölt földrészből. Tá­mogatta azt a törvényi kité­telt is, amely ezután megen­gedi, hogy a földmegváltás és a földjáradék összege a szer­ződő felek közötti alku tár­gya legyen. Szabó István ugyanakkor óvta a képviselőket olyan szabályozástól, hogy a föld­jét megváltással elidegenítő, azt a tsz-nek névleges ellen­­értékért átadó tagokat hát­rányosabb helyzebe hozzák azokkal szemben, akik eddig formális tulajdonukat fenn­tartották, és most élvezhetik a reálisabb, közös megegye­zéssel alakíható megváltási árat. Dr. Tallóssy Frigyes (Bu­dapest, 24. vk.), annak a vé­leményének adott hangot; meg kell vonni a társadalmi szervezetek azon jogát, hogy a kezelésükben lévő állami tulajdonú ingatlanokat száz forintos névleges értéken átjátsszék másoknak. Abból egyetlen társadalmi szervezet se csinálhasson magának tő­két — tette hozzá. A mező­gazdasági szövetkezetekbe bevitt földek elvételét, amit ma szemérmesen földmegvál­tásnak neveznek, tévedésnek minősítette. Mint mondta, a megváltás nem egyéb, mint a parasztok megfosztása tu­lajdonuktól. Fodor Sándor (Fejér m., 5. vk.), azokkal értett egyet, akik a tulajdonviszony tisz­tázásának kérdéseiben a szö­vetkezet tagjaira, a közsé­gekben élőkre, ott dolgozók­ra bízzák a döntéseket. Zarnóczi József (Budapest, 27. vk.), felhívta a figyelmet arra: szükséges, hogy a föld­védelmi járulék fizetési kö­telezettsége tovább oldódjon. Ez ugyanis jelentősen növe­li a telekkialakítás és a la­kásépítés költségeit. Dr. Balogh Károly (Győr- , Sopron m., 11. vk.), a vad­­gazdálkodás szemszögéből ítélte meg a földtörvényt, ja­vasolta, hogy a földtörvény ne tartalmazzon olyan kité­teleket, amelyek a vad tu­lajdonjogára és a vadászati jogra vonatkoznak. Tanaszi János (Hajdú- Bihar m., 17. vk.), fon­tosnak tartotta azt, hogy a falut és a mezőgaz­dasági üzemeket egységesen egésznek tekintsék, mert helyzetükről csak így lehet hű képet alkotni. Viola Károly (Pest m., 14. vk.), véleménye szerint ha a termelőszövetkezet meg­szűnik, s a tagok a föld kia­dására nem tartanak igényt, akkor a földet ne a meg­váltási ár ötszöröséért, ha­nem a mindenkori forgalmi értéken lehessen eladni. Csipkó Sándor (Bács-Kis­­kun m., 20. vk.), annak a vé­leményének adott han­got,. hogy a jövő mező­­gazdaságát termelő, értéke­sítő, beszerző és szolgáltató szövetkezetekkel képzeli el, s ehhez javasolta, hogy a szakemberek vizsgálják meg a nyugat-európai tapaszta­latokat. Bánffy György (Budapest, 4. vk.), hangsúlyozta: az új vadászati törvény megalko­tásakor gondolni kell arra, hogy a Polgári Törvény­­könyv rendelkezései szerint a vad az állam tulajdona. Török Sándor (Szolnok m., 13. vk), a Jászapáti Nagy­községi Közös Tanács elnö­ke arra hívta fel a figyel­met, hogy elindult az or­szágban egy káros folya­mat, amelyet szükséges len­ne megállítani. Mint mon­dotta, korábban számos ter­melőszövetkezet, áfész, vas-, faipari, ruházati, fémipari, cipőipari szövetkezet s más javító, szolgáltató tevékeny­séget ellátó szövetkezet ál­lami tulajdonban lévő épü­letet kapott, hogy beindít­hassák szolgáltatásaikat. A szövetkezetek összevonása azonban azt eredményezte, hogy több helyen elsorvasz­tották ezeket a szolgáltatá­sokat, az épületek pedig ki­használatlanul állnak, álla­guk egyre romlik. A lakos­ság sok községben követeli a szolgáltatások biztosítását. Ám a helyi tanácsok tehe­tetlenek, nincs sem jogi, sem anyagi lehetőségük, hogy kötelezzék a szövetkezeteket e tevékenységek folytatásá­ra. Dr. Séra János (Komárom m., 10. vk.) megjegyezte is­meri a kincstár tőkeéhségét, mégis értetlenül áll a tör­vénymódosítás olyan értel­mezése előtt, hogy a ter­mőföld megvásárlásához korlátlan lehetőséget teremt külföldiek számára is. Az erdő- és vadgazdálko­dási törvény módosításáról szóló törvényjavaslathoz elő­ször Weibl Elemér (Veszp­rém m., 8. vk.), szólt hozzá. Kiemelte, hogy a mostani törvényjavaslat biztonságot ad az erdőtervezéshez, a hosszú távú állami és az éves vállalati tervek jobb összehangolásához. Közös óhajként fogalmazta meg, hog” megvalósuljon a kor­mány által meghatározott 150 ezer hektárnyi új erdőt létesítő elképzelés az ezred­fordulóig. Ugyancsak üdvözölte a MÉM és az MTA által elő­terjesztett, s az Akadémia El­nöksége által elfogadott ál­lásfoglalást, amely 2000-től 2050-ig további 700 ezer hektárnyi új erdő telepíté­sére tett javaslatot. Weibl Elemér javasolta: a mezőgazdasági és élelmezés­­ügyi miniszter jövőre ter­jesszen a parlament elé új erdőtörvényt az 1961. évi helyett. Balogh András (Borsod- Abaúj-Zemplén m., 22. vk.), megengedhetetlennek tartot­ta, hogy a javaslat kidolgo­zásakor a szakemberek vé­leményét előzőleg nem kér­ték ki, észrevételeiket fi­gyelmen kívül hagyták. (Folytatás a 3. oldalon) Dr. Király Ferenc, Boros András és Kelemen Zoltán a szü­netben Németh Miklós miniszterelnök és helyettese Medgyessy Pé­ter eszmecseréje (Folytatás az 1. oldalról) részt juttathat tagjai részé­re. Ez egyetértésre talált a szövetkezeti közösségekben is — mondotta —, ám fel­merül a kérdés: sok szövet­kezetnél kevés felosztható jövedelem marad, miből fi­zessenek osztalékot? Varga János (Tolna m., 6. vk.), hangsúlyozta: olyan szövetkezeti törvényre van szükség, amely lehetővé te­szi mindenki számára a sza­bad belépést, de a kilépést is, minden hátrányos követ­kezmény nélkül. Miklós Zoltán (Nógrád m., 3. vk.), történelmi lépésnek minősítette a módosítás azon tételét, amely a szövet­kezeti tulajdon osztatlansá­gának merevségét oldja fel. De figyelni kell arra, mon­dotta, hogy az emiatt szük­séges átrendeződések ne okozzanak visszaesést a ter­melőszövetkezetek gazdál­kodásában — tette hozzá. Kiss István (Bács-Kiskun m., 18. vk.) feltette a kér­dést: válóban szükséges-e korlátozni a felosztható szö­vetkezeti vagyon mértékét. Szerinte e kérdés részletes szabályozását a kötelező előírás helyetti nkább a szö­vetkezetek önálló döntésére kellene bízni. Tornai Endre (Veszprém m., 11. vk.), véleménye sze­rint sem szabad olyan tör­vényt hozni, amely a szö­vetkezeti tulajdon szabad mozgásterét akadályozza. A tulajdonnal kapcsolatos dön­téseket a szövetkezetek köz­gyűlésére kell bízni. A szö­vetkezeti tagok képesek ar­ra, hogy saját sorsukról döntsenek, saját vagyonuk­kal rendelkezzenek. Zahorecz József (Békés m., 10. vk.), megállapította, hogy a gazdasági társaságokról szóló törvény hatályba lépé­sével a szövetkezeti mozga­lom lépéshátrányba került. Ezért a jelenlegi módosítási javaslatot csak átmeneti megoldásként lehet elfogad­ni. A képviselő indokoltnak tartotta annak rögzítését, hogy a gazdasági társasággá való átalakulás lehetősége mellett a szövetkezetek az alapszabályaikban a szövet­kezeti jellegű, de jogszabály­ban nem előírt együttműkö­PARLAMENTI JEGYZET II nagyházitól is Bár a Parlamentben fontos or­szágos ügyek foglalkoztatják a képviselőket, a Szolnok megyei honatyák egyre többet gondolnak a szombaton kezdődő megyei párt­értekezletre. Ha az ülések szüne­tében vagy az ebédidő szűkre sza­bott perceiben néhány Szolnok me­gyei képviselő diskurzusba kezd, a témát biztosan megtippelhetjük: arról esik szó, miként kellene a megyei pártfórumon „megváltani a világot”: Magam is ezt a kérdést tettem fel négy képviselőnek: — Tényleg, mit várnak a megyei pártértekez­lettől? íme a válaszok: Kókai Rudolf Jászberény: — Én előbb elmondom azt, hogy mit nem várok: mint küldött nem szeretnék hallani véget nem érő személyeskedést és nem szeretnék tanúja'lenni a múltban való váj­­kálásnak. Viszont szeretnék okos ötleteket hallani, miként lépjen előre a megye, mind politikailag, mind gazdaságilag. — No de az önök térségében gazdasági bajok nincsenek, leg­alábbis ezt mondta a jászberényi városi pártbizottság első titkára. Igaz ezt később pedagógusok cá­folták meg. — Nem tudom első titkárunk mire gondolt, amikor így nyilatko­zott. Talán arra, hogy a Jászság 14 közös gazdasága veszteségmente­sen zárta az évet, aztán van nem­zetközi hírnévvel rendelkező gyá­runk, a Lehel Hűtőgépgyár és az Aprítógépgyár, egyszóval valóban nincsenek válságágazataink, ám az enyhén szólva is túlzás, hogy ne hazagondolnak gyűrűznének be hozzánk az orszá­gos gondok. — Egyébként önnek van-e jelölt­je a megyei pártbizottság vezetői­nek személyére? — Nincs. Egészen pontosan nem vagyok még készen a döntésre, de ígérhetem, hogy amikor már sza­vazásra kerül a sor, fogom tudni kire voksoljak. A megválasztással kapcsolatban mindenképpen fenn­tartom azt az álláspontomat, hogy az első titkár jelölje ki legközvet­lenebb munkatársait. Erre adjunk neki lehetőséget, ha szükséges, az értekezlet tartson szünetet az első számú vezető megválasztása után, de mindenképp szükségét látom annak, hogy jó szellemű, együtt­gondolkodó team vágjon neki a feladatok megoldásának. Dr. Király Ferenc Tiszaföldvár: — Szó, ami szó, nem lesznek könnyű helyzetben azok, akik szombaton a döntés jogával beül­nek a megyei pártértekezletre. Tennivaló lesz bőven, hiszen az MSZMP súlyos terheket cipel ma­gával. Én a legnagyobb bajnak azt látom, hogy nem rendelkezik a megújulás készségével. A közvéle­mény előáll a múlt hibáinak, mu­lasztásainak gyűjteményjegyzéké­vel, amit a párt beismer, aztán megint jönnek a bírálók és a párt részéről újabb beismerés követke­zik. Ez fordítva lenne szimpatikus: úgy hogy az MSZMP tárná fel azokat a mulasztásokat, amelyek a jelenlegi zsákutcához vezettek, mert véleményem szerint, mind gazdaságilag, mind politikailag eb­ben az utcában leledzünk. Politi­kailag ki kell hátrálnunk belőle — gazdaságilag viszont előre kell ki­gázolnunk. Hogy miként? Hát eh­hez járulhat hozzá ötletével, ja­vaslatával, állásfoglalásával a me­gyei pártértekezlet. Nem tartom szerencsésnek, hogy az MSZMP-t amolyan hagymaként, rétegeire bontva hámozzuk le, mert nem tu­dom, hogy belül mi marad maid. A megújulást és a sorok rendezé­sét azért azoknak kellene most már kezdeni, akik párttagsági könyvvel rendelkeznek. — Kik az ön jelöljei a pártbi­zottsági tisztségviselőkre? — Nevekkel nem szolgálhatok. Igazán nem gyávaságból, és nem is valamiféle diplomáciai megfonto­lásból. Azt viszont elmondhatom, milyen fazonú első titkárt tudnék elképzelni: legyen széleskörű mű­veltsége a politikában, legyen el­ismert szaktekintély az általános eligazodásban, és mindenképp le­gyen rendkívüli empátia készsége, tudjon együtt dolgozni másokkal és találjon hangot az alternatív szerveződésekkel és azokkal, akik­nek tán az övétől eltérő a vélemé­nyük. Csak remélni merem, hogy a megyei pártértekezlet ezeket a ve­zetőket valóban meg is találja. Boros András Szolnok: — ön több mint egy évtizedig volt alapszervezeti párttitkár a Járműjavítóban. Jelenleg ugyan­ott az egyestületű pártbizottság tagja. Milyen hangulattal „üzen­nek” a megyei pártértekezletnek a Járműjavítóból? — Tulajdonképpen bármennyi­re furcsán hangzik is, égető ke­nyérproblémáink nincsenek. Míg korábban sokat tanakadtunk arról, hogy a nagy hagyományokkal ren­delkező üzem elveszíti legjobb szakmunkásait miután a környe­ző munkahelyek többet fizetnek. Mára az elvándorlás megszűnt, miután elfogadható béremelések történtek. Maradtak hát azok a hagyományos panaszkodnivalók, melyek az egész társadalomra jel­lemzők: így a pályakezdő fiatalok tanácstalansága a lakáshoz jutás­ban, a kezdő műszaki értelmisé­giek nem kellő megbecsülése, és egyáltalán: a pénz romlása, a gaz­dasági helyzetünk nyomasztó kilá­­tástalansága. — A politizálás színtere a jövő­ben a lakóterületekre tevődik át. Mi lesz azzal a párttitkárral, aki elveszíti „hadseregét”? — Ha arra gondol, hogy én saj­nálom azt, hogy a politikai fórum a jövőben nem a munkahely lesz, akkor téved. Egyetértek azzal, hogy teremtsük meg a napi 8 óra munka becsületét, túlóra nélkül, különböző szerződések teljesítése nélkül, gmk nélkül biztosítson tisztes megélhetést minden mun­kahely a dolgozónak. De a 8 óra legyen valóban 8 óra munka, és ne ülésezzük el semmiféle rendezvé­nyeken. Ha pártprogramról van szó, hát annak biztosítson teret a lakóterület. Én nyugodt vagyok, ha befogadnak továbbra is odaadó­­an végzem a párt által kiszabott tevékenységemet, mondhatni, im­már ellenszolgáltatás nélkül élhe­tek a politikai meggyőződésem­nek. Ami a vezető személyét illeti, remélem a megyei pártértekezlet arra voksol majd, aki megértéssel, kellő ambícióval lát majd munká­hoz, és ami a legfontosabb, szemé­lyében garanciája lesz az emberi tisztességnek! Kelemen Zoltán Mezőtúr: — Nem tagadom, hogy én az új szemléletmódhoz az új irány­vonalhoz, a politikai és gaz­dasági irányítás új fejezetéhez új arcokat is akarok látni a vezetés­ben. És egyáltalán nem tartom törvényszerűnek, hogy a párt „ká­deróvodájából” elballagó utódok vegyék át a stafétabotot. Ügy gon­dolom, láttak már maguk körül — maguk előtt — annyi rossz példát, hogy ettől nem tudnának szaba­dulni a pályafutásuk során. Ezért is nem tartom alkalmasnak az el­ső titkári posztra Iváncsik Imrét, aki a KISZ megyei bizottságának első titkára volt/ — Milyen területen várja ön legelébbis az elmozdulást? — Legelébb is minden területen: így a mezőgazdaságban, az infra­struktúrában, politikában, iparban egyaránt. Ami engem a legjobban irritált, az a korrupció volt a gaz­dasági életben. Olyan fiatal veze­tőgárdát kell kiválasztani, a fel­adatok mellé rendelni, akikről még csak fel sem tételezhető, hogy tisztességtelen szándékkal akár meg sem környékezhetők. Aztán legyenek ezek olyanok, hogy ráz­zák fel a megye közvéleményét. Ragadják magukkal a tespedésbe süllyedt megyei társadalmat, döb­bentsék rá a megye lakosságát ar­ra, miben maradtak el az országos átlagtól, de ugyanakkor önbizalmat is adjanak ahhoz, hogy van re­mény a lemaradás bepótlására. Le­gyünk úrrá a kishitűségen, bizo­nyítsuk be, hogy közelsem szolgál­tunk rá a legkonzervatívabb megye jelzőre. Azt hiszem sok, amit vá­rok a megyei pártértekezlettől, de úgy gondolom ez a fórum nem akármilyen: a megye kommunis­tái közül talán sikerül a legkon­struktívabban gondolkodókat ösz­­szegyűjteni, s ha így lesz, már nem is tettem olyan magasra a mér­cét. Palágyi Béla

Next

/
Oldalképek
Tartalom