Szolnok Megyei Néplap, 1979. október (30. évfolyam, 230-255. szám)

1979-10-02 / 230. szám

1979. október 2. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Célszerű ötméterenként jelölni... Szeptember: a kereskedők újítási hónapja volt Tavaly a Belkereskedelmi Minisztérium 1980-ig tartó újítási pályázatra mozgósí­totta az ágazat dolgozóit. Lendített-e a felhívás az újítómozgalmon? Az addigi­nál többen foglalkoznak-e azóta ésszerű, a munkát könnyítő, a dolgozók testi épségét védő elgondolások­kal a megyében? Ezekre a kérdésekre kerestünk vá­laszt a kereskedelemben és a vendéglátásban dolgozók újítási hónapja alkalmából... — összehívtunk egy ta­nácskozást az akció indítá­sakor, és azt az alkalmat használtuk ki a többszörös újítók munkájának elismeré­sére. Tízen kaptak akkor ok­levelet, jutalmat — idézi az előkészületeket Bertalan Zol­tán, a KPVDSZ megyei bi­zottságának főmunkatársa, a téma „gazdája” a szakmai szakszervezetnél. —■ A szak­máinkhoz tartozó 808 szo­cialista brigádban hétezer­nyolcszáznál több dolgozó tevékenykedik, a 284 javas­lat hetvenhét százaléka bri­gádtagoktól származott ta­valy. .. — Hol a legeredménye­sebb az újítók tevékenysége? — A Jász-Nagykun Ven­déglátó Vállalatnál, a török­szentmiklósi, a jászapáti áfésznél, az Iparcikk Kiske­reskedelmi Vállalatnál. A törökszentmiklósiaknak ta­valy huszonhat újításuk volt... Az újítási előadó a Török­szentmiiklós és Vidéke Áfész központjában maga is több­szörös újító. Szegedi Mi­hálynak, míg az ipari rész­legben dolgozott a karban­tartásnál, az elmúlt két év­ben nyolc újítását fogadták el. .— Talán ezért is bízták rám az idén ezt a feladatot. Átkerültem a fejlesztési részleghez, gondolták, nálam jó kezekben lesznek az újí­tások. — Azóta csak mások öt­leteivel foglalkozik? — Szó sincs róla, de most már a saját elképzelésekről nincs dokumentáció, hivata­li kötelességből teszek min­dent. —■ Ha jól tudom, két éve üzemel Tiszapüspökiben a Tüzép-telepen az a fotóel- lenállásos, fényre érzékeny berendezése, ami automati­kusan kikapcsolja az éjsza­kai világítást. — Valóban. Azóta is üzem­biztos, és felszerelésével együtt mindössze nyolcszáz forintba került. Mostanában foglalkozott vele a MÉSZÖV is, bevezetését javasolták a megye szövetkezeti hálóza­tának, mert energiát taka­ríthatnak meg vele. Mutatja az asztalfiókból elővett prototípust, aztán a jelenre tereli a szót. — Eddig négy javaslatot értékeltünk az idén a beér­kezett nyolcból, kettőt elfo­gadtunk. A másik négyből előreláthatólag három hasz­nosítható, és biztos kapunk még többet is, mielőtt az ujuasi nőnap lezárul. Szo­cialista brigádjaink vállal­tak, hogy legalább egy-egy újítást benyújtanak evente. Tigyi Márton ellenőr, a Zal­ka Máté brigád tagja nem­rég dolgozik nálunk, de so­rozatban jönnek a javasla­tai. Vagy Mihók Barnát, a pfactéri gombabüfé vezetőjét is említhetném. A nők kö­zül a 28-as áruház ruházati osztályának brigádja nevé­ben Németh Andrásné és Csemány Jánosné tavalyi újí­tását ugyancsak hasznosítot­tuk. Jelezték már, hogy most is készülnek valamire... Az emeletre igyekvő vá­sárlónak nyomban szemébe tűnik a lépcsőfordulónál el­helyezett „aktuális sarok”. Augusztusban iskolaruházati cikkeket kínáltak ott, most divatos, újvonalú meleg pu­lóverek csábítják az érkező­ket. — Ez csupán apró fi­gyelmesség, vagy ha úgy tetszik reklám, ami nem ke­rül pénzbe — magyarázza Csemányné. Megnyitása óta dolgozik az áfész 28-as áru­házában, a méterosztály ve­zetője volt, majd amikor az összevont ruházati osz­tályt kialakították, az áruház helyettes vezetője lett. — Apróbb ötleteinket be se szoktuk adni elbírálásra. Ha valamennyien hasznos­nak ítéljük itt a brigádban, megvalósítjuk, mert a kíná­latot javítjuk, a forgalmat növeljük velük. A sokrekeszes tárolóáll­ványt mutatja, amit tavaly kettőjük nevében adtak be újításként. Fonalaik színorgiá­ja tárul a vásárló elé. az is kedvet kap a kézimunkázás- ra, aki nem vásárlási szán­dékkal nézelődik. — Most azon törjük a fejünket, hogyan könnyíthet- nénk a munkánkon. Ha pél­dául valamilyen szövetből háromszáz méter érkezik, az átvételnél célszerű lenne öt­méterenként megjelölni, és akkor a leltározásnál nem kellene újra mérni az egé­szet, csak az utolsó jelzés­től. .. A Rákóczi Ferenc, két­szeres aranyikoszorús szoci­alista brigád legfrissebb újí­tása érlelődik. Nem nagy do­log — mint Csemányné mondja, aki brigádvezető is egyben —, olyan nagy ötle­tek, mint az ipari termelés­ben születnek, náluk nem voltak, és nem is lesznek. De a sok fejtörésből min­dig kipattan valami hasz­nos, — rónai — Kevés megyénkben az erdő Tanácskozás Szenttamáson Tegnap tartotta ülését a Törökszentmiklósi Állami Gazdaság központjában me­gyénk környezet- és termé­szetvédelmi bizottsága. A résztvevők két napirendi té­mát vitattak meg. Kardos Rezső, a megyei erdőfelügye­lőség vezetője Szolnok megye védett területeiről, parker­dőinek, fasorainak fejleszté­séről szóló előterjesztése ér­dekes adatokkal szolgált. Ki­derült például, hogy me­gyénk több mint félmillió hektáros területének, csupán 4,6 százaléka — alig 26 ezer hektár — az erdő. Ez kevés, ezért többet kell törődni az erdőtelepítéssel. Fontos ez környezetünk és egészségünk megóvása érdekében, de fon­tos az alföldi táj esztétikája szempontjából is. A megye sajátos élővilágának megóvá­sa érdekében tizenkét terü­letet javasolt az előterjesztő a védetté nyilvánításra. A vita során Berceli Ist­ván, a tanácskozást vendégül látó állami gazdaság igazga­tója elmondta, hogy a 'kor­szerű nagyüzemi gazdálko­dás a gépekkel könnyen mű­velhető nagy táblákat köve­teli. Ennek során a facsopor­tokat, a védő erdősávokat ki kell irtani, ami viszont a tá­jat sivárrá teszi. Ezért a gaz­daság igyekszik pótolni a ki­vágott fákat. Többen szóvá tették a jász- ágói öreg nyárfasor sorsának rendezését. Végül is meg­nyugtató eredmény született: az öreg nyárfák még néhány esztendeig bólogathatnak az út két oldalán. Csak akkor vágják ki őket, ha a mögé­jük ültetett csemeték kellő­képpen megerősödtek. A bizottság a javaslatok alapján elfogadta, hogy a szenttamási erdőt parkerdő­vé fejlessze a megye a ké­sőbb elkészítendő tervek alapján. Ugyancsak egyhan­gúan fogadták el a bizottság tagjai a tizenkét védetté nyilvánítandó terület listá­ját, melyek között szerepel a tíz és fél hektáros szent- tamási kastélypark, az új- szászi szanatórium parkja, a jászdózsai fiatal tölgyes és a tiszaigari kocsányos tölgyfa sor is. A Tiszavidéki MÉH Válla­lat igazgatója, Márk István jelentős gondokról számolt be a hulladékok és a másod- nyersanyagok újrahasznosí­tásában. Sok minden kerül a hulladékba, a szemétbe, amely még hasznosítható lenne. Csak egyetlen példa: 1 tonna vashulladék 4 tonna vas és 2 tonna feketeszén megtakarítását jelenti. A be­gyűjtés legnagyobb akadálya az, hogy kevés a MÉH-te- lephely és a munkaerő. A hozzászólók a társadalmi tu­datformálást tartották a leg­fontosabbnak, hiszen nálunk — ellentétben a környező szocialista és a világ tőkés országaival — még nem so­kat törődnek a hulladékok felhasználásával. Túlságosan megnyugtató képet a jövőről sem tudott rajzolni a vállalat igazgatója, mert — mint mondotta, — sok pénzük az elkövetkezen­dő időkben sem lesz új át­vevő- és telephelyek létesí­tésére. Addig is köszönettel vennék, ha a hasznosítható anyagok szétválogatásához segítséget kapnának’. A hul­ladékgyűjtésben élen járó úttörőknek és KISZ-eseknek külön köszönetét fejezte ki. Követendő példa lehet a Vegyiművek KlSZ-bizottsá- ga, ott ugyanis a fiatalok már a gyárban szétválogat­ják a hasznosítható anyagfé­leségeket. A tanácskozás résztvevői végül megtekintették a szent­tamási kastélyparkot. H. Z. A törökszentmiklósi Alföldi Épitő-, Szak- és Szerelőipari Szövetkezet építőbrigádja alig egy éve kezdte annak a négy épületnek az alapozását, melynek az első 36 lakása még az idén beköltözhető lesz. A jövő év első felében újabb 36 család örülhet új otthonának, sőt már megkezdték az alapozási, panelszállitási-szerelési munkálatait a harmadik ütemben elkészülő lakóházaknak is Hunya István kitüntetése A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa Hunya Ist­vánnak, a MEDOSZ elnöké­nek, több évtizedes kiemel­kedő munkásmozgalmi és közéleti tevékenysége elisme­réseként, 85. születésnapja alkalmából a Szocialista Ma­gyarországért érdemrendet adományozta. A kitüntetést Trautmann Rezső, az Elnöki Tanács helyettes elnöke teg­nap adta át. Üdültetés Változnak a térítési dijak Az ideihez hasonlóan 1980- ban is 388 300-an tölthetik szabadságuk egy részét szak­szervezeti üdülőkben — erről határozott tegnapi ülésén a SZOT elnöksége. Mint ismeretes, emelked­tek az üdülőkben az élelme­zési nyersanyagnormák költ­ségei, ugyanilyen mértékben nőnek 1980. január 1-től a té­rítési díjak. A felnőtt és a családos üdültetés napi 8, a csoportos gyermek- és a szakmunkástanuló üdültetés napi 6 forinttal kerül többe az eddiginél. Vagyis felnőt­tek számára az első csoport­ba sorolt üdülőkben napi 48, a második csoportban 36, a harmadik csoportba sorolt üdülőkben és az üdülő sza­natóriumban 30, a szülőkkel együtt üdülő 15 évesnél nem idősebb gyermekek után na­pi 22, a nyári csoportos gyer­meküdülésben és az iskolás gyógyüdülésben résztvevők után, valamint a szakmun­kástanuló üdülőkben napi 16 forintot kell fizetni. Az üdü­lőkben a harmadik és a to­vábbi. önálló keresettel nem rendelkező gyermekek után térítési díjat nem kell fizet­ni. Törzsgárdatagokat köszöntöttek A Papíripari Vállalat szol­noki gyárában ilyenkor ősz elején köszöntik a 'törzsgár­da tagjait. A szolnoki gyár­ból harmincöt évi hasznos munkája után négy, har­mincévi szolgálat után 1 nő és nyolc férfi, 25 év után pe­dig nyolc nő dolgozó vette át a Papíripari Vállalat köz­pontjában az elismerést és az aranygyűrűt. Őket és a törzsgárda „if­jabb” tagjait köszöntötte teg­nap délután a társadalmi szervek nevében Márton An­tal, a szakszervezeti bizottság titkára. Megnyitó szavai után Dobos József igazgatóhelyet­tes arról beszélt, hogy a több mint negyvenéves gyár nagy, több milliárdos beruházás előtt áll, a jövőben is nagy feladatok hárulnak a törzs­gárda tagjaira. (sz. j.) Lehet néhány autóval kevesebb? A Kőolajkutató Vállalat lépett "avalahol tó járművekre, akkor a szén- hidrogén kutatásánál igen. A munka különböző fázisaihoz, kezdve a szeizmikus méré­sektől a kutatófúráson ke­resztül, a ilyukbefejező mű­veletekig, megannyi eszközt, berendezést kell megmozgat­ni. Illusztrálja ezt két szám: tavaly több mint 17 millió kilométert futottak a Kőolaj- kutató Vállalat járművei, a fuvarozott berendezések össz­súlya meghaladta a 680 ezer tonnát. A munka fontosságát sem kell ecsetelni, hiszen a világpiacon a szénhidrogé­nek ára állandóan növekszik. Mégis furcsa — a takarékos- sági mozgalom közepette ér­dekesnek számító — lépésre szánta el magát az említett vállalat. Csökkenti szállító- járműveinek számát, korlá­tozza a gépkocsik befutható kilométereit, s úgymond „ki- gazdálkodja” a benzinár eme­lésének következtében elő­állt költségnövekedést. A döntés még meglepőbb­nek tűnhet, ha tudjuk, hogy a kutatás technológiájának változásával még több jár­műre van szükség. Ugyanezt követeli az útépítési felada­tok bővülése vagy a nagy ér­tékű iszapok — a fúrás se­gédanyagai — ismételt fel- használása, ami az anyagta- 'karékosság rovatba írandó. A szállítóeszközök számának növelését indokolná a tény, hogy a vállalat tervében a főbb mutatószámok — pél­dául a lefúrandó méterek mennyisége — nem kisebbek a tavalyiaknál, a hatékony­ságot jelentő paraméterek, így például a rotációs idő nagysága, viszont még feszí­tettebb ütemű eszközkihasz- nálást követelnek. Mégis az elképzelések szerint 1978. de­cember 31-hez képest, akkor 828 különböző típusú és ren­deltetésű járművel rendelke­zett a vállalat, 5—6 száza­lékkal csökkentik a jármű­állományt. Miért? S hogyan? Mielőtt az előző kérdésre válaszolnáhk, néhány érde­kes adat: tervezik, hogy a berendezések szerelésénél, át­telepítésénél — ugyanis ha valahol befejeznek egy fú­rást, jöhet az újabb állomás — az optimumnak megfele­lő szerelési, szállítási időket szinten tartják, illetve csök­kentik. (Ez az érték egy fú­róberendezésnél például 5 nap.) Ugyanákkor 50—53 százalékra növelik az idén és jövőre a tehergépkocsik átlagos, dinamikus teherbí­rás-kihasználását — tavaly ennek értéke 46 százalék volt. Az üzemanyag-megta­karítás a normához viszo­nyítva a tervek szerint 2—3 százalék lesz. A miértre tehát választ kaptunk, de figyelemre mél­tó a megvalósulást segítő program — melynek egy ré­sze néhány hete már való­ság — vagyis az; hogyan csi­nálják? Summázva azt le­hetne mondani, hogy az ed­digieknél minőségileg maga­sabb igényű, pontosabb, elő­relátóbb tervek szerint mérik fel az üzemekben, s a szol­noki központban egyaránt a szállítási igényeket. Szakosí­tott fuvarozási rendszert ala­kítanak ki a vállalatnál, ami annyit jelent, hogy összehan­golják az azonos funkciójú gépjárműveket, és komplex feladatok elvégzésére szolgá­ló gépláncokat állítanak ösz- sze. Megváltozott metódus szerint történik a járművek igénylése. Az új szervezési módszer viszont feltételezi a jó információcserét a válla­lat egyes „sejtjei”, s nagyobb egységei között. Nem új ke­letű dolog, de most különös hangsúlyt kapott a berende­zések átállításához a techno­lógiák és a hálótervek kidol­gozása, alkalmazása. Csak így tudják tartani az emlí­tett optimumidőket. S még egy érdekesség a program­ból: „a központ és az üze­mek közötti utazásokat me­netrendszerűen közlekedő vállalati mikrobusz- vagy autóbuszjáratokkal kell meg­oldani ...” Tehát a szigorúbb szállítási rendhez nemcsak a terepen dolgozóknak kell al­kalmazkodniuk, hanem az alkalmazottaknak is. Mindezeken ^1 létre-------------------- hoztak egy ú gynevezett állandó tarta­lékparkot, amellyel növelhe­tik a .forgalomban lévő gép­kocsik üzemképességét, hi­szen ha egy elromlik, javí­tási idejére az igénylők kap­nak járművet a tartalékból. A központi gépjárműjavító részlegnél egyébként április 1-től bevezették — a vállalat más területein már megho­nosodott — egyösszegű pré­miumrendszert. (Egy-egy fel­adat elvégzéséért közösen kap a kollektíva mozgóbért.) Az eredmény? Az év máso­dik negyedében az elsőhöz viszonyítva nőtt a megjaví­tott gépkocsik száma, s je­lentősen csökkent az átfutási idő. H. J. Bőséges a fonalválaszték, a rekeszek soha se „foghíjasok"

Next

/
Oldalképek
Tartalom