Szolnok Megyei Néplap, 1979. október (30. évfolyam, 230-255. szám)
1979-10-02 / 230. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1979. október 2. Minden fórumon közügy Művelődési tapasztalatok a Hűtőgépgyárban Még manapság is ritka, hogy egy gyár külön apparátust alkalmaz a munkahelyi művelődés feladatainak végrehajtására. Többnyire meg arra sem futja a lehetőségekből, hogy főállású népművelő dolgozzon a gyárkapuin belül. A jászberényi Hűtőgépgyárban viszont már 1975-ben létrehozták a kulturális osztályt s a közművelődési törvény, valamint az Országos Közművelődési Tanács és a SZOT közös határozata nyomán 1978-ban a művelődési bizottság is megalakult, ugyanebben az évben kezdte meg munkáját,— önálló népművelői gárdával — a hűtőgépgyári Munkás és Ifjúsági Ház is. Jelenleg tizenhármán — közülük nyolc szakember — tevékenykednek fő állásban a gyár közművelődési feladatainak megvalósításán. Az ő véleményüket is tolmácsolta Nagy Judit, a kulturális osztály vezetője, amikor azt mondta, hogy a vállalati művelődés irányítása, szervezése felelősségteljes, de ezzel együtt sokszínű, gazdag népművelői munka. Hat-ezer- négyszáz ember műveltségének gyarapítása a feladatuk, s természetesen ezt úgy kell végezniük, hogy a gyár érdekeit egy pillanatig se tévesszék szem elől. S hogy milyen érdeke fűződik a gyárnak a művelődéshez? Erről Csillik Sándor személyzeti igazgatót kérdeztük. — Ügy gondolom, ez az érdekeltség teljesen egyértelmű — mondja. Nem frázis, való igaz, hogy hatékony munkát csak művelt emberekkel lehet végezni. A művelt ember igényes a munkájára, képes és nyitott az újabb ismeretek befogadására. Ennek jelentőségét pedig nem kell hangsúlyoznom ma, amikor szinte naponta produkál a technika valamiféle újdonságot. Egyfelől tehát a szorosan vett termelési érdek. — a jól képzett szakembergárda — áll. másfelől pedig az, hogy a dolgozóinkat meg is tudjuk tartani. Ez pedig szintén kapcsolatban áll a művelődés kérdésével, hiszen a jó közérzet, a közösség megteremtéséhez, egy sor lehetőséget kínál a közművelődés. — Nyilván a jó tárgyi és személyi feltételek is foltosak. — Ezek is. de a munkahelyi művelődés hatékonysága nemcsak ezeken múlik. Fontos a gazdaságvezetés és a különböző tömegszervezetek együttműködése; az, hogy a gyár mindegyik fórumán fontos ügynek tekintsék a művelődést. — ön a gyár művelődési bizottságának eayik társelnöke. Miben látja a bizottság szerepét? — Nos, a bizottság éppen a Jiözös, egybehangolt munka kialakításában tehet sokat, hiszen ez a feladata. Egyezteti, egységes gyári közművelődési tervbe foglalja a különböző szervezetek kulturális feladatait. Ellenőrzi a végrehajtást, javaslatokat tesz. Ez pedig természetesen maga után vonja azt is, hogy az esetleges szemléletbeli különbségek közelítsenek egymáshoz. — Ez utóbbi, már mint a szemléletbeli különbség, szerencsére nem tartozik problémáink közé ;— mondja Nagy Judit. A művelődési bizottság működésének kezdetén ugyan sokkal aktívabbak voltak a tömegszervezetek képviselői, mint a gazdasági szakemberek, de nem azért, mintha ők nyűgnek érezték volna a munkahelyi művelődés irányításában vállalt szerepüket. Ha így lenne, nem ott tartanánk, ahol most. falóban, a Hűtőgépgyár ragyogó sport- és kulturális létesítményeit sokan irigyelhetnék. — Ezek a létesítmények nem kizárólag a gyár dolgozóinak épültek, — jegyzi meg Csillik Sándor. Bárki használhatja őket. — Egyébként nagyon jó a kapcsolatunk a városi művelődési központtal, a könyvtárral éppúgy, mint a múzeummal vagy a mozival, — veszi át a szót Nagy Judit. A művelődési központ például az egyik legnagyobb gondunkon is próbált enyhíteni. Köztudomású, sok a bejáró dolgozónk, csaknem 1500-as ingáznak naponta a környező községekből. A művelődési központ segítségével megpróbáltuk felvenni a kapcsolatot a helyi kulturális intézményekkel. Sajnos, nem számolhatok be óriási eredményekről. Néhány rendezvény anyagi támogatásán túl mást nem igen tudtunk tenni. A jövőben talán a szocialista brigádok is segíthetnek a megoldásban. A Hűtőgépgyár 324 szocialista brigádjának tagjai valóban hatással tudnának lenni bejáró munkatársaikra. Ügy mondják, jó közösségek dolgoznak együtt. Rengeteg közös programot szerveznek, például hétvégeken kirándulásokat, színházlátogatásokat. A gyár hétvégi autóbuszai mindig „telt házzal” indulnak útra. Budapesten az Operett Színháztól, a Nemzetiig, a Fővárosi Nagycirkusztól a Korona Pódiumig mindenhol megfordultak már. Az érdeklődésre misem jellemző jobban, minthogy vannak brigádok, akik már hónapok óta várnak sorukra, arra, hogy felférjenek valamelyik „színházi járatra”. Ennél már csak a kirándulások népszerűbbek, örvendetes az is, hogy az utazás előtt programajánlatot kérnek a brigádok.' Természetesen ebből nem marad ki a múzeumok, műemlékek látogatása sem. De vajon hogyan segítik a népművelők a kulturális vállalások megtervezését? —• Mindenképpen azt szeretnénk, ha a vállalások túllépnének a formalitásokon, — mondja Nagy Judit. A jövőben éppen ezért a gyári közművelődési tervet a brigádok rendelkezésére bocsátjuk, mielőtt megtennék kulturális vállalásaikat. Nyilván. ha tudják, miből választhatnak. milyen lehető- égeik vannak, el tudják azt is dönteni, hogy miben szeretnének részt venni. Egyébként furcsának tűnik, de nem is annyira a szocialista brigádok. mint inkább a műszaki értelmiség művelődési fórumainak kialakítása megoldatlan nálunk. — Az új művelődési intézménnyel megnőttek a lehetőségek is. — Igen, hiszen ed,dig ott bukott meg minden kísérletünk, hogy munkaidő után nehéz volt a gyár kapuin belül tartani a műszakiakat egy-egy előadás vagy egyéb rendezvény kedvéért. Talán a művelődési házban szívesebben összejönnek majd, természetesen csak akkor, ha megfelelő programot tudunk számukra összeállítani. Ebben a Gépipari Tudományos Egyesület és a FMKT helyi szervezetének segítségét kérjük majd. Rajtuk kívül azonban még számos művelődő kisközösség megalakítását tervezzük. Ügy érzem, az amatőr művészeti mozgalom helyi meghonosításáért is sokat tehetünk még. Egyelőre egy gyermek képzőművészeti kör létrehozásán fáradozunk, de szeretnénk az irodalom és a zenekedvelők klubját is megalakítani. Tervek tehát bőven vannak. nehéz is lenne felsorolni mi-minden, mint ahogy az sem volna könnyű vállalkozás. ha az évente megtartott különböző irodalmi, zenei, szórakoztató rendezvényekről, ismeretterjesztő előadásokról, vetélkedőkről, könyvtári foglalkozásokról próbálnánk számot adni. Ügy gondoljuk azonban, hogy tiszteletreméltó az a felelősségtudat is. amellyel a munkahelyi művelődés ezernyi gondjának megoldásán, a gyár közművelődési céljainak eléréséért fáradoznak a hűtőgépgyáriak. T. E. Nagy érdeklődés kíséri Túrkevén a Finta Múzeumban lévő Fiatal Művészek Stúdiójának kiállítását. A több mint 30 alkotás október 2-ig tekinthető meg Munkásportrék Jelentős mezőtúri siker Véget ért az amatőrfilmek fesztiválja Ez is hagyomány Menetdalverseny Szolnokon A tiszaligeti napok keretében szombaton megrendezett hagyományos menetdalversenyen több mint másfél ezer fiatal vett részt. A száradok menetelését, dalolását — a Lenin parktól a tiszaligeti felszabadulási emlékműhöz — két zsűri szemlélte illetve hallgatta meg. Az úttörőcsapatok közül a Mátyás király úti illetve a Ságvári körúti általános iskola csapata szerezte meg az első helyet. Második lett a Kassai úti és a rákóczifalvi általános iskola százada, míg a harmadik helyen a Tallinn körzeti általános iskola diákjai végeztek. A középfokú oktatási intézmények csapatai közül a Szamuely Tibor Közlekedés- gépgyártó Szakközépiskola tanulói „vitték el a pálmát”, ebben a csoportban második helyezést nem adott ki a zsűri. A harmadik helyen megosztva a Tiszaparti Gimnázium és a Kereskedelmi és Vendéglátó Ipari Szakközépiskola és Szakmunkásképző Intézet csapata végzett. Az üzemi, vállalati KlSZ-alapszervezetek közül a MÁV Járműjavító Üzem fiataljait a zsűri harmadik helyezéssel jutalmazta. Pénteken, szombaton és vasárnap tartották Szolnokon a IV. Munkásportrék Országos Amatőrfilm Fesztivált, melynek a vasutas szakszervezet művelődési központja adott otthont. A fesztiválra 35 kisfilmet neveztek be, az előzsürizés után 24 film került versenybe, tehát kevesebb, mint a két évvel ezelőtti fesztiválon. Sajnos, lényeges minőségi javulás sem történt, hiányoztak a megoldásra váró társadalmi kérdéseket meggyőzően és előremuta- tóan bemutató alkotások. A zsűri hosszas vita, alapos meggondolás után vasárnap délelőtt a Vörös Csillag filmszínházban hirdetett eredményt, majd a díjazott filmeket láthatta a szerény számú közönség. A versenyben jelentős mezőtúri siker született: Tö- mösközi Sándor „öregek” és „Maradnak” című kisfilmjét első díjjal jutalmazták. Ugyancsak első díjas Kovács Róbert győri amatőrfilmes Konfliktus nélkül című filmje is. A három második díjon Zérczi Imre—Zérczi István szolnoki. Kiss Ferenc budapesti filmesek és a Srtrelecz—Majoros diósgyőri szerzőpáros osztoztak. Öt más kisfilmes, illetve alkotócsoport különdíjban részesült. A látottak alapján Ma- róthy László, a SZOT kulturális osztálya helyettesvezetőjét kérdeztük, milyen lehetőségét látja az amatőrfilm mozgalom megújhodásá- sának, nagyobb népszerűségének? — Talán szükségtelen megújhodásról beszélni, hiszen legjobb amatőrfilmeseink helyes úton járnak, legfeljebb a tematikában kell egy kis változtatás, úgy mondjam még inkább a jelentősebb társadalmi, közéleti kérdések felé kell fordítani a kamerákat. A másik nagyon fontos tényező a mozgalom tömegesítése. — Ezen persze nem tízezreket értek, de feltétlenül hangsúlyozom az amatőrfilm-al- kotó csoportok számszerű növekedésének szükségességét. A szakszervezeti vezetés azért fokozottabb segítséget kíván adni az amatőr- filmeseket tömörítő szakszervezeti 1 művelődési házaknak, kluboknak, mert úgy látjuk, még hosszú utat kell megtennie a mozgalomnak, hogy eljusson megérdemelt népszerűségéig. — ti — Gálakoncerttel, hangversenyekkel köszöntötték a zenei világnapot A KODÁLY KÓRUS HANGVERSENYE A GALÉRIÁBAN Vasárnap — egy nappal a zenei világnap előtt — ünnepi hangversenyeken emlékeztek meg a muzsika országhatárokat és földrészeket átívelő, népeket összekötő erejéről, jelentőségéről. A Budapesti Művészeti Hetek keretében — a világnap alkalmából — a Zeneakadémián, nagyszabású kórus- és gálakoncerttel egybekötött ünnepségen hirdették ki a napokban megtartott II. Szigeti József nemzetközi hegedűverseny eredményét. A rendezvényt a váci „Vox Humana” énekkar nyitotta meg; ezt követően — a világnapra emlékeztetve — Farkasinszky Lajos, a Fővárosi Tanács elnökhelyettese mondott ünnepi beszédet. A köszöntő, emlékeztető szavak után a nemzetközi heged űsH/etéikedő díszvendégeként Budapesten tartózkodó Szigeti Irén, a verseny névadójának leánya átadta édesapja hagyatékát — csaknem ezer értékes kottából álló gyűjteményt —■ a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolának. Ezt követően átnyújtották a nemzetközi hegedűverseny győzteseinek járó díjakat. A tekintélyes hazai és külföldi szakemberekből álló zsűri döntése' alapján — kiemelkedő, egyenértékű teljesítményeik elismeréseként — a magyar Szederkényi Nándor és a lengyel Edward Zienkowski kapott — ex aequo — első díjat. A második díjat megosztva két magyar versenyzőnek — Stuller Gyulának és Falvay Attilának -- ítélték oda. — (Harmadik díjat a zsűri nem adott ki.) A díjkiosztó ünnepség a győzteisek gáliakonoertjével zárult. A zenei világnap alkalmából vasárnap délelőtt a Szolnoki Galériában hangversenyt adott a szolnoki áfész Kodály kórusa. Buday Péter és Rigó Éva vezényletével a kórus a közelmúltban megrendezett pescarai nemzetközi kórusfesztiválon is bemutatott műveikből szólaltatott meg néhányat, majd Bárdos Lajos két népdalfeldolgozását adták elő, ezzel tisztelegve a 80. születésnapját ünneplő zeneszerző előtt. hullámhosszán Másfél-két évtizeddel ezelőtt a színházi közvetítések a rádióműsorok fénypontjai közé tartoztak, s ezek az adások — noha a színházteremben történteknek csak töredékét közvetítették — jelentősen hozzájárultak a színházi kultúra terjesztéséhez. Az idők folyamán aztán a televízió szinte mindenestől átvállalta a rádió színházpótló szerepét, ami természetes is, hiszen a tv teljesebben képes átadni a készülék előtt ülőknek a színpadi történéseket. Mégis: vannak színházi előadások, amelyek a rádión keresztül is érdekfe- szítőek, élvezetesek lehetnek, elsősorban természetesen a kevés látványelemet hordozó, kevés szereplős darabok. Nem félünk a farkastól Moziban, televízióban, színházban *— minden feldolgozásban, mindenütt a világon — hatalmas sikert aratott Edward Albee „Nem félünk a farkastól” című négyszereplős drámája. (Nem is olyan régen láthatták a magyar tv-nézők — Richard Burton és Elisabeth Taylor — főszereplésével a drámából készült filmet.) A szolnoki Szigligeti Színház tavaly mutatta be a drámát, kitűnő, tiszta értelmezésű előadáson. Nem véletlen, hogy a rádió rögzítette a Paál István rendezte szolnoki előadást, s a múlt hét végén .közvetítette is, megteremtve ezzel annak a lehetőségét, hogy a rádióhallgatók százezrei élvezhessék a színház produkcióját. A szolnoki „Nem félünk ...” előadás a rádióban is kiválóan „megállta a helyét”, s nemcsak azért, mert ez a dráma (akár (felolvasva is) önmagában is elég erős „hangos anyag”. A színházi előadás pusztán élőbeszédre és szűkszavú kommentárokra való csupaszítása .ezúttal nem jelentette a konfliktusok, a drámai pillanatok elsikkadá- sát. Elsősorban a darab szereplőinek — Margittay Ági, Végvári Tamás, Szoboszlai Éva, Pogány György — jóvoltából, akiknek érzelmektől fűtött hangja, a színpadi történéseket mindenkor jól tükröző intonációja és (bizony ennek is örülnünk kell) tiszta, érthető beszéde a rádión keresztül is feszültséggel teli drámai játékot eredményezett. Mindent ösz- szevetve: az egyébként nem könnyű drámai alapanyagból érdekes „rádiós színházat” is sikerült létrehozni, s ez nemcsak a Szigligeti művészeinek teljesítményét dicséri, hanem a rádió munkatársainak jó érzékét, „darabválasztását” is. Röviden A történelmi sorsfordító események hiteles szemtanúinak egyike, a közelmúltban elhunyt Vajda Sándor költő beszélt vasárnap este, egy régebben készült magnófelvételről. Vajda Sándor évekig tanított a második világháború idején a kraszno- gorszki hadifogoly-iskolában. Ezekről az időkről beszélt, megidézve történelmünk egy kevésbé feldolgozott korszakát. S így, ilyen történelmi háttér előtt rajzolódott ki egy emberi portré. A Vajda Sándorról szóló műsorért Barát Apollónia szerkesztő érdemel elismerést. — eszjé — Könyvkiállitás az NDK Centrumban „Társadalomtudományi irodalom az NDK-ban” címmel könyvkiállítás nyílt tegnap az NDK Kulturális és Tájékoztató Központ Deák téri bemutató termében. A tárlaton a baráti szocialista ország hét kiadójának mintegy 800 könyvét tekinthetik meg az érdeklődők.
