Szolnok Megyei Néplap, 1978. augusztus (29. évfolyam, 179-205. szám)

1978-08-01 / 179. szám

1976. augusztus 1. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Az omladozó sziklafal alatt, állandó veszélyben munkálkodik öreg, sűrített levegős fúró­kalapácsával Borsos István lőmester. 0 készíti el a robbantáshoz a hatméteres vízszin­tes furatokat, műszakonként kettőt-hármat oha Recsk nevéről mindenkinek az arany- és a rézbá­nyászat jut eszébe, a falucskának van más ne­vezetes bányája is. Most hu­szonöt esztendeje, hogy a sziklakibúvások nyomán an- dezit-piroxénre bukkantak* és a kőbányát megnyitották, de azóta már elhordták a Csákánykő felét. Az idén ér­te el a legfelső művelési szint a hegy csúcsát; úgy számítják, még 10—15 évig lesz itt robbantani-elhordani való. Alföldi ember számára talán meglepő, hogy a hegy nem kőből van; csak) a te­teje bányászható. Az Idén 550 ezer tonna zúzott ande­zit indul innen az Alföldre; ennyi kőből körülbelül ha­zánk határainak hosszával egyenlő vasútvonalat lehet­ne építeni. ■ Igazán nehéz fizikai mun­ka a bányában már csak mutatóba akad, de Tre- sánszky Sándor csille-rátö- kőé ezek közé tartozik A bányában csak 5-6 hetenként robbantanak. Ilyenkor a 35-40 mázsa paxit szinte leemeli a következő 40-50 ezer tonna andezitet. A néhány köbméteres darabokat azután egyenként robbantják - „lövik" - szét Amiért az az ötvenegynéhány kőbányász dolgozik... Kőhidi Imre képriportja Az utolsó aprítást már az alsótelepi, vasút mellé te­lepült üzem gépei végzik. De addig 3800 méteres kötélpályán át vezet az út Munkások O Szakmunkások az iparban A kvalifikáció, az alkalma­zás minősége szerint a mun­kásosztálynak három nagy csoportját különböztetjük meg; a szak-, a betanított és a segédmunkásokat. A kva­lifikáció (képzettség) szerinti csoportok között nincsenek merev határok, sőt, a terme­lőerők fejlődésével mind ne­hezebbé válik az elhatárolás. Napjainkban azonban az el­különülésnek még nagyonis van objektív alapja. Leghatározottabban a szak­munkáscsoporthoz tartozók különülnek el a többiektől. Ez az egyik oka annak, hogy gyakran egy csoportnak te­kintik a betanított és segéd­munkásokat, és a választó- vonalat e csoport és a szak­munkások között húzzák meg. Részben azért, mert lé­nyegesen eltérő az életmód­juk, anyagi eszközeik és sza­bad idejük felhasználása, részben azért, mert mások a környezettel szembeni elvá­rásaik és igényeik, mint a szakképzett munkásoké. Nő a számuk, de... Az elmúlt 15 évben több mint félmillió — túlnyomó- részt fiatal — szakmunkás lépett be a termelésbe. A népgazdaság fejlődésével köl­csönhatásban erőteljesen megnövekedett a szakképzett munkaerő aránya. De az is a jelenlegi technikai színvonal következménye, hogy az ipar jelentős számú segéd,- munkást foglalkoztat, és pil- latanyilag a betanított mun­kások tömeges munkába ál­lítása a legsürgetőbb feladat. A munkások között a tu­dományos és műszaki hala­dás növeli a szakképzettek számát és arányát, de ma még az egyes ágazatokban nagyon eltérő a szakmunka­erő aránya. Amíg a nehéz­iparban dolgozók 45 száza­léka, a gépiparban foglal­koztatottak 49 százaléka szak­munkás, addig ez az arány a könnyűiparban 30 száza­lékos, az élelmiszeriparban pedig csak 26 százalékos. A fontosabb szakmák mun­kásainak átlagos életkorát vizsgálva azonnal szembe­tűnnek a lényeges különbsé­gek. A szakmunkások átla­gos életkora igen magas a nehéz fizikai munkát igény­lő, alacsony társadalmi presz­tízsű, lassan átalakuló szak­mákban (pl. ácsok, állvá­nyozók, gáz- és kazángépé­szek, kovácsok, sütőipari munkások). Ezzel szemben a 30 évet alig haladja meg né­hány divatos és vonzó, ma­gas társadalmi presztízsű szakmában (gépjárműlakatos, rádió- és televízióműszerész, híradástechnikai műszerész stb.). A textiliparban dol­gozó szakmunkások — a ha­gyományos női szakmák — átlagéletkora 30 évnél is ala­csonyabb, de ez nem egy­értelműen kedvező jelenség. A középiskolát végzett — nagyobbrészt fiatal — szak­képzett munkások aránya (az összes munkásokhoz viszo­nyítva) a magasabb általá­nos műveltséget feltételező elektroműszerész (39 száza­lék), mechanikai műszerész (21%), nyomdász (18%) szak­mában a legmagasabb. Ugyanakkor az érettségizett szakmunkások aránya az glacsony társadalmi presztí­zsű szakmákban alig éri el az 1—2 százalékot. Az új szakmunkások foko­zott érdeklődéssel fordulnak a fejlettebb ágazatok (elekt­ronika, műszeripar, vegy­ipar stb.) a dinamikusan át­alakuló szakmák felé. Az egyes foglalkozások létszám­adatait figyelembe véve a szakmunkásoknak 70 százalé­ka 18—20 szakmában dolgo­zik. A társadalmi munkaszer­vezetbe belépő nőknek sike­rült a legkevésbé betörniük a szakmunkás kategóriába. A kereső férfiak 34, a nők 8 százaléka tartozik a szak­munkások csoportjába, vagy­is a szakmunka minden más tevékenységnél nagyobb mér­tékben maradt férfimunka. Jő mulatság, férfimunka ? A szakmunkásjelölt lányok jelenlegi létszáma ugyan majdnem négyszerese az 1950—1956-os évek átlagának, de ez a szakmunkástanulók­nak alig több mint 29 száza­lékát teszi ki. Az elmúlt években a szakképzés más formáiban sem változott lé­nyegesen a résztvevők ne­mek szerinti megoszlása. így például csekély a lányok részvétele az ipari szakkö­zépiskolai oktatásban. és csak lassan emelkedik a szakmát választó érettségi­zett lányok aránya is. A munkásnők szakképzése előtt álló akadályok felszá­molását több tényező indo­kolja. A dolgozó nőknek a társa­dalmi munkamegosztásban elfoglalt helyét és szerepét mindenekelőtt szakmai mű­veltségük határozhatják meg. A nők többségének elvárá­saiban ugyanakkor — a gaz­dasági-kulturális fejlődés lo­gikus következményeként — tükröződnek mindazok a vál­tozások, amelyek a szocialis­ta építés több mint három évtizede alatt végbementek. Ezek kielégítetlensége nem kívánatos feszültségek forrá­sa lehet. Bonyolítja a hely­zetet, hogy a hagyományosan női szakmák ma már nem nyújtanak elegendő képzési és munkalehetőséget. Szeren­csére a tudományos-techni­kai fejlődés az ipar legtöbb ágában átalakította, korsze­rűsítette a szakmai tevé­kenységet. Számos, hagyomá­nyosan nem ipari munkakör alkalmassá vált a nők szá­mára is. Új követelmények, új lehetőségek Természetesen a szakkép­zett munkások számának nö­velése nem azt jelenti, hogy válogatás nélkül, minden szakmában emelkedjen az arányuk, hanem csak ott, ahol erre lehetőség is és szükség is van, ahol a fel­tételeket ehhez megteremtik. Mindenesetre még jóné- hány munkakört fel lehetne szabadítani a „gyengébb nem” számára. Ahol a szak­munkás-bizonyítvány meg­szerzése a munkakör ellátá­sának kritériumaként szere­pelne. Ennek azonban lé­nyeges feltétele, hogy sok területen folytatódjék, vagy megtörténjék a férfiaknak nőkkel való felváltása, hi­szen a munkaerőhiány követ­keztében az objektív szük­ségszerűséggé válik. Üj szakmák keletkezése, a régiek tartalmának megvál­tozása új követelményeket támaszt a szakmunkásokkal szemben. Mind nagyobb sze­repet kapnak az alaposabb szakmai ismeretek, a rugal­masabb általános műveltség, s ezen belül is a korszerű természettudományos isme­retek. Növekszik a szemé­lyiség jelentősége a termelési folyamatban, fontossá válik a képesség, a gazdasági élet változó körülményeihez való alkalmazkodási készség. A népgazdaságnak egyre in­kább olyan szakmunkásokra van szüksége, akik — szak­májuk és munkakörük álta­lános elemeit elsajátítva — képesek újabb készségeket is kifejleszteni önmagukban. Gál Róbert (Folytatjuk.) Következik: A nők és a betanított munka. Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság Fél év alatt 20 millió forint többlet Késik a görögdinnye A Zöldért szolnoki raktá­raiba most már egyenlete­sen érkeznek a gyümölcs­ös zöldségfélék. A görög­dinnye kivételével összhang­ban van a kereslet a kíná­lattal. A vállalat az idén még nem értékesített görög­dinnyét, a sárgadinye is a szokásosnál jóval később és jelentősen drágábban került az elárusítóhelyekre, mint tavaly. Százötvenezer látogató v A vásárigazgatóság gyors­mérlege szerint több mint százötvenezer látogató ke­reste fel a vasárnap este zá­rult Szegedi Ipari Vásár pa­vilonjait. Hasonló közönség­sikere eddig csak a két év­vel ezelőtti centenáriumi vá­sárnak volt. A legnagyobb érdeklődés a pécsi kesztyűk, bőrruhák, a tápéi gyékényszőttesek, a szegedi papucsok, valamint a kékfestő-anyagok iránt nyilvánult meg. A létszámcsökkenés ellenére eredményes félévet zárt a Nagykunsági Erdő- és Fafel­dolgozó Gazdaság: július el­sejéig több mint tíz száza­lékkal túlteljesítette félévi tervét. Hat hónap alatt ter­melési értéke meghaladta a 278 millió forintot, ez mint­egy 20 millióval több, mint az előző év első hat hónap­jában volt. Gazdasági ered­ményként 18 millió forintot könyvelhettek el, ez is je­lentősen meghaladja a terve­zettet. A közelmúltban tartott Három évig tartó — mint­egy 100 millió forintba kerü­lő — munkát fejeztek be á hét végén Csataszög—Kőte­lek—Tiszasüly—Besenyszög térségében az Aszfaltútépítő Vállalat munkásai. A hetven kilométer hosszú út meg­épülése jelentősen segíti a biztonságos közlekedést. A vállalat dolgozói hama­rosan megkezdik a 32. szá­műszaki konferencián nem­csak az idei év első félévi eredményeit elemezték, ha­nem számadást készítettek az ötödik ötéves terv félidejé­ről is. A két és fél év alatt dinamikusan fejlődött a gaz­daság, az elért 1,3 milliárd forint termelési érték 10 szá­zalékkal haladta meg a terv­ben foglaltakat. Különösen a késztermékek gyártása fej­lődött jelentősen, a nagykő­rösi, a pusztavacsi, a szajoli, az abádszalóki és a tisza­füredi fafeldolgozó üzemek dolgoztak eredményesen mú út egy szakaszának kor­szerűsítését és bővítését. A zagyvarékasi kanyartól a szolnoki November 7. felül­járóig burkolják az utat, emellett a kenyérgyártól a Barátság felüljáróig —mint­egy 2 kilométeres szakaszon — az eddig 6 méteres út­pályát 9 méteresre szélesí­tik. Útépítések a megyében

Next

/
Oldalképek
Tartalom