Szolnok Megyei Néplap, 1978. augusztus (29. évfolyam, 179-205. szám)

1978-08-01 / 179. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1978. augusztus 1 A szünidő veszélyei • Szomorú — és egyben el­gondolkodtató — újsághír: „Július 4-én szabálytalanul vissza akart fordulni segéd- motorkerékpárjával Szolno­kon, a Mátyás király úton G. S. tizennégy éves iskolai tanuló és összeütközött egy személygépkocsival. Szeren­csére csak könnyebben sé­rült meg, nyolc nap múlva már csak rossz emléke ma­rad a karambol — de hosszú még a vakáció .. Az idén — csupán a köz­utakon — eddig tizenhét gyermekbaleset történt és a jegyzőkönyvek bizonysága szerint többségük — szám szerint tizenhárom — május óta. Amikor a jó idő már ki­csalogatta a szabadba, élén- kebb mozgásra serkentette a diákokat; amikor mar „el­uralkodott” rajtuk a vakáci- ós hangulat. Pedig éppen ak­kor kezdődött az a rendkí­vül széles körű társadalmi megmozdulás, amelyet ápri­lisban indított el a gyerekek érdekében a megyei Közle­kedésbiztonsági Tanács. Kerékpár „razziák” Megtervezték: hogyan ké­szítsék fel az oktatási intéz­mények a gyerekeket a nyá­ri szünetre, hogyan hívják fel figyelmüket a biztonsá­gos közlekedésre, a túrázá­sok, a táborozások baleset- veszélyeire. A pedagógusok és úttörővezetők kerékpár „razziákat” szerveztek az is­kolákban annak érdekében, hogy a gyerekek csak az elő­írásoknak megfelelően felsze­relt és jó állapotban levő járműveket használjanak. A KBT megszervezte a „Tanít­sa meg családját biztonságo­san közlekedni!” kampányt, A sikeres akcióba .— amely­nek éppen a gyerekek voltak a mozgatórugói — csaknem negyvenezer család nevezett be a megyéből. A pedagógu­sok ebben is elismerésre méltóan segítettek. Az isko­lák igazgatói még a tanév­záró ünnepség örömteli piP lanatát is felhasználták — jó lélektani módszerrel —, hogy csupán egy mondatban a szülőket is figyelmeztessék a szünidő veszélyeire. Bú­csúzóul a gyerekek kezébe adták a „Vakáció” című szí­nes, rajzos füzetet, amely a KBT legfőbb intelmeit idézi — a tanév utolsó heteiben az iskolákban előadásokon, film. vetítéseken sokszor az emlé­kezetükbe vésett szabályokat, tilalmakat. És mégis ... Elrettentő esetek Mezőtúron, a Kossuth úti általános iskolában június 5-én hangzott el az óva intő előadás, másnap — az utol­só tanítási napot megelőző délután — a Berettyóba ful­ladt a tizennégy éves F. G., az említett iskola tanulója, aki társával tiltott helyen fürdött. Lecsúszott az autó­gumiról és egyikük sem tu­dott úszni. Elrettentő példa az a tra­gédia is, amely június 1-én Szolnokon, a vasúti Zagyva- hídon történt. Egy tehervo­nat elkapta és halálra zúzta K. J.-t, aki két hét múlva töltötte volna be élete tizen­harmadik évét. Barátjával „csupán” a kerékpárjukat tolták át a vasúti hídon, ahol köztudomásúan tilos a gya­logos közlekedés. A moz­donyvezető fékezett, síppal is riasztotta őket, sőt kihajolt az ablakon, kiabált, hogy la­puljanak a korláthoz. Az egyiknek sikerült... Sorol­jam tovább, hogy a nyári szünetben mi mindennel fog­lalkoznak a gyerekek? Nem ismétlem az esetet a fiúról, akinek a maga gyártotta nit- roglicerin szétroncsolta a kezét... A nyári hónapokban 14— 18 éves diákoknak segédmo­torkerékpáros tanfolyamot szervezett Szolnokon a KBT az autóklubbal közösen. Az első csoport huszonöt jelent­kezője rövidesen vizsgázhat, és máris jöhetnek az újab­bak. A közléked,ési járőrök gyakran sétálnak a játszó­parkok környékén, intő szó­val óvják gyermekeinket a bajtól. Ismerek tucatnyi kis­fiút, akik messziről köszön­tik a „rendőr bácsit”, mert szabad idejében összetereli őket a lakótömbből és okta­tófilmet vetít: hogyan nem szabad — hogyan kell he­lyesen közlekedni. A tisza- ligeti KRESZ-parkban sok gyerek szórakozva tanul a nyáron. A napközisek között — hasznos időtöltésül — KRESZ-lapot osztottak szét, amivel elméletben is gyako­rolhatják a helyes közleke­dést. Ne legyen ide|e unatkozni önmagában azonban nem elég a propaganda, a felhí­vás, a verseny, a széles körű társadalmi akció. Hol le­het, hol kell többet tenni? Vigyázzon magára, társai­ra a gyerek — naponta jó szóval intse a szülő erre, és segítsen kialakítani a napi programját: Magyarázza meg azt is, hogy mit miért nem szabad. Jusson idő játékra, olvasásra, de mellette le­gyen hasznos elfoglaltsága is. Lássák el korának megfele­lő feladatokkal: legyen a gyerek rendfelelős, segítsen a takarításban, a bevásárlás­ban — ne maradjon ideje unatkozni, mert a tengő­lengő gyerek agyában a leg­képtelenebb szórakozási öt­letek születnek, amelyekből könnyen származhat tragé­dia. R. E. Mégis kocsiba üli... Reklamáció ellen: vízóra A tiszafüredi járásban a közelmúltban emelkedett a vízszolgáltatással kapcsola­tos panaszok száma. A rekla­málók kivétel nélkül kertes házak tulajdonosai és rend­szerint sokallták a negyed­évre fizetett vízátalányt. — Ismerős a probléma, — fogad Kuna Elemér, a Szol­nok megyei Víz- és Csatorna- építő Vállalat tiszafüredi üzemvezetője. — Járásunk­ban még ma is 1189 fogyasz­tó nem rendelkezik vízórá­val, ugyanis egykoron ez a hasznos, ellenőrző eszköz — részben kapacitás hiány miatt — nem volt kötelező. Aki altkor kért, kapott — a többség viszont nem igényel­te. Így számúkra a vízdíjat átalányban szabtuk ki, ami helyszíni felmérés alapján tör­tént. Sók tényezőt vizsgál­tunk, pl. a lakók száma, az épület komfortfokozata, ál­latállomány, a kert nagysága stb. — Reálisnak tartja ezt? — Teljesen nem, de ismét­lem, megoldást kellett ke­resnünk, ha már óra nem volt. Így aztán ez állandó súrlódás, reklamálás forrá­sa, hiszen az állatállomány, a komfortfokozat is módosul. Ha két fóliasátorral több van a kertben, valószínű, a víz- fogyasztás is megnő. Így az­tán van, aki ráfizet a „sacc- ra” — van, aki jól jár. — Megoldás... — Van: fel kell szereltet­ni a vízórát. Bekötése, ára, a munkadíj 1095 forint, s a be­fizetés után egy héttel már szereljük is — feltéve, ha van vízakna, ahová helyez­zük. Tiszafüreden még ma is 661 helyen fizetnek átalányt, s általában azok iparkodnak felszereltetni a vízmérőt, akik méltánytalannak vallják a kirótt fogyasztást. Sajnos, az átalánydíjasok egy része — ezt bátran állíthatom — jól jár. És való igaz, túlfo­gyasztásukat részben a többi átalányos fizeti, dehát mint mondottam, a megoldás egy­szerű és gyors. — Akadt panaszos, aki fel­szereltette a vízórát, egy-két hónap múlva mégis átalányt fizetett. — Évenként négyszer ol­vassuk le a vízdíjat, tehát a szerelés negyedévében még a régi tarifa szerint, a követ­kező új negyedévben pedig már az óra mutatója alapján fizet a fogyasztó. Azt hiszem, megnyugtató válasz, de akad egy bökke­nő. A kerttulajdonosok egy része ma sem törekszik az órák beszerzésére. Igaz, ma már új bekötést csak órával végeznek, de ha szép szóval nem megy, talán lehet őket is kötelezni bizonyos határ­időn belül a hiányzó óra be­szerzésére. Elvégre az egyéb szolgálta­tásoknál (áram, gáz) már a kezdettől fogva kizárt a ma­nipuláció, a körülbelül rend­szer. Aki pedig már most sokallja az átalányt, jobb ta­nácsot nem tudok számára ígérni a címben leírtaknál. D. SZ. M. Kifogták a napozásra, für­désre alkalmas hétvégét, be­barangolták a tópartot, egy­szóval, sikeres kiruccanás volt. Igaz fárasztó is, hiszen az út Jászberény és Siófok között hosszú, a kirándulás­ra szánt két nap pedig ke­vés. Ezért is fogadkozott La­katos József csőszerelő, a Hűtőgépgyár tmk üzemének lakatosa, hogy legalább egy hétig nem ül kocsiba. Hétfőn reggel mégis a vo­lán mögé ült, és nekivágott a hosszú útnak. Az történt, hogy amíg a Balatonnál vol­tak, egyik fiatal munkatársa édesanyja tragikus hirtelen­séggel elhunyt. Munkatársa is velük volt a Balatonnál, ott is maradt néhány barát­jával, azzal a szándékkal, hogy a nyári szabadságból egy hetet sátorban tölt el a magyar tengerparton. Semmit sem tudott az itt­honi gyászról, értesíteni sem lehetett, hiszen nem tudták a címét. Lakatos József kocsi­ba ült, újból nekivágott a hosszú útnak és Siófokon megpróbálta a lehetetlent, a sok tízezer sátorozó között megkeresni munkatársát. Megtalálta, és éjfél előtt már otthon voltak Jászberényben. Egyszerű történet, — mégis nehezen találom a szavakat, hogy el tudjam mondani, nem jut eszembe más, csak az elcsépeltnek tűnő, mégis mindig annyi emberséget, összetartozást, segíteniaka- rást jelentő mondat, a két szó, amit legszívesebben vé­gig nagybetűkkel írnék le, hogy: emberségből jeles. I. A. „Szálkamentes” halasnapok Tiszafüreden Két év múlva ismétlés Vasárnap este hivatalosan is befejeződitek az első tisza­füredi halasnapok. A válto­zatos rendezvények között akadt jó néhány, amely te­kintélyes számú érdeklődőt vonzott. Halaskarnevál Pénteken este közel tízezer néző övezte a járásbíróság­tól a Holt-Tiszáig a 33-as mű- út két oldalát. Több száz méter hosszú, színpompás, a halászéletet és a vízi világot megjelenítő jelmezes ménét vonult végig az úton. Az ötletes díszletek, teherautók­ra varázsolt mozgó házak között öt, vendég néptánc; együttes ropta. Itt az Alu- míniumárugyár Sellő kom­pozíciója nyerte a zsűri és a közönség ,fődíját, (A szőke, hosszúhajú sellő) kiléte iránt máris tölbb horgász egyesület érdeklődik.) Hasonlóan vas­taps kísérte a Háziipari Szö­vetkezet fűzfavesszőből font harcsáját, továbbá a daru­gyár stílszerűen emelőre füg­gesztett cápautánzatát, amely szemléletesen példázta az ekkora halat fogtam ni, szó­lásmondást. Akadt még a vonulók között király és ki­rálynő, lovas, csikós, kere­kekre épített mozgó halász- és betyárcsárda, hálóhúzó és éneklő halászbrigád. Szombaton a „profi” hal­fogóverseny borzolta fel a kedélyeket, hiszen az indu­lóknak nagy tömeg előtt kel­lett bizonyítani, hogy a pe- cázás és a horgászás csak annyira hasonlít egymáshoz, mint mondjuk a magyar és az argentin foci. A résztve­vők hétpecsétes titokkal őr­zött csalogatót (eledelt) szór­tak néhány perccel a rajt előtt a vízbe, majd elkezdő­dött a vetélkedő. A tiszafü­redi Szövetes Sándor 180 perc alatt 108 halat akasz­tott horogra, közel 11 kiló mennyiségben. A vasárnapi bemutatón a szolnoki Nagy András hatvan perc alatt 139-et fogott. Rotyog a halászlé Szombaton a profi, vasár­nap az amatőr szakácsok bi­zonyították ügyességüket. Milyen a jó halászlé? Molnár Sándor, a zsűri elnöke sze­rint legfontosabb kellék sze­mélyenként az ötven deka hal... és tovább egyetlen re­cept nincs, hiszen ízlése, em­bere, szakácsa váltogatja. Ezen a tipikusan férfias fog­lalkozáson összesítésben a ízlik a hideg sör profiknál a törökszentmikló- siak kapták a legtöbb vok- sot, de részgyőzelmeket arat­tak a szolnoki pelikánosok is. A versenyzők a gyengébb nem képviselőiből kerültek ki. A vasárnapi hasonló jelle­gű, amatőr főzővetélkedő tű­ző napon, nagy füst köze­pette zajlott, abádszalóki ba­bérral. öszességében sikeresnek, jó kezdeményezésnek mond­ható a háromnapos ünnepély, hiszen jószerével mindenki megtalálta amit keresett, így a szolnoki 72-es ipar­cikk vállalat az összes sát­rát, kétszemélyes gumimat­racát eladta, a birkapaprikás és halászlé késő estig tartott, s a 70 ezer üveg sör kifogott a tartós torokaszályban szen­vedő vendégeken is. De ugyanitt lehetne még szólni az úszóversenyről, a horgász­etikai előadásról, a kezdők evezési tanfolyamáról, a ha­lászati kiállításról, továbbá a közel ötszázezer forint értékű társadalmi munkáról, ame­lyet munkaidő után a KISZ- esek és a település vállalatai, intézményei végeztek a ren­dezvény előtti hetekben. És ez sem utolsó szem­pont: közel huszonötezer ér­deklődő tekintette meg a ha­gyományteremtő rendez­vényt, amelyen az elsődle­gesség és az útkeresés elle­nére „szálka”, szervezési és rendezésbeíi hiányosság nem akadt. D. Szabó Horgászverseny a Holt-Tiszán Kempingtdállítás

Next

/
Oldalképek
Tartalom