Századok – 1970
Tanulmányok - Willibald Gutsche: Az állam és a monopoltőke együttműködésének mechanizmusa Németországban az első világháború első hónapjai alatt 251/II
252 WILLIBALD GUTSCHIf elfoglalt hatalmi helyzetéből adódott. A gazdasági élet súlypontjának áttolódásával a mezőgazdaságról az iparra és az állami monopolkapitalizmus első elemeinek kialakulásával már a háború előtt egyre jobban megmutatkozott a monopoltőke hatalmi helyzete. Az államapparátus személyi állományában a német imperializmus kialakulásának sajátos feltételei mellett ez az eltolódás még nem jutott megfelelő mértékben kifejezésre. A háborús viszonyok miatt az állam mindjobban figyelembe vette a nagypolgári elemet, kimondottan konzervatív mezőgazdasági érdekekről lemondott, vagy a nagypolgári igényekhez hangolta őket. 3. Tekintettel a munkásmozgalom erősödésére, a birodalmi kormány már a háború előtt is mérlegelte a konzervatív politika hagyományos módszereinek bizonyos módosítását. Az a felismerés, hogy a munkásosztállyal szemben puszta erőszakkal már semmire se mennek, s hogy a német imperializmus csak úgy tudja megvalósítani agresszív terveit, ha tömegbázisa van, a háború kezdetére megnövelte a jelentéktelen belpolitikai engedmények módszerének fokozottabb alkalmazására irányuló hajlamot. A német munkásmozgalom revizionista vezetőinek 1914. augusztus 4-i árulása, úgy látszott, megteremti egy ilyen reformisztikus taktika eredményességének feltételeit. Főleg a nagyburzsoázia egy része pártolta ezt a taktikát, a junkerek azonban alig. 4. Az imperialista háborús gazdálkodás elkerülhetetlenné tette az állam és a monopoltőke szorosabb összefonódását gazdasági és személyi téren, valamint az intézmények vonalán. 5. A háborús viszonyok folytán tehát egyrészt nőtt a birodalmi kormányra gyakorolt külső nyomás — ez volt a monopoltőke mind teljesebbé váló uralmának objektív oka —, másrészt erősödött a monopoltőke érdekeinek figyelembevételét parancsoló belső kényszer. A birodalmi kormány most már egyáltalán nem volt képes politikáját a monopoltőke gazdasági és politikai erejére való támaszkodás nélkül folytatni. Az államnak ez a monopoltőkétől való belső függése is objektív törvényszerűség volt, ami — ellenszolgáltatásként — szükségszerűen a monopolista követelések fokozottabb figyelembevételéhez vezetett. A német imperialisták egységesen törekedtek ,,a nap alatti helyük", az európai gazdasági és politikai túlsúly, a világpiac feletti uralom kivívására ós egy nagy, összefüggő német gyarmatbirodalom létrehozására Közép-Afrikában. Megegyezett abbeli szándékuk is, hogy fenntartsák és megerősítsék belső uralmukat a munkásosztállyal és a többi dolgozó osztállyal, réteggel szemben. Végül mindegyikük igyekezett még jobban kiaknázni az államot, hogy az államapparátusra gyakorolt fokozódó, közvetlen befolyás révén megvédje saját profit- és hatalmi érdekeit. E törekvésüket az állam — tekintettel azokra az objektív követelményekre, amelyeket a háború támasztott a gazdasági irányítással szemben — egy állammonopolista háborús gazdasági szervezet felépítésével elégítette ki. A német imperializmus minden áramlata mindenkor a közös osztályérdek talaján állott; ez megnyilvánult a politikai célkitűzésben és az imperialista állam stratégiájában. Az uralkodó osztályon belül azonban ismételten fellángoltak a viták a közös célok megvalósításának módjait illetően, ami gyakran heves harcokhoz vezetett a hivatalos taktika eldöntésénél. Ezeket az imperialista állam politikájának elemzésekor figyelembe kell venni, miután elősegítették vagy gátolták bizonyos alapvető imperialista tervek végrehajtását és befolyással voltak a munkásmozgalom taktikájára és straté-
