Somogyi Néplap, 1973. október (29. évfolyam, 230-255. szám)
1973-10-07 / 235. szám
A költő azt írta búcsúlevélében: »'Elmegyek Keszthelyre és csak édes emlékezetedet viszem el magammal. Üres lesz az én szobám tetőled: de szivemben mindenkor jelen leszel.« A (Lillával történt) szakítás utáni napon, fejében öngyilkosság gondolatával, Keszthelyre indult. Szerencséjére útitársra akadt. A komáromi születésű debreceni iskolatárs, Szokolai Dániel éppen ekkor kelt útra, hogy Somogy megyében, Hedrehelyen elfoglalja a tanítói állást. Ütközben a vidám cimbora vigasztalta: Keszthelyre érve elváltak egymástól. Szokolaá- nak sietnie kellett, hogy hivatalát időben elfoglalhassa. Csokonai pedig habozva, egyelőre maradt A keszthelyi tanári állást már nem szorgalmazza, hisz csupán Lilla miatt vállalta volna. Szokolai viszont egész úton csábította, hogy menjen Somogyiba, Hed- reheiy közel van Nagybajomhoz, aihol Pálóczi Horváth Ádám lakik, s még közelebb Osökölyhöz, ahol Kis Bálint, debreceni származású diáktársuk a segédlelkész. Szokolai távozása után néhány napot tölt Keszthelyen. Lakását az egykori szálló falán tábla hirdeti: »-Itt szállt meg Csokonai Vitéz Mihály, a nagy magyar költő 1798-ban.« Az idegen városban egyik napról a másikra rászakadt a magány. Betegsége is kiújult. Baráti szóra, gondozó kezekre vágyott, ezért hamarosan elhagyta Keszthelyt Füreden, Tihanyon át, Szántódnál somogyi földre lépett. Kinek mondhatta volna el közben bánatát ha nem a természetnek, füveknek, fáknak, köveknek? A füredi parton című költemény, melyet később átírt, és A tihanyi ékhóhoz címen vált ismertté, a kitaszított költő magányát és keservét visszhangozza ma is: Nincsen, ki lelkem vigasztalja, Olly barátim nincsenek; Vállat rándít, aki sorsom halija; Már elhagytak mindenek. Nincsen szív az emberekbe: Radd öntsem ki hát vaskebletekbe Szívem bús panaszait. Szívem bús panaszait. Hol van már a nagy lendület, amely két évvel korábban Pest és Pozsony felé hajtotta? Egy megtört ember áll előttünk, aki ott folytatja, ahol Sárospatakot, majd Debrecent elhagyva, kis falusi tanitólakások és paplakok ajtaján kopogtatva, vándorköitőként elkezdte. Megy Szokolai Dániel után Hedrehelyre. Miért? így emlékezett később az útra: »Örök számkivetésre kárhoztattam magamat és cél és reménység és minden nélkül elbűttam a rengeteg Somogyba.« Hedrehelyig nem ért el. A szomszéd faluban, Csekélyben ágynak esett. Nagy Gergely tiszteletes. egykori debreceni diák és veje, Kis Bálint fogadták hajlékukba. Megérkezése napján kitelte a hideg, és »oly rosszul lett, hogy már másnap Kaposvárról Varga doktort« kellett kihozatni hozzá. Három hét múlva kezd lábadozni. Nagy Gergelyné és Kis Bálintné, a ház asszonyai annyira megszeretik a türelmes beteget, hogy valóság- . gal családtagként kezelik, fel- gyógyulása után nem akarják elengedni. K özben beköszönt a tavasz. Az eleinte csak rövid mezei sétára vállalkozó költő hamarosan át- rándul, majd átköltözik barátjához, Szokolaihoz. a másfél órányira fekvő Hedrehelyre. Az első hedrehelyi napokról Gaál László emlékezését idézzük: »Elveszett kedvese miatbi bújától az idő múltával valamennyire szabadulván, jó barátja társaságában, a gvönyörű erdők és szőlőhegyek közötti többszöri járáskelés által egészsége, sőt egy- - észben elébberú ártatlan vi- dorsága is visszatért.« Külön öröme, hogy ezen a tavaszon Kis Bálintot is áthelyezték Csökölyről Hedrehelyre. A vidámságot, a tréfát és a bort szerető Szokolai Dániel, akit Wöbb egyházi felettese, »korhe’v tanítónak« nevezett, hamarosan lelket lehelt bele. Kis Bálinttal hármasban mintha csak a debreceni Nagyerdőről csönnentek volna a somogyi erdők közé. De itt nem voltak kollégiumi törvények, nem volt Szilágyi Gábor. Mindenki kedvében járt a lassacskán fedépülő betegnek. Egyik napfényes tavaszi reggelen parasztszekér állt a hedrehelyi tanítólakás elé. Szokolai Dániel felsegítette az ülésre barátját, és elindultak Nagybajomba, Pálóczi Horváth Ádám látogatására. Pálóczi Horváth és Csokonai még 1792-ben verses levelet váltottak, s Kazinczy volt, aki »enyv gyanánt fogta ösz- sze« őket. Ismerősként köszöntötték egymást. nem sokra tartotta. Amikor néhány év múlva annyira megszaporodtak, hogy kötetet állíthatott össze belőlük, a bevezetőben igy minősítette őket; >*&n magam is megvallom, hogy ennek a gyűjteményemnek nagy részét nem azért adom kj, mintha azokat a múzsákhoz méltónak tartanám. Egy része lát azért világot, hogy magam is érezzem róla, hogy valósággal poétái darab; más részét néhol-néhol képenként, helyenként tartom poétainak; vannak olyan poémák benne, amelyeket a BERTÓK LÁSZLÓ J rengeteg Somogyságban Pálóczi Horváth az idősebb és nevesebb költő. Amellett jogász, teológus, mérnök, csillagász, valóságos polihisztor. Mindennek a tetejébe még jó gazda. Birtoka, földje van, amiről Csokonai csak álmodozott. Még aznap este bemutatja vendégét sógorának, Sárközy Istvánnak. Sárközy irodalomkedvelő bajomi földbirtokos, aki maga is levelezett Kazinczyval. Csokonai egyik napról a másikra olyan társaságba kerül, ahol jó bor és pálinka mellett irodalomról, politikáról folyik a szó. Nem győzi dicsérni Sárközy könyvtárát, ahol a francia felvilágosodás íróinak, Diderot-nak, Voltaire- nek a könyveit is ott találja. Persze Sárközy messze áll az ő jakobinus indulataitól, de a németeket veleegyütt szidja, s lelkesedik a franciákért. *A sze? • fj*y élt Csokonai Vitéz Mihály - : életrajzát a közelmúltban ni tette meg a Móra Könyvkiadó. Ebből a könyvből közlünk részletet. A költőt hamar megszereti. Kéri, költözzön át hozzá Hedrehelyről. Akár holtáig ellakhat nála. Csokonai belátja, hogy az alispánjelölt földesúr sokkal inkább képes a vendéglátásra, mint a hedrehelyi tanító, s az sem megvetendő, hogy Nagybajomban könyvek és irodalmárok társaságában élhet. 1798 júniusában átköltözik Sárközy Istvánhoz. Kisébb- nagyobb megszakításokkal majdnem egy esztendeig lakik nála. Június végén a házigazda és a somogyi nemesség nagy ünnepére készül. Július 4-én fogják beiktatni Kaposvárott a főispáni székbe gróf Széchényi Ferencet. A név hallatára Csokonai felüti a fejét. Széchényi Ferenc? Az egyetlen főúr, aki két esetben pénzzel támogatta. Itt az alkalom, hogy újra lekötelezze. Gyorsan megírja A haza templomának örömnapja című költeményét, Sárközytől pénzt kér, és Pécsre utazik, .hogy kinyomtassa. Amikor a beiktatási ünnepség napján átnyújt- 1 ja Széchényinek, száz forintot kap. Végignézi Kaposvárott a nemesek bevonulását, a beiktatási ceremóniát. Gratulál házigazdájának, aki Széchényi mellett alispán lett. A tőle kapott díszmagyarban az esti bálon is részt vesz. Sü- rög-forog az úri gyülekezetben, s hogy valamivel viszonozza a vendéglátást, hirtelenjében újabb alkalmi költeményt szül. Ezzel Széchényi Ferencnének tiszteleg, s öbven forint üti a markát. Július 7-ón utaznak vissza Nagybajomba. Ott a házigazda feleségének neve napját ünnepük. Mit tehet a vendég? öt aztán igazán illik felkö- 6zöntenie. Pedig sokallja már az alkalmi versgyártást. Humorosan szövi bele véleményét a köszöntőbe: Mennyi volt a pécsi várban, Mennyi itthon s Kaposvárban Fáradságom és bajom! Alig jövök meg amonnan, S már letett lantom újonnan Felparancsolja Bajom. (T. N. Nádasdy Sárközy Istvánná .. . tiszteletére) Alkalmi verset addig is, később is sokat írt. Különösen Somogybán, ahol a vendéglátó uraságok szinte elvárták a köszöntőké t. Mással fizetni nem tudott, így szolgálta meg az ellátást. Alkalmi verseit tárgynak nevezetes, volta miatt, vágynak olyanok, amelyeket tiszteletből vagy hálá- datosságból, vágynak, amelyeket parancsolatból nyomtatásra adtam ... Nincs nagyobb rosta az időnél... Elég van ebbe az én könyvembe olyan, amit magam is csak az ő számára tartok.« Egyelőre nem menekülhet. Sárközy István bemutatja a rokonságnak. Elviszi anyjához és becséhez Kisasszondra, el Sárközy Lászlónéhoz Kiskorpádra. Kisasszondi kirándulás emlékét őrzi a költő egyik legszebb verse, A magánossághoz. »Ha mások elha- gyának is, ne hagyj el« — fohászkodik a magányhoz, amely egyedüü »mentsvára a magán szomorkodóknak«, kerüli a királyok udvarát és a kastélyokat Hiaba a szives vendéglátás, az úri ceremóniák, a költő nem csinálhatja, amit szeretne. Vendéglátói többsége abban látja a költészet feladatát, hogy mulattasson, alkalmi eseményeket zengedez- zen. S ki kíváncsi a kastélyokban az ő bánatára? Megfeneklett terveire? , Lillára? Újra rádöbben, hogy egyedül van. Hova menekülhetne, hol sirhatná el keserveit, ha nem a természet ölén: Itt a magános völgybe és cserébe Megfrisselö árnyék fedez, A csonk3 gyertyányok mohos tövében A tiszta forrás csergedez. A versben megörökített kisasszondi cserfák, bükkfák, gyertyánfák alatt Rousseau tanítványa áll. Egy évvel korábban, oldalán Lillával, még reménykedett. Most, 1798 nyarán legszívesebben otthagyna csa- pot-papot. Augusztus 4-én lehangolt, keserű levelet küld Nagybajomból Erdélybe, Aranka Györgynek: »Nálunk nem a hazának fiai változtak el, hanem ... egyéb — Boldog vagy óh kisded Erdély!... Vajha tihozzátok, Bethlen fejedelem tartományának nagylelkű polgárai! — vajha tihozzátok csak egyszer béutazhat- nék ... Hányt engemet a szerencse tulajdon hazámba és tulajdon hazámért... és egyedül az nyugtatott engemet s az serkentgetett eddig, az ébresztett a munkára, hogy, ha nem telt is, akartam, ha másért nem is, legalább a jövendőért... Néktek örülni fog a jövő — ama késő — emberi nyom, mi rajtunk pe- dik szánakozik.« Pálóczi Horváth Ádámnak és Sárközynek bizonyára elmondta ezeket a gondolatokat. Ilyenkor azonban rendszerint előkerült a pálinkás vagy boros üveg, s népdalok, régi magyar énekek dúdolga- tása közben nyugtatgatták: úgysem tehetünk semmit. Horváth Ádám sosem hallott somogyi népdalok dallamára tanítja. Teheti, mert több százat gyűjtött össze. Csokonainak sem kell szégyenkeznie. Már 1796-ban háromszáz dalból álló gyűjteménye volt. A hangja rossz, de a spinéten legtöbbször ő kíséri a többiek éneklését. A politikai tehetetlenség érzése és á népdalok példája irányúja tollát, gmikor neues verseket kezd írni. Ek- fpr készül el a Parasztdal. majd a Szegény Zsuzsi, a tá borozáskor és a Szerelemdal a csikóbőrös kulacshoz, hogy csak a legismertebbeket említsük. Ezeknek a verseknek ízes népi humora, népdal formája, népies kifejezései, friss paraszti népiességük jelzüc az utat, amelyen Petőfi majd nagy költővé válik. 1798—1799 telében járunk. Csokonai, ha megúnja a nemesi kastélyokat, szegényebb barátaihoz menekül. Szokolai Dánielhez Hedrehelyre, Kis Bálinthoz CsöKölybe. A bor ott sem hiányzik, s neki van tehetsége az uraknál látott-hallott fonákságok meg- idézéséhez. A volt iskolatár- sak dülöngélnek a nevetéstől, ha egy-egy németeket majmoló uracskát vagy pipiskédé dámát kifiguráz. Ezen a télen írja meg Csö- kölyben és Hedrehelyen vidám hőskölteményét, a Do rottyát, a játékosan mulatságos eposzt, melyet alcímében »furcsa vitézi versezet«-nek nevez. A pártában maradt vénlányok Dorottya vezetésével szövetségre lépnek, hogy egy farsangi mulatság alkalmával meghódítsák maguknak a házasságtól húzódozó agglegényeket A csúf dámákat persze most sem akarja elvenni senki. Az eposzok régi törvénye szerint az istenek lépnek közbe, s miután Vénusz ifjú leányokká varázsolja a néniket — a »furcsa vitézi versezetben« —, mindegyik megtalálja a maga párját. A csúfondáros humor és vidámság »kútfeje — ahogy Csokonai írja — az, hogy a történetet amely magában nevetséges, úgy adom elő, mint nagy és fontos dolgot«. A »nemzeti visszaéléseket«, a nemesek magyartalanságát és tudatlanságát kívánta kigú- nyolni. Felvonultatja kortársait, akárcsak a Tempefői- ben, de a gúny itt elsősorban a női nem ellen irányul. Költő is szerepel a hősköl teményben. Alakjában nem nehéz Csokonaira ismerni. A karneváli mulatságra csilingelő társaság, amely éppen úgy vonul be Kaposvárra, mint 1798. július 4-én a főispáni beiktatásra, a költőt fel sem veszi a szánra. De ahogy annak idején Széchényi Csokonait, Dorottya az eposzbéli költőt jutalmazza meg. Földet is ad neki; amire Csokonai egész életében * vágyakozott. A vígeposz nemcsak a „ csökölyi és hedrehelyi cimborákat fakasztotta humorra, hanem a környékbeli nemesi házak lakóit is. A sikeren felbuzdulva egyre élénkebben foglalkoztatja az Árpád fejedelemről és a honfoglalásról szóló nagy nemzeti eposz térve. Az elejét még Sárospatakon megírta. Ha egyszer valami vagyonhoz jut, vagy eddigi írásait kiadhatja, semmi mással nem akar foglalkozni, csak vele. Van-e remény erre? Somogybán úgyszólván semmi! Ehet, ihat, Sárközy- nél akár holtáig ellakhat, de sem a Dorottyában megidézett »fundust«, sem a rég vágyott kiadót nem hozza eléje a szerencse. Csupán egy átmeneti állást kínálnak fel neki, s még egyszer tanár lesz. Mai szovjet költők ALEKSZEJ TYITOV Leningrádban él. Első verseit negyven évvel ezelőtt közölték a leníngrádi folyóiratok. Költészetének egyik fő forrása, illetője a népköltészet. Több jelentős poéma szerzője; gyermekversei, dalai ismertek. Jelentős szerepet vállalt a Karéliai Köztársaság irodalmi életének kibonztakoztatásában. Kiváló műfordító. Egész csoport karéüai költővel közösen részt vett a Kalevala oroszra fordításában is. Sarkvidéki ősz Nyikorgó kerekek közé akadva Gyerekkoromtól énekel a szél. Kigyúló nyírfamáglyák birodalma; A környék lassan arany őszbe ér. Sziklákon a hajnal rózsapírja terjed, Szikrázik a tér ablakom alatt. Vörös kard szeli kétfelé a földet, Amint kiszabott pályáján halad. A dombokon friss hó ragyog, a reggel Hűvösödik már, kék fagy közeleg. Aranyló ősz, elszállsz a vad szelekkel, kuporgatom maroknyi meleged. kerék Imre fordítása Képek és A Képcsarnok Vállalat 16 vidéki és 7 fővárosi bemutató- termében tart rendszeresen, értékesítéssel egybekötött kiállítást. A vállalatnak 57 üzletkötője járja az országot. Munkájuk jelentősége — és felelőssége! — igen nagy, hisz közvetlen módon részt vesznek a lakosság képzőművészeti igényének alakításában. Hogyan működik az országos szervezői hálózat — erről beszélgetek B. Varga Sándorral, a vállalat képcsarnokok osztályának vezetőjével. Úttörő grafikák — A Képcsarnok Vállalat az 1973 év első felében 16 millió 368 ezer forintos forgalmat bonyolított le. Ebből az összegből 9 millió 070 ezer forint a vidéki üzletkötők munkájának eredménye. Minden szervezőnek megvan a maga körzete: megyénként két-három munkatársunk végzi ezt a munkát A szervezők többsége törzsgárda tag, tiz-tizenöt éve dolgoznak a vállalatnál. Ma már mindegyikük saját autóval járja területét, ugyanakkor van 12 képszállító kocsink, amelyet egy-egy nagyobb szállítás alkalmával önköltségi áron használhatnak. Az üzletkötők munkáján keresztül egy érdekes folyamatnak lehetünk tanúi: az emberek új ízlésének kialakításában úttörő szerep jut a grafikának. A falusi emberek többségénél a régi giccsfestményeket még nem újabb festmények, hanem rézkarcok, színes linómetszetek váltják fel. Ezt egy újabb adattal tudom illusztrálni. A 73-as év első felében a vállalat forgalma grafikából 2 millió 695 ezer forint volt, ebből 2 milliót a vidéki üzletkötők értékesítettek. Egynapos tárlatok — Milyen módon végzik munkájukat a szervezők? — Kétféle működési elv szerint. Az egyik; rendszeresen végigjárják megyéjük területét, bekopognak a lakásokba, elbeszélgetnek az emberekkel. A képek nem szükségleti cikkek, tehát az ő feladatuk nemcsak az eladás, hanem mindenekelőtt az igények felkeltése a képzőművészeti alkotások iránt. A másik mód: iskolákban, gyárakban, intézményekben, művelődési otthonokban egy-egy napos, vásárlással egybekötött bemutatót rendeznek a náluk lévő anyagból. Ezeknek a röp-kiáUításoknak igen nagy sikerük van és jelentősen hozzájárulnak a forgalom emelkedéséhez. Számos levél érkezik hozzám, melyekben a művelődési otthonok igazgatói engedélyt kérnek a kiállítás megrendezésére. Legutóbb például Kunmadarasról és Császártöltésről érkezett ilyen levél. Természetesen minden esetben hozzájárulunk a kiállítás rendezéséhez, sőt ilyen alkalmakkor még ki is bővítjük a szervezőknél lévő képanyagot. Tapasztalataik szerint a bemutatókon kevesen vásárolnak, de sokan »kinéznek« maguknak egy-egy művet. A kontárok ellen — A Képcsarnok Vállalat üzletkötői zsűrizett festmé nyékét és grafikákat árusítanak. Tesznek-e valamit a még mindig szép számmal fellelhető zugárusok ellen. ákik az ízléstelen, giccsfestr.i ; ;; ekkel házalnak? — Természetesen! Miután rendszeresen visszatérnek i.,.. unazokba a lakásokba, észreveszik, ha ott egy-egy .. en új szerzemény akad után üzletkötőink avatott >> tájékozott szakemberek, < több esetben sikerül okos, v tásos magyarázatokkal -’értetni a vásárlókkal, v miért értéktelen, silány a kép, melyért pénzt ad- Amennyiben többször hoznak ugyanannak a ütőnek alk Vsaival, és dják nevét, címét, beast tesznek a vállalat sósánál, aki szabály- : -i eljárást indít a kon1 ■ ellen. — Vásárolnak-e az emberek modem képeket? — Igen. Szerencsére már túl vagyunk azon az időszakon, amikor a modern festményekről az volt a vélemény, hogy eladhatatlanok. Elsősorban a fiatalok keresik ezeket az alkotásokat. Közüli''; s"»':an. talán csak ösztönöse - de megérzik, hogy az új 1~' s'-a, az új bútorok közé ha "gulatilag nem illik a régi, otthonról hozott kép. A fiatalok igényesek, várnak, amíg elegendő a pénzük, hogy ízlésüknek megfelelő festményt vagy grafikát vásároljanak. László Ilona Verseghy Ferencnek, a Népművészet Ifjú Mestere cím kapós vári tulajdonosának munkája.
