Somogyi Néplap, 1973. október (29. évfolyam, 230-255. szám)

1973-10-07 / 235. szám

Népek Költészete

Beszélgetés Papp Árpáddal

Nemrég jelent meg egy antológia az Európa Könyvkiadónál, Népek Költészete címmel. Válogatott műfordítói gárdájában Papp Árpád is szerepel. A kötet megjelenésével kapcsolatban kerestem föl, s megkértem, beszéljen az új kötetről.

— Egy nép törekvéseit, lelkiállapotát, érzelmeit, gondolatait a műköltészet mellett egészében a népköltészete tükrözi. Az újkori görögség költészetére a görög szabadságharc irányította rá a figyelmet. A görög nép dalait a franciák gyűjtötték ösz- sze két kötetben, s 1824/25- ben jelentették meg Párizsban; ezzel azt bizonyították, hogy ennek a népnek a művészeti alkotásai is nagyon értékesek. A sok harc, amit évszázadokon át vívott sorsával, történelmével, sok bánat, öröm meg hősiesség, mind tükröződik a költészetében, mely igen gazdag és nálunk alig ismert.

— Az újgörög népköltészeti fordítások ebben az antológiában kerültek először nyilvánosság elé?

— Ezek egy részét már publikáltam itt Somogybán egy kis füzetben. Néhány meg éppen a Somogyi Néplapban jelent meg két évvel ezelőtt.

— Miért nem dolgozik az irodalmi jellegű folyóiratoknak?

— Dolgozom — módjával — azoknak is, de bárhol bármit fr le (sőt; mond) az ember, nincsen különbség; egyformán felelősen kell leírni napilapban, magánkiadványban, a Kortársban vagy az Üj írásban. Az írók felelőssége ott van, és ott hibáznak, hogy eleve így szelektálnak; »a napilapba az Is jó«, holott az lenne a legfontosabb fórum.

— Az ilyen átfogó népköltészeti antológia alkalmat ad a különböző népek folklórjának az összehasonlítására?

— Igen. Vannak közös motívumok, a szakirodalom számon tartja ezeket. Sok népnél előfordul, a Balkánon is igen gyakori az »Arta hídja«, vagy minálunk a »Kőmíves Kelemen«. Az anyagot 113 nép költészetéből válogatta Rab Zsuzsa, tehát igen változatos, földrajzilag és időben is nagy távolságokai, kultúrákat, korokat felölelő gazdag; szép anyag. Azt is bizonyíthatja, hogy minden nép ha- s vrló dolgokon tűnődik. Ez az élet lényégéből adódik. Legfeljebb más díszletek, más történelmi sors, más természeti körülmények között. Örömei, bánatai, szenvedélyei — mélyen valahol rokonok.

— Hogyan kapcsolódott be az antológia munkájába?

— Tudtam róla. A sorozat szerkesztője, Kormos István szólt; hiszen évekig készül egy ilyen könyv. Azt viszont nem tudtam, kik a munkatársak, és milyen anyaggal fogunk dolgozni. Én az újgörög részt csináltam, néhány Lator Ldszíó-fordítás kivételével. Amikor együtt láttam a kötetet, meglepett a gazdagsága.

— Kik voltak a munkatársak?

— A fordítók között harminc nevet találunk. Ez valahogy három csoportra oszlik. A klasszikusok például Arany, Vikár, József Attila és a nagy öregek közül Illyés,

Weöres. A másik csoportot Fodor András, Nagy László, Rab Zsuzsa, Somlyó György képviseli. Ezután jön egy raj, amit így együtt, most látok először: Ágh István, Buda Ferenc, Fábián László, Kalász Márton, Parancs János, Tandori Dezső, Tátrai József, Tótfalusi István. Az első két csoport a verselés mellett foglalkozik a nép- és műköltészet fordításával is. A harmadik csoport a harminc év körül lévők. A kritika szerint modern törekvések jegyében verselnek. Az érdekesség számomra az, hogy őket is érdekli a népköltészet. Valami olyasmit mutat ez, ami az előző generációkat is jellemezte. Nem személyeidre» kell kötődni, hanem ahhoz a közös ősi anyaghoz, amit egy nép közös kincse, a népköltészet képvisel. Nem egy mesternek az eredményeit kell mintául venni. Mélyebb, nagyobb, alaposabb dolgot; egv nép szellemét, sorsát, gondolatait. észjárását a népköltészetből ismerni meg. Abban lehet felfedezni olyan elemeket, melyek egészen rokonok a modern költészet egyik irányával. Számomra, mint népköltészet-fordítónak, ennek az új rajnak együttes jelentkezése volt érdekes dolog.

— Milyen írásai, fordításai jelennek meg a közeljövőben?

— Ezeknek a sorsa még bizonytalan. Ügy szeretek dolgozni, hogy nem a kiadó bíz meg, hanem én szoktam témát választani. Ha valami az embert megfogja, és úgy érzi, érdemes, akkor csinálja meg. Nem sokat írtam eddig, ez egy kötetre kevés. A Magvető Kiadó adott lehetőséget egy önálló verseskötet megjelentetésére. De azt a sor- mennyiséget, amihez ma kötnek Magyarországon egy kötetet, én egyelőre nem tudom produkálni. Ha így, amennyi van és ahogy összeállítottam, kevés, akkor mostanában nem lesz önálló verseskötetem. Már nyomdában van az Európánál egy Ritszosz-kötet a Modem könyvtár sorozatban, éá^az Oresztész című kompozíciót fordítottam. A Világ- irodalmi Lexikon harmadik kötete is készül, ebben lesznek az újgörög összefoglaló cikkeim, irodalomtörténeti és műformatörténeti áttekintéseim.

LAUSANNE-BAN, a Rne

du Petit-Chene-en már mesz- sziről is látszik az a modern kis kávézó. Egyfelől az utca meredeken fut fel a pályaudvar felől, s lentről nemcsak az égbolt látszik, az emelkedő házfalak közt, hanem ez a kávézó is, mert épp egy keresztutca sarkán tűnik szembe. Fehér csipkefüggönyein nem lehet kilátni, de a kávézóba úgysem nézelődni járnak az emberek. Vannak akik hónapok óta vagy még régebben látogatják, de talán még soha nem látták egymást. Az ember nem mindig lát, amikor néz, s épp ez a pihentető ezekben a kávézókban. Nem kell látni, elég ha néz az ember, s önmagával foglalkozhat, gondolataiba mélyedhet vagy éppen üres szemmel bámulhat a levegőbe.

És így teljesen véletlen volt, hogy Philippe észrevette azt a szőke hajú, fiatal nőt, aki teát ivott és papírlapok fölé hajolt. Philippe is afféle papírlapokat tett maga elé, és egy expresst rendelt, amely Párizsban a presszókávét jelenti. De legnagyobb csodálkozására a felszolgálónő egy hatalmas csésze kávét hozott ki, akkorát, amekkorát egész álló napon át sem iszik meg. Tanácstalanul nézett körül, s ekkor pillantotta meg maga mellett a szőke leányt.

— Bocsánat — szólalt meg —, én nem egy csöbör kávét kértem, csak egy presszókávét. Hogy lehet az, hogy ilyen sokat hoztak?

A nő elmosolyodott.

— Expresst mondott, és azt hitték, hogy egy rendes csésze kávét kért.

— De hát Párizsban ez a presszokávét jelenti!

— Ott igen, de itt ha erős kávét kér, risseratót kell mondania.

— Ez olasz szó, nem?

— Igen, olasz szó.

Erre a felszolgálónőhöz lépett, és elmagyarázta neki, hogy ő egy kis csésze, erős kávéra gondolt, nem ilyen töménytelen nagyra.

A felszolgálónő odament az üzletvezetőhöz, s nyilván elsuttogta neki, hogy egy francia tévesen kérte a risseratót. Mosolyogtak, és a nő már hozta is egy kis csészében a feketét, amelyet franciául is meg lehet nevezni: ez a »café serré«, a szoros kávé vagy más néven »café á T italien.« (olasz kávé). Perszp ez a típus Párizsban még erősebb, még kevesebb, de itt is finom volt, s egy parányi csészében még egy kis tejet vagy tejszínt is adtak hozzá.

— No, most már hozzáláthatok a dolgozatjavításhoz! — sóhajtotta megkönnyebbülten, úgy félig-meddig csak magának.

De ez megütötte a lány fülét, aki már saját munkájával foglalkozott.

— Dolgozatot javít? — nevette el magát. — Én is azt csinálom.

— Maga is taijár?

— Igen, az vagyok.

A különbség csak annyi

volt, hogy a lány itt, Lausan- ne-ban dolgozott, a fiú meg Párizsban, s néhány napra jött csak ide, egy másik középiskolával beszélt meg cserelátogatást egy-egy osztály között?

— Hogy tetszik Lausanne? — kérdezte a lány.

— Nagyon tetszik — felelte őszintén a fiú. — Kicsit szeles, de nyugodt, jól lehet dolgozni itt.

— Igen. a felsőváros, mint látja, dombokon épült, lent

meg a Léman-tó terül el, itt a dombok és völgyek közt gyakrabban fúj a szél. De itt is annyi már az autó, hogy egyre nenezebbé válik a közlekedés.

— Ö, ez még eszményi — mosolyodott el a fiú. S váratlanul hozzátette, mintha csak tűnődne: »Itt is dolgozhatnék ...«

A LÁNY NEM TUDTA hamarjában, hogy ez kérdés vagy kijelentés.

— Hogyan gondolja? — kérdezte érdeklődéssel.

— Hát úgy — felelte a másik —, hogy elbeszélgettem itt egy kicsit az igazgatóval. Én ősszel tettem le Párizsban a tanári vizsgát, jó eredménnyel, de egyelőre még csak segédtanári beosztásom van. Nekik meg éppen szükségük lenne egy francia tanárra, és valahogy megnyertem a rokonszenvét. Most már a képesítő vizsgán dolgozom.

A lány — talán most először — jobban is megnézte a sötétkék ruhás, világos barna hajú fiút, akinek a homloka fölé hulló tincs természetesen kunkorodott. Különösen derűs és mégis réveteg szeme ragadta meg, s hosszú ujjai közt erős Gauloise-cigarettá- ja.

— Jöjjön át ide, hozzánk! — szaladt ki a lány száján önkéntelenül a biztatás. — Mikorra szólna itt a munkája?

— Azonnalra.

— És mennyi idő alatt tudná felszámolni a lakását?

A fiú kedves zavarral nevetett, de inkább csak játszotta ezt a zavart, mintha szelleme kedvelte volna az efajta játékot.

— Nincs lakásom.

A lausanne-i lány sokat hallott a párizsi viszonyokról, és nem lepte meg, hogy a csinosan öltözött, fiatal tanárnak nincs lakása.

— A szüleivel lakik?

— Nem, albérletben. Jó kis albérletem , van a Quartier Latin-ban. nem messze az iskolától. Az a jő benne, hogy olcsó, gyalog sétálhatok az iskolába, mert ha a kocsimmal mennék, az sokkal több időt venne igénybe reggel, és ráadásul parkolni se tudnék.

Újra az a kedves félszegség ült ki arcára, amely érdekesen hatott, ahogy izmos vállai közé húzta a nyakát.

— Egy kis manzárdszobám van az ötödik emeleten. Lift nincs, de nem túl magasak a. lépcsőfokok. A folyosóról nyílik, köves a padlója; egy vaságy áll benne, egy kis íróasztal, a falban egy fehér szekrény, és egy kis gázkályha, amit általában soha nem gyújtok be

A lány kedvtelve hallgatta.

— Ó. a lakbér nálunk sem olcsó, úgy hiszem, drágább, mint maguknál. De a fizetéséből bérelhet egyszoba-kom- fortos kis lakást, ahol mégis nyugodtan élhet.

— Ott is nyugodtan éltem — nevette el magát a fiú.

— Igen, de mégis számít, hogy egy fűtött kis lakása van az embernek, meleg vízzel, ahol kedvére dolgozhat, és nemcsak aludni jár.

— Ö nevetett a fiú — nincsenek olyan nagy igényeim.

— De olvasni szeret, nem?

— Szeretek is, meg kell is. Vagy a tanári szobában olvasgattam, vagy beültem egy kávézóba.

— Tudja, milyen más otthon?

Nézte csillogó szemmel a lány, s folytatta a gondolatsort, amit elkezdett:

— Egy perc alatt csinál egy csésze kávét, és senkit sem zavarja.

— Akkor maga miért itt dolgozik? — kérdezte egy kicsit incselkedve a fiú.

A lány megvonta a vállát:

— Nem járok az égvilágon sehová. Egy-egy színházi előadáson kívül. Hetenként kétszer, amikor javítom a dolgozatokat, ide ülök be. Odahaza vagy tisztogatom a lakást, vagy olvasok.

A fiú nem látott semmi különöset ebben. Lányok közt is úgy van, mint a fiúk közt. Van aki szórakozni szeret járni, s van akinek maga az élet a szórakozás. Az ő környezete is ilyen alkatokból állt, s ez csak erősítette rokonszenvét a szép, finom arcú lány iránt.

— Szóval eldöntötte? — kérdezte a fiatal nő.

— El — nevetett a fiú. — Olyan típus vagyok, ha várok, akkor nem tudok dönteni. Akkor már elodázom a dolgokat.

— Szóval gondolkodás nélkül szeret dönteni?

S-E. Sz.

Sztárfotó

Atffla: HEMINGWAY

Bemegyek a nagy forgalmú trafikba. Elegáns mozdulattal előveszem a pénztárcámat, kiveszek belőle három forint negyvenet, es hanyagul a pultra dobom.

— Egy csomag Mátrát kerek!

— Nem tévesztette el az üzletet? — néz rám csodálkozva a trafikosnö.

— Miért? Nincs cigarettájuk?

— Az is van. De hozzánk a kedves vevők elsősorban sztárfotókért járnak. Nálunk a legnagyobb a választék. Kaphat nálunk Korda Györgyöt, Harangozó Terit, Jimmy Hendrixet, Claudia Cardina- let, Rátonyi Róbertét. Sinat- rát, Lórán Lenkét, Elvis Presley t, Rajz Jánost.

— Köszönöm. Csak egy csomag Mátrát kérek — ismétlem meg határozottan. Megvetően elibém dobják a cigarettát, s én alázatosan kihátrálok a trafikból. De még sokáig ácsorgók a kirakat előtt. Bámulom a hazai és vi- lagnagyságok fényképeit.

ijylésre méltó emberek! Mély tisztelettel hajlok meg Roger Moore előtt, csak egy kicsit igazságtalannak tartom, hogy számtalan foglalkozás van, melynek művelői, bármennyire is szeretnék, sohasem érhetik el a hőn óhajtott népszerűséget. Milyen szép lenne, ha a trafikok sztárfotógyűjteményeiben Sophia Loren mellett helyet kapna özv. Freimovics Rezső- né, a zseniális nőiruha-szabó dedikált fényképe is. A diáklányok pedig izgatottan nyitnának be az üzletbe ezzel a felkiáltással:

— Kaphatok egy fotót Stepp Árpád szobafestőről?

Azt hiszem, ez a jövő útja. Az anyagi ösztönzés mellett a hírnév lehetősége is jobb munkára ösztönzné a dolgozókat. S talán egyszer, a sztárfotógyűjtők titkos börzéjén, két Marcello Mastroi- anni képért adnak majd egy Vandlicsek Bélát, aki körül- [ rajongott, méltán népszerű, vízvezetékszerelő ...

Galambos Szilveszter i

ÖRVÖS LAJOS

Nyugati történet

— Azt éppen nem — védekezett a fiú. — De nincs mit

vesztenem, egyszerűen megpróbálkozhatok itt is. Ha nyugodtan tudok itt dolgozni, akkor a képesítő vizsga után valami más diploma elnyeréséért is dolgozhatok.

— Egyetemre szeretne kerülni?

— Ugyan! — nevetett a fiú. — A legkisebb tanár szeretnék lenni a középiskolában. Mindössze egy-két probléma érdekel, amiben jobban el szeretnék mélyedni. Ha meg tudom állni a helyemet a középiskolában, az már nagy szó. Annyi a tanár és én olyan keveset tudok.

A lánynak, aki ismert franciákat, tetszett ez a nagy- világias szerénység, de azért megjegyezte:

— Kevés az önbizalma?

A fiú hahotázni kezdett.

— Magában jobban bízom.

A lány megfedte:

— Pedig az ember mindent csak magától várhat.

— Tudom — biggyesztette el száját a fiú.

— Azért is nem várok sokat.

De a lány mégis koovtelve nézte a nagy, erős Lót, aki ilyen naív flegmával nézi az életet, és mégis helyt akar állni, tovább akar tanulni, és úgy, mintha az egészből csak az a néhány szellemi probléma érdekelné. Valami mást árasztott ez a fiú, mint ami eddig körülvette, de azért úgy vélte, önbizalmat- kell öntenie belé.

Megállapodtak, hogy a fiú visszamegy az iskolába, beszél az igazgatóval, a lány pedig utánanéz az egyszoba- komfortos, lehetőleg nem túl drága, kis lakásnak, és tíz nap múlva itt találkoznak, a Kue du Petit-Chene-ben, ebben a nyugodt levegőjű, finom kávézóban.

Egy fekete kis négylovas Renault-ba szállt be a fiú az utcán, amely úgy csillogott, mintha új lett volna, pedig 1951-ben beszüntették már a gyártását, és azóta csekély húsz év telt el. De ez a szépen tartott, öreg kiskocsi is tetszett a lánynak. Azt hitte, bele sem tud ülni a fiú, pedig négyülése volt.

Egy Kicsit hosszabban tartották egymás kezét, s aztán elváltak. Tíz nap múlva pedig ott ült újra a lány a kávézóban, melynek ablakain nem lehetett belátni a fehér függönyök miatt, de mikor belépett a fiú, a lány tüstént észrevette s egy halk »helló«- val jelezte ottlétét.

Immár Philippe nem expresst kért, hanem egy ri- serratót. s utána lölkereked- tek, hogy megnézzék a szobakomfortos lakást, amely véletlenül épp abban a házban volt, ahol a lány is lakott. Együtt mentek el az áruházba, hogy kiválasszanak néhány szükséges, olcsó bútort, amit részletre vásárolt a fiú, s a lány jött el hozzá stílusosan elrendezni. Egész vasárnap dolgoztak rajta, valami kis halványsárga függöny is került az ablakra, s utána *lemosdottak a fürdőszobában.

Aztán lementek, de nem a kávézóba, hanem egy kicsit följebb, egy pizzeriába. Ez olyan olasz elnevezésű étte- _ rém, ahol egy-egy előételt ei- ’ tek, egy-egy adag kis sajtot desszertnek s hozzá egy-egy kis pohárka bort. s az ünnepi hangulat kedvéért egy-egy kávét is.

— Köszönöm, Henriette — szólalt meg a fiú némi hallgatás után, amint itták a kávét s a lány egy svájci cigarettával kínálta.

MEGFOGTA a lány kezét és kezében tartotta fehér, meleg kezét vagy egy percen át. És nézték egymást, a fiú kicsit szemérmes mosollyal, a lány tágra nyílt szemmel, s akkor hazamentek.

És azontúl mindig a kávézóban találkoztak csak, hetenként kétszer, amikor a dolgozatokat javították. Utána meg halk mondatokban elbeszélgettek egymással.

Egyszer történt, hogy a szembenálló asztalnál egy pár hosszan megcsókolta egymást. Ilyet sem vesz észre az ember, de annyira premier plánban pergett le ez a csók, hogy önkéntelenül is megakadt rajta a szemük. S akkor egy kicsit csodálkozva, egy kicsit pajkosan ők is egymáshoz hajoltak, s néhány másodpercre összetapadt a szájuk.

Aztán boldogan nevetni kezdtek, mintha egy régi némafilm jól sikerült paródiáját játszották volna.