Székely György szerk.: Paulay Ede írásaiból (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 17., Budapest, 1988)

PAULAY EDE ÍRÁSAI - Jegyzetek

19. SZÁSZ KÁROLYHOZ /1883/ Mélyen tisztelt uram! örömmel vettem és még nagyobb örömmel olvastam végig Attila nászá

t. Egészen más, mint az első dolgozat. Azzal, hogy Krimhildában egyesül az előbbi 3 királyné, minden aggodalmam megszűnt a sikerre nézve. Mikolt is igen sokat nyert. Hogy Attilát nem lehetett jobban átalakítani, azt hiszem, oka a felvett tárgyban rejlik. Egy fiatal lányért saját fiaival versenygő /sic!/ apa mindig kényes feladat lesz tragédiában. Épp azért az ilyen kifejezéseket: "ismeretlen érzés vesz szivemen erőt - e nagy szivén, mely még ilyet nem kóstolt", vagy: "hogy új frigyünk gyümölcsöző legyen, s fiú szülessék hölgyem szűz öléből" - s tovább: "te kis bohó! Igy, mint ma, ágyba még sosem feküdtél" meg: "S ha álom addig elnyom, költs fel ám!" Ugy vélem, jó lenne kihagyni, vagy megváltoztatni. Könnyen megzavarhatják a hangulatot. A Csák és Bere párbeszéde Igen jó betoldás, s nagyon helyén való, mert jól festi Attila helyzetét a hunokkal szemben, s ezek elégedetlenségét. A Kádár beszéde, úgy érzem, kissé hosszú; de egészben ez a jelenet sok élénkséget vegyit az utolsó felvonás zordságába. Most azt a kérdést bátorkodom feltenni, nem lenne-ó jobb, ha a nálam levő kéziratot - mely igen olvasható - adnám át Gyulainak, s csak azután méltóztatnék letisztáztatni. Hátha még azután is lesz benne valami igazítani való?! Csak egy erre vonatkozó sort kérek méltóságodtól, hogy eszerint cselekedjem. Addig fiókomba zárom a darabot. Teljes tisztelettel maradván