Székely György szerk.: Paulay Ede írásaiból (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 17., Budapest, 1988)

PAULAY EDE ÍRÁSAI - Jegyzetek

Budapesten. 1883* augusztus 29-én Méltóságodnak alázatos szolgája. Paulay Ede 2o. DÓCZY LAJOSHOZ /1883/ Méltóságos úri Az ember tragédiája első előadásán akartam túl lenni, hogy utolső szives soraira válaszolhassak. Az Utolsó szerelem előadására vonatkozó aggodalmait egészen feleslegesnek tartom. Az antiszemitizmus ugyan sok mindenben tette magát nálunk érezhetővé, de - bár Budapesten fejét épp a Kerepesi úton ütötte fel láthatólag, még eddig a Nemzeti Szinház egészen ment maradt a ragálytól. Meg is tudom érteni addig, amig az utcán ácsorgó tömegnek dobják oda, mint jelszót; de el sem tudom képzelni, hogy szállhatna szembe a költészet mindent kiegyenlítő szelíd hatalmával. Aztán az Utolsó szerelemért épp a legdühöaebb antiszemita lap^A függetlenség lépett sorompóba, midőn azt hitte, hogy valami - igaz, csak képzelt - önző érdek befolyása ellen kell védelmeznie. Én meg vagyok győződve, hogy az Utolsó szerelemnek meglesz a hatása a közönségre, mely egy szép darab jó előadását mindig a szivével élvezi, és sem a dramaturgiai szabályok paragrafusait nem forgatja, sem a társadalmi élet tücskét-bogarát nem motoztatja /sicl/ elméjében, ha érzelmét egy költői mü felemeli, megindítja, vagy mulattja.