Székely György szerk.: Paulay Ede írásaiból (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 17., Budapest, 1988)

PAULAY EDE ÍRÁSAI - Jegyzetek

ki ia aütb'm. Caak legalább arányban lenne aztán a siker mindnyájunk erőfeazitéaévelI Ha méltányolni fogja a közönség, ez oly lépéa leaz iámét előre, hogy ott egy kicait meg is pihenhetünk. Pedig mennyi tervem van még azontúlral Csak még egy pár évig ne gátolna semmi ezek megvalósításában, akkor aztán én is nyugodtan elpihennék! De hiszen már annyi mindent megértünk! Gondoljon csak visz' sza, mikor a Borsazem Jankó

ban láttuk és nevettük, hogy Podmaniczky 2 tóttal ásatja a Hermina tér sivatagját, és ma már osz' tozunk a díszleteken, és viszik az operáét az ő palotájuk raktáraiba! Hát ha még visszaemlékezem, hogy épp az én emlékiratom, melyet első párizai utamról terjesztettem a kormány elé, volt elaő határozó momentuma a parancsnak, hogy ott az első kapavágást megindította! Reméljük, hogy még többet is megérhetünk! Kekünk kettőnknek csak egészségre van szükségünk, kedves barátnőm! s ha már én nem ügyelhetek rá valami különösen, legalább Ön vigyázzon magára minél jobban - abban a jogos öntudatban -, hogy amig köztünk járkál, addig az igaz művészet iránti lelkesülés bennünk nem lankad I Sokat fogok rágondolni, mikor Máramarosban időz. Milyen régi vágyam hazánk e legszebb zugát meglátni - és hiába! mindig más dolgom és kötelességem. Isten Önnel! Öleli tisztelő barátja, Paulay Ede Budapesten, 1883« jún.26. /ceruzával a lap alján:/ „az eszlári per" /szerk./