Károlyi Zsigmond szerk.: A szegedi árvíz 1879. (Vízügyi Történeti Füzetek 1. Budapest, 1969)
Károlyi Zsigmond: Adatok a szegedi árvíz történetéhez
Változások a kormány vízügyi politikájában és Szeged újjáépítése Nem csoda tehát, hogy a Tiszavölgyi Társulatnak, még a szegedi katasztrófa után is, csak hosszas, évekig tartó küzdelem árán sikerült kivívnia a kormány vízügyi politikájának megváltoztatását: a Tisza-szabályozás ügyének olyan „országos üggyé" tételét, mint Széchenyi kívánta. (Tisza Kálmán még az ellen is tiltakozott, hogy ezt az országgyűlés határozatilag kimondja!) Sikerült érvényt szerezni annak az először Széchenyi által megfogalmazott, és az 1850. évi császári pátenssel is elismert, de valójában soha nem követett elvnek, amely szerint az ármentesítésekkel kapcsolatos folyószabályozási munkák, tekintettel közérdekű voltukra, államköltségen hajtandók végre. Sikerült elismertetni az állami műszaki irányítás jogát, sőt kötelességeit s az ezzel járó felelősséget is. Továbbá az elkövetett hibák kijavításához megfelelő állami támogatást, a védművek szükséges fejlesztéséhez és karbantartásához pedig megfelelő kölcsönöket biztosítani. 51 A felhalmozódott hibák és mulasztások korrekciója azonban évtizedeket vett igénybe. És az ármentesítés korszerűsítésére fordítható anyagi eszközöket sokáig korlátozta az elpusztult város újjáépítésének feladata: a törvényhozás által biztosított segélyek és kölcsönök egyaránt szolgálták a város újjáépítését és az ármentesítés fejlesztését. Közismert, hogy az újjáépítés támogatásában nemcsak az ország, hanem szinte egész Európa, sőt számos tengerentúli ország is részt vett. Ennek emlékét őrzi a körutak elnevezése is. A város újjáépítése a történelemben talán először adott lehetőséget a korszerű városrendezés elveinek szélesebbkörű alkalmazására: arra, hogy egy egész várost — kiemelve a spontán fejlődés és a hagyományos városalakító tényezők, valamint a városi autonómia hatásköréből — tervszerűen, állami beavatkozással és támogatással alakítsanak ki, építsenek fel. A város újjáépítésének tervezője Lechner Lajos volt, aki korábban, a Budapest rendezésére kiírt nemzetközi pályázat elnyerésével már tanújelét adta rátermettségének. A tervező számot vetett a modern nagyváros kialakulásának minden követelményével: a közlekedés fejlődésével, a munkahelyek megközelíthetőségével, a lakosság levegő- és napfény-igényével. Széles utcákat, sugárutakat, körutakat, parkokat és sétányokat tervezett és igyekezett megteremteni a korszerű közművesítés feltételeit is. 52 A nagyvonalú koncepció megvalósításának azonban a körülmények több tekintetben is határt szabtak. Szeged sajátos helyzete és az újjáépítés körülményei elsődleges feladattá a város árvédelmének biztosítását tették, Az ideális megoldásról, a város egész területének az árvízszint fölötti magasságra való feltöltéséről azonban anyagi okokból le kellett mondani. A tervező az ún. „eszményi szint" kompromisszumos megvalósítását, foko51. L. Bibliogr. 12—13., 15. és 22. sz. i. m. 52. Lechner L. 49. sz. i. m.
