Alapy Gyula – Fülöp Zsigmond (szerk.): Jókai emlékkönyv. Jókai Mór születésének százados évfordulója alkalmából (Komárom. Jókai Közművelődési és Múzeum Egyesület, 1925)

Herczeg Ferenc: Jókai Mór emléke

- 16 dálatba ejtvén a jókat és rémületbe a gonoszokai A szülői szeretet szertelensége azonban gyakran vesztére van a gyermeknek, mert mig a regény mellékalakjai csak ugy duzzadnak és ragyognak az életerőtől és az igazságtól, addig az aranyember a belső valótlanság gyógyíthatatlan kórságában senyved. A valótlan hősök a valószerű környezetben oly benyomást tesznek, mintha egy távoli, idegen és fejlettebb világból tévedtek volna a földi siralomvölgybe. Jókai hősei gyakran ugy is viselkednek, mintha száműzött arkangyalok volnának. Ók nagy titkok tudói és az arcukon gyakran a melanchólia kifejezése ül, mintha honvágyat éreznének a csillaghazájuk után. Az ember a földi élet titokzatos vendégeire gondolhatna, akikről Mózes könyve ir: „, . . az Istennek fijai egyesülének az emberek leányaival . . ." Az emberek leányai közül legkiváltképen kettőt kedvel Jókai; az egyik a forró bűn megtestesitője. Az arany emberben Athalie a neve; a másik a hűvös erényé, ezúttal Timeának hivják. Ök élet-halál harcot fognak egymással vívni és az éjtszaka és a nappal örökös hadjáratának egyik ütközete lesz. A szép démon, akit a költő olykor amazonvonásokkal is szokott felruházni, végül is elveszi méltó büntetését, de azért nyilvánvaló, hogy alakja közelebb áll Jókai szivéhez, óh, sokkal közelebb, mint a hófehér és vértelen angyalé. Jókai a jellemrajzban gyakran a mai rajzoló-mesterek módszerét követi: elhagyja a karakterfej véletlen és lényegtelen vonásait és megelégszik a jellemző részletek kidolgozásával. Az emberei igy nagyon nemesek, vagy fölötte megvetésre méltók lesznek, vagy szikráznak az elmésségtől, vagy kacagtatóan ügyefogyottak, vagy félistenek, vagy egész állatok. A drasztikus módszere, melyet főleg epizódalakjainál alkalmaz, rendszerint pompásan beválik; néhány vonással egész embereket tud teremteni, embereket, akiket szivesen és tartósan fogadunk be ismerőseink körébe. ... A komáromi iszapos folyamparton néhány vontató hajó vesztegel. Egyik csigaorru gabonaszállító neve: Szent Borbála. Ismerjük ezt a hajót, nekünk olyan kedves uszó ereklyénk, mint az angoloknak Nelson admirális hajója. A Szent Borbálát lovak vontatják fel a Duna csendes folyásán, de azért egy-egy útjában mégis több kaland és veszedelem rohanja meg, mint a fölfedezőket, akik elsőkül járták be az afrikai Kongó-folyót. Az olvasó remegő izgalommal követi majd a Szent-Borbála útját, mert tudja, hogy Jókai hajója aranyat, drágaköveket és gyön-