Alapy Gyula – Fülöp Zsigmond (szerk.): Jókai emlékkönyv. Jókai Mór születésének százados évfordulója alkalmából (Komárom. Jókai Közművelődési és Múzeum Egyesület, 1925)

Herczeg Ferenc: Jókai Mór emléke

nál; ennek a kéményei fölött pedig, fenn a levegőben, lebeg jókai városa, Köd-Komárom, amely merészen és büszkén fúrja szivárványos tornyait a költészet egébe. És a képzeleti város is reális gazdagsága a magyar koronának. Hány magyar város van, amelynek háztetőin ma is ott fénylik még jókai költészetének visszfénye. A mai Budapest házóriásai fölött, a gyári füstben, ott sejtjük Jókai régi Pestjének halványuló, melanchólikus képét és van akárhány magyar ember, aki a székely havasokat, a Balatont, a szepesi városokat, a Hortobágyot vagy a Vaskaput csak Jókai szemével tudja meglátni. Képzeletének sugalló energiája oly nagy, hogy ott, ahol a leírásban kiegyenlíthetetlen ellentétbe kerül a valósággal, a köztudat olykor Jókai pártjára áll. Hogy megmaradjunk Az aranyember mellett: aldunai hajós emberek, mivel az utasok által keresett Noémi szigetét semmiképen sem tudták elhelyezni a térképen, hol az egyik, hol a másik dunai szigettől vitatták el becsületes, régi nevét, hogy elkereszteljék Senki szigetének. Térjünk vissza Köd-Komáromba. Ez a felhőgyarmat mindenben hasonlít a dunaparti anyavároshoz, a különbség mégis annyi, hogy Jókai városának minden köve a fantázia fényében ragyog. Mert Jókai az irodalmi Midás király: amihez hozzányúl, az fényleni kezd. A költő szemének nagyító lencséje is van: amire rátekint, az megnő. A kisvárosból városi köztársaság lesz, a rác gabonakereskedőkből zsarnoki hajlamú plutokraták lesznek, a potrohos rácsos ablakokon kikandikáló polgárleányok között pedig Borgia Lukréciákat és Laurákat találhatunk. Nincs érdekesebb dolog, mint végig bolyongani a meseváros utcáin. Itt csupa originális ember lakik. Minden utcasarkon valami meglepetésbe botlunk bele és minden kapu alatt valami kaland leselkedik reánk. A levegő oxigéntartalma igen nagy lehet itt, mert minden élet forró és mohó lüktetésben van, minden emberi szem drágakőként ragyog, a vér muzsikál az erekben és a szenvedélyek lobogó lánggal égnek. Köd-Komáromban úgy tudnak szeretni és gyűlölni az emberek, mint sehol a világon. A hős: az arany ember. Tipikus Jókai-hős; hiszen tulajdonképpen minden igazi hős aranyember. A költő apai gyöngédsége annyi szellemi és testi erénnyel ruházza föl a szegény hajóbiztost, hogy elegendő volna egy ország megreformálásához, vagy egy birodalom meghódításához. Ezeket a kiváló tulajdonságokat a hős titokban tartja, csak a döntés óráiban, mikor nem lehet már kertelnie, gyulladnak ki váratlanul lelkének fényszórói, cso-