MSZMP Somogy Megyei Végrehajtó Bizottságának ülései (XXXV.1.c.) 1984

169. ő. e. 1984. július 11. (35-88. o.) - 1. A mezőgazdasági és építőipari kísérleti bérszabályozás megyei tapasztalatai. Tájékoztató: 37-46 - Szóbeli kiegészítő: 47

H^ r 4 A távozottak között sajnos voltak olyan jól képzett szakmunkások is, akik a magánkisiparban, kisvállalkozásokban próbálják megtalálni számításaikat. A szakmai összetételt vizsgálva sajnálatos, hogy néhány építőipari szakma (kubikus, segédmunkás) kiöregszik, alig van utánpótlás. A szakmunkás utánpótlást a szakmunkásképző biztosítja, a szakszerelőipari dolgozók aránya nagyobb, az építőmesteri szakmákban kisebb (kőműves, ács). Ez egyfajta fékje a termékszerkezet átrendezésének, mivel a vállalat kevésbé tud a hagyományos építési módok felé elmozdulni. Ez a feszültség csak növekedni fog az elkövetkező években. A kisérleti bérszabályozás minden dolgozót érintett a SÁÉV-nél, az átlagbérgazdálkodás megszűnt, többletmunka alapján juthattak többlet jövedelemhez. A fizikai dolgozók többsége jónak értékeli az új bérszabályozást, látják, jobb szervezéssel, jobb munkafeltételek mellett intenzívebb munkával többlet jövedelemhez juthatnak. Volt kiugró bér (ez nem általános), ami abból adódott, hogy a dolgozók munkaidő után és hétvégeken is dolgoztak. Tehát a többletbért több munka eredményezte. Náluk nincsenek GMK-k, mert ez a szabályozási rendszer lehetőséget ad, hogy a napi 8 órára rádolgozzanak. A középvezetés már nem vélekedett ilyen egyértelműen az új bérrendszerről, amig az eredményt nem látták. Rájuk sokkal nagyobb feladat hárult, ugyanis a korábbi tervleosztásos rendszerrel kevesebb dolguk volt, most viszont 2 tervszámot kaptak: a fedezeti és a bértömeget, és egy belső szabályozást, hogy ezek arányának változása mivel jár. így már nehezebb dolgozni, irányítani, pontosabb, folyamatos mérést igényel, annál is inkább anyagilag is felelősek a vezetők minden szinten, hogy a jövedelmeket nem futtathatják el. Gyakorlatilag a III. n.évre merték az új rendszert bátrabban alkalmazni. A felső vezetés jónak itéli meg, tulajdonképpen az eredményben megmutatkozik az új szabályozás helyessége. Ez annak köszönhető, hogy a felső- és középvezetők jól megoldották a feladatokat. Sokat segített az üzemi pártbizottság, mely beszámoltatta a gazdasági vezetést e témáról; a szakszervezet segített a megértetésben, a propagandában. Tájékoztatta a szakszervezetet a vállalat vezetése a gondokról, eredményekről. E segítő támogatást a dolgozók is érezték. A SÁÉV is pályázat útján nyerte el a lehetőséget, a kisérleti feladatokat teljesítette. Jelentős szempont volt az előző év eredménye, van perspektívája. Ha az előző bérrendszert hasonlítják össze az újjal, kissé torz képet kapnak, mert a feltételek különbözőek. De azt elmondhatja, hogy nem tudták volna elérni a 12,7 %-os jövedelemnövekedést, amelyből 5 % alapbéremelés, a többi mozgóbér formájában került kifizetésre. Szervezeti kérdésekkel kevesebbet foglalkozik az anyag, ezért elmondja, hogy 4 önelszámoló egységet hoztak létre, (építés-szerelési, termelési, az ipari termelést és az ellátó területet összefogó egység, negyedik a vállalati fel nem osztott költséget tartalmazza). Az önelszámoló egységek bontották tovább a terveket és önállóan koordináltak a terv- és üg. osztállyal, ugyanilyen szinten történt a beszámoltatás is. Ez a rendszer annyiban fejlődött tovább ez évben, hogy a vállalati fel nem osztott költségeket főegységekre lebontották, ettől termelési költségcsökkenést várnak. Az egységek szervezési, feladatirányitási önállósága nőtt. Nehéz arra válaszolni, hogy meddig bővíthető a rendszer, de megítélésük szerint megfelelő módosításokkal célszerű lenne általánossá tenni. Indokolt lenne azért is, mivel a partnerek jelentős része nem ilyen szabályozási rendszerben dolgozik, emiatt a háttéripar merevebb maradt, és az együttműködés nem a kívánalmak szerint fejlődött. Csak ugy lehet előre lépni, ha a vállalatok egyenlő esélyt kapnak a szabályozás tekintetében. Az építőiparban még élesebben jelentkezik az állami vállalatok és a kisvállalkozások, magánkisipar közti ellentét. Rendkivül rossz hatással vannak az állami vállalatok bérgazdálkodására, az irányítási lehetőségekre, ugyanis azonos munkáért többszörös bért fizet a magánkisipar. Tapasztalják azt is, mivel a vállalat