MSZMP Somogy Megyei Végrehajtó Bizottságának ülései (XXXV.1.c.) 1984

169. ő. e. 1984. július 11. (35-88. o.) - 1. A mezőgazdasági és építőipari kísérleti bérszabályozás megyei tapasztalatai. Tájékoztató: 37-46 - Szóbeli kiegészítő: 47

50 Z - 5 igénybe vesz kisvállalkozókat, magánkisiparosokat is, azok hét végén a vállalat dolgozóival oldják meg a feladatot, 2,5-3-szoros bért fizetnek ki. Csökkenteni kellene ezeket az ellentéteket, mert rendkivülien komoly erkölcsi kihatása van. Az állami vállalatok terhei lényegesen nagyobbak, mint a lehetőségeik, a kisiparosokkal, kisvállalkozókkal szemben. Horváth László elvtárs, a vb tagja; A jelentés nemcsak az eredményeket mutatja be, hanem a szabályozás bizonyos problémáit is felveti. A kisérletbe a legjobb szövetkezetek kerültek be, eredményüket lehet többféleképpen is bemutatni, megitélése szerint ezen szövetkezetek népgazdasági hozzájárulása kisebb, de az úttörőket megilleti ez a kedvezmény, a többihez viszonyitva liberálisabb a helyzetük. Tény az is, hogy másfél év tapasztalataiból nem lehet végleges következtetést levonni, csak irányadó lehet a következő időszakhoz. A felvetődött problémákra nagy figyelmet kell fordítani, üzemen belül és kivül is. Célszerűnek tartaná a tapasztalatokat szélesebb körben hasznosítani. A megye gazdálkodása szempontjából jó lett volna, ha ipari üzem is részt vesz a kísérletben, az, hogy nem került be nem-e valamiféle minősítése az ágazatnak? A szervezettség szempontjából nagyon jónak itéli, hogy a dolgozó kollektívák kikényszerítik a jobb munkaszervezést, a jobb anyagellátást, a folyamatos munkalehetőséget. A SÁÉV-nál is bebizonyosodott, hogy az új bérezési lehetőség nagymértékben segítette a feladatok megoldását, a tartalékok feltárását, a dolgozók érdekeltségét. A jövő feladatainak szempontjából elsődlegesnek tartja, differenciáláson, a vállalkozói szellemen alapulva a feltételrendszer megteremtését, a lehetőségek jobb kihasználását a szövetkezeteknél és gazdasági egységeknél. Sugár Imre elvtárs, a vb tagja; Az elmúlt időszakban hozzá voltunk szokva, hogy mindent össze lehetett hasonlítani, azonban a mostani anyag is bizonyítja, hogy az összehasonlítási mércék nem azonosak, mivel sok a változás még az elszámolási módokban is. Át kell állni arra, hogy nem lehet általánosítani, hanem egyedi összehasonlításokat kell tenni. Egy folyamat részesei vagyunk, melyben sok a változó elem, de tulajdonképpen 3 kérdés körül mozognak az alapvető dolgok. Valóban a gazdálkodásban érződik-e a hatékonyság, az ésszerűség, a takarékosság. Ha igen, akkor jó úton haladunk, ha nem akkor változtatni szükséges. Vannak biztató dolgok, amik érdekeltté teszik az embereket, bár a pozitív megítélés nem olyan egyértelmű mindenki részéről. Ha elszámoló, együttműködő egységek között az érdekeltség megteremthető, ugy, hogy a szűk keresztmetszetek előjöjjenek, és a feszültség feloldódjék és az pozitív hatással lesz a minőségre, akkor várhatunk nagyobb eredményt. Az eddigi tapasztalat szerint a kísérlet jövedelmi ügyben is hozott a vállalat részére eredményt. Egyetért azzal, hogy a népgazdasági oldalát jobban meg kell nézni, mert csak akkor lesz jó, ha az állami, a vállalati és az egyéni érdek szinkronban lesz. Kicsit vitatkozik a magán szférával kapcsolatos megítéléssel, ezt is a tények sorbarakása alapján kell kezelni. Tény, hogy a vállalkozó szellemű jó szakemberek egy része megpróbálja az önálló munkát, különösen azokon a területeken, ahol konjukturális lehetőségek vannak. Vegyük azért figyelembe azt is, hogy mi adtuk meg nekik ezeket a játékszabályokat, 200 ezer forintig Magyarországon a kereseti lehetőségek ki vannak nyitva. De hozzá kell tenni azt is, hogy a havi átlag 15-16 ezer forintot nem napi 8 óra alatt keresi meg. Ha viszont túllépi a keretet, belépnek a különböző "kulcsok" elég tisztességesen. Nem mindegyik működik egyformán, eltérő a hatékonyság, látni kell azt is, vannak olyan szakmák, amiket télen nem tud folytatni 4-5 hónapos kiesés van, tehát nyáron spájzolnia kell. Ez a téma sokkal összetettebb, mint gondolnánk.