Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1896 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1896-02-02 / 5. szám

mint Angliának s az egész keletnek pápás behálózását célozták az egész vonalon. Kudarc lett e törekvéseknek a vége Angliában s a keleten egyaránt. S bármennyire kacérkodik is az angol aristokracia s a magas püspöki klérus a romanizmussal s a vatikanizmussal, a nemzet zöme s különösen a polgárság erősen pápásellenes s antiklerikális érzelmű; s bármennyire deklamál is a pápás sajtó Anglia mindinkább növekedő rekatholizásáról s bármennyit hánytorgatja is a templomok, kápolnák, papok és alapítványok nagy számát; a lelkek romanizálása sehogy sem megy, a pápások teljességgel nem szaporodnak. S bár a nemrég megtartott anglikánus kongresszuson a puseyta párt s különösen a yorki érsek erősen kinyilvánította romanizáló tendenciáját, mégis egy nagytekintélyű szónok száján ilyenek hangzottak el: »Ha pedig a pápa az egyházak egyesülése alatt egyszerűen az anglikánusoknak Rómába való visszatérését érti s azt követelné, hogy mi higyjünk az infállibilitás dogmájában s imádkozzunk szűz Máriához, úgy igazán kár volt magát ilyenekkel fárasztania*. A görög keleti egyház is Anthimos konstantinápolyi patriarcha személyében ugyancsak megfelelt Leó pápa hamis fogású békekisérleteire. Enciklikájában emlékezteti ugyan is a pápát az őskeresztyén egyházi szervezetre, lehetetlennek mondja, hogy Péter apostol valaha Róma püspöke lett volna, az egyház fundamentumát és fejét egyedül a Krisztusban látja, s hangsúlyozza, hogy az első századok egyházi atyái egészen más értelmezést adtak Jézus: >Tu es Petrus* szavának, mint a római püspökök. S a dogma tekintetében is hangsúlyozza a patriarcha, hogy itt sokkal mélyebbre ható s könnyen épen nem áthidalható különbségekről van sző, mintsem Róma és annak feje gondolná. A pápaság a katholicitásnak »quod semper, ubipue et ab omnibus creditum est« normájától mindinkább letért, sőt a csalatkozhatlanság dogmájával magát a tradíciót is megtagadta. Végül az ókatholicismus jelentőségére hívja fel a pápa figyelmét, azt mondván: »A tudomány és kritika e századában ébredt föl Germánia néhány kitűnő tudósának és papjának lelkiismerete, s újítással vádolta a vatikáni zsinat biblia- és egyházellenes határozatait. A lelkiismeret eme fölébredéséből indult ki az ókatbolikusok immár szervezett vallási közössége, mely a papismus tévedéseit elvetve minden tekintetben Rómától függetlenBizony az ókatholicismus élő negatiója a romanizmusnak! Nem ártott volna Leó pápának politizálás s kelet és nyugat annektálása helyett saját egyházának mélyebb bajaira tekintenie s azok vallásos erkölcsi szanálásáról gondoskodnia. Bonghi fölhívta őt az olasz papság reformálásának nagy művére, de szavai elhangzottak a pápás pusztában. S hogy mit gyümölcsözött az ultramontanismus a klerikális Belgiumban, az ma köztudomású dolog, s tán ma már a római kúria szemeit is felnyitotta. A népiskola hanyatlik s a szocialdemokracia terjed ott ijesztő mérvben az egész vonalon. S végül, hogy hányadán vannak Franciaország »katb.« körei, azt legközelebb, a de naveyei pör napnál világosabban földerítette, a melyben igen sok pap van kompromittálva a házi béke megrontása dolgában, s a mely kétségtelenül mutatja, hogy a pápás katholicizmus sója ott is megizetlenült. Hogy ezt a botrányos ügyet az ultramontán sajtó egyszerűen agyon hallgatja, az egészen érthető. Eperjes. Dr. Szlávik Mátyás. RÉGISÉGEK. Dragoni Gáspár és a körmendi főiskola. Szőllősi Antal Makó egyik nagytudománvú lelkésze, fentírt című tanulmányomra vonatkozó bírálatára (1., 2. sz.) felvilágosításul a következőket jegyzem meg. Mindenekelőtt kijelentem, hogy jó Dragonus nevét Dragonira nem én magyarosítottam; így találtam ezt a Magyar Történelmi Társulat 1883. évi soproni kirándulása alkalmával a városi bizottság (elnök: Deák Farkas, előadó: dr: Szalay József, tagok: Chernel Kálmán és Ignác, Jedlicska Pál. Szilágyi Samu) jelentésében. »Az írók között találjuk Sztárayt, Beythét, Dragonyt« * Igv írtam én is ezután Dragoninak s ha Sylvester, Sfarinus a megmagyarosított Erdősi, Sztáray néven is ismeretesek, miért ne lehetne hát Dragonus is Dragoni ? Nem állítottam, hogy Dragoni apostoli buzgóságból hirdette horvát nyelven is az evangéliumot, hanem valószínű okokat kerestem a magát »soproni magyar és horvát prédikátor*-nak nevező férfiú szerepléséhez. Sajátságos, hogy felesége a horvát leány 1587. ápr. 17. Körmendről mindig a Beythével való jelzálogügyben írt kérvényük alá magyarul írja nevét így: »Deven Katus kez irassa.« Nekem sem a korrajz megírásakor, sem később kitűzött célom nem az volt, hogy a Beythe és Dragoni közt létezett zálogos ügyet tisztázzam, hanem csak érintettem ezt ott és akkor, a mikor Dragoni tartózkodási helyének megállapításáról szólnom kellett. Tény, hogy Beythe Dragoninak pénzt adott, még pedig tekintélyes összeget s ez a soproni házat terhelte, mint ezt Sopron város tanácsa előtti egyezkedésük bizonyítja.** * A M. Tört. Társ. 1883. aug. 22 - 27-iki vidéki kirándulása Sopron városába és Sopron vármegyébe. 27. 1. ** »Nos magister civium judex et jurati senatores regiae et liberae civitatis Soproniensis : memoriae commendamus etc. Comparuisse coram nobis reverendum dominum Stephanum Beythe, et consortem egregii domini Caspari Dragoni cum suo procuratore nobili domino Nicolao Lapicio, ubi praefatus dominus Stephanus, petiit solutionem cujusdam debiti. secundum continentias literarum obligatoriarum, quas a domino Casparo decepisset. et in originali ad manus haberet. Ad cujus petitionem dimidia domus in civitate Soproniensis existens, cum suis pertinentiis domino Slephano est adjudicata pignoris . . . prout antea quoque septima die mensis április anni currentis fűit adjudicata. sed idem dominus Beythe, exaudita dominae consortis praefati Casparis Dragoni petitione, in hanc concordiam consentiit cum illa. Cum totale debitum quadrigentos et quadraginta quatuor ílorenos hungaricales facérét, pignus autem quod ad manus haberet, communi ponderatione. ducentos et quinquaginta florenos facérét, dempto laboré artificium et idem Steph. Beythe levaverat interea a Casparo praefa to aureos 14 et talleros qui in tető faciunt hungaricos florenos 86 et 5D denarios. Iterum trihus civibus cum debuit ad jure ascendere pro expensis suis flagitavit 21 fldrenos, unde supra pignus et partialem solutionem. adbuc maneret debitum 178 florenos et 50 denarios ex dimidia aestímatione domus solvat eidem Stephano Beythe praefata domina illos 178 florenos et 50 denarios, et deinde quandocunque pignus redimere voluerit. Item Stephanus sine defectu promittit sese restiturum insuper et hoc quodsi aliquam partém ex pignore apud ipsum voluerit relinquere cum vera aestimatione ad se recipiet, ea conditione, ut semper non amplius solvat. quam quod fuerat primo in aestimatione domus, et conventione inter ipsos facta vera ratione, ea summa excepta ex toto debito. Si vero mediante tempore consors domini Caspari ad aestimationem rerum oppignoratarum venerit et compertum fuerit, quod illa pignora summa aequaverint vei excesserint, non tentatur tamen consors domini Caspari solvere plus, quam ipsa summa debiti aequaverit. In quam familiarem et spontaneam conventionem cum ,partes in praesentia nostra consensissent, ad illarum petitionem litteras has conventionales, sigillo civitatis minori impressione sine damno tamen et praejudicio sigilli et civitatis roborari permisimus et concessimus. Actum Sopronii XXII, die mensis may. Anno Dom. MDLXXXII.t * * Kívül, Beythe írásával: Contractus Stephani Beythe, cum K(asparo) D(ragono); instantia mea.