Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1886 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1886-10-31 / 44. szám

1398 A misszióügy letárgyalása után következtek az egyes bizottságok jelentései. Közülök felemlítjük a következő tárgyakat: A kölcsönös tűzkárbiztosítás eszméjét az egyes kerületek nem fogadván el, a napirendről levétetik. A lelkészi nyugdíj intézet valamint a lelkészi és tanári özvegyárva-gyámintézet szabályai áttétettek a nyugdijalap bizottsághoz azon utasítással, hogy a kerületek beérkezett véleményének figyelembevételével új tervezetet készítsen. A családkönyvek ügye az egyes kerületekhez utasíttatott. A vadházasságokat illetőleg kimondá a konvent, hogy bár e téren leginkább az erkölcsi eszközök használata vezethet célhoz, mégis óhajtja felkérni a kormányt, hogy ez ügyben az egyházi hatóságoknak segítségére legyen. A közjogi bizottság jelentése alapján sok érdekes vallás-sérelmi ügy került a konvent asztalára: elkeresztelések, református apa figyermekeinek meggyóntatása, illetéktelen eltemetés stb. Hosszas és érdekes vita után az lett a megállapodás, hogy concrét esetek felsorolása kíséretében mielőbb felkérendő a kormány egy oly törvényjavaslat előterjesztésére, mely az 1868. LIII. t.-cikk ide vonatkozó rendelkezéseinek végrehajtását teljesen biztosítsa s az 1879. XL. t.-c. 53. §-aként félremagyarázható ne legyen. A gymnáziumi tantervnek megfelelő vallástani kézikönyvek elkészíttetésére az egyes kerületek felszólíttattak. A tiszántúli egyházkerület által beadott középiskolai tanár-képzö intézettel kapcsolatos bölcsészeti szaknak felállítását javasló indítvány, a kivitel módozatainak közelebbi megjelölése végett nevezett kerülethez s a debreceni főiskola tanárkarához visszatétetett. A jogakadémiák ügyében a sárospataki főiskola tett felterjesztést, erre nézve a többi felekezeti jogakadémiák illetőleg ezek fenntartó testületei véleményének meghallgatása után fog a konvent intézkedni. Ugyancsak a tiszántúli egyházkerület által tett egy protestáns egyháztörténelmi társulat szervezését javalló indítvány alkalmából szóba jött a protestáns tudományos irodalmi társulat ügye is, mire nézve a konvent, magántudomása lévén már arról, hogy egy ily társulat ügyében társadalmi uton indult meg a mozgalom, ez alkalommal csak annyit mondott ki, hogy egy protestáns tudományos irodalmi társulatnak a két testvér felekezet közreműködése általi létrejöttét felettébb kívánatosnak tartja s ezen célra erkölcsi támogatását ezzennel megígéri, az iskolaügyi bizottságot pedig megbízza, hogy a következő konventig ez ügyben történteket figyelemmel kisérje s a további teendőkről részletes javaslatot adjon. Az egyetemes névtár készülőben van, november hónapban remélhetőleg még fog jelenni. Az egyházi törvények új kiadása szükségessé válván, az intézkedést egy háromtagú bizottság fogja megtenni. Végül tárgyaltatott a theologiai szak és tanári vizsgák ügyében kiküldött enquette munkálata. Hosszas vitát idézett ugyan elő egy-két pont, de. végeredményben minden nagyobb változtatás nélkül lett elfogadva s kö'elező szabályzattá emelve azon munkálat, mely a mult nyáron egyházi lapjainkban közölve volt. Hat napi ülésezés után, október 23-dikán az esti órákban ért véget Kun Bertalan püspök úr buzgó imájával a konvent ez évi ülésszaka. A konventi tagok tiszteletére 19-dikén a dunántúli egyházkerület adott fényes díszebédet, Pápa város közönsége pedig 22-én este rendezett igen sikerült búcsuvacsorát. Ez utóbbi alkalommal úgy a messze földről jött vendégek, mint a szíves vendéglátók részéről meghatólag hangzottak a búcsú érzékeny szavai, s valóban minden kétségen felül áll, hogy a konventi tagok ép oly kedves emlékeket visznek magukkal Pápa városának vendégszerető szíyes közönségéről, mint a milyen nemes büszkeséggel fog ez mindig megemlékezni azon »nagy« napokról, midőn a református egyház és a haza legkiválóbb férfiait vendégszerető falai közt tisztelhette. Szlavóniai csend-élet. Az egyháztörténetből tudjuk, hogy Szlavóniában hatvannál több magyar reformált egyházunk volt egész az 1680-as évekig, a mikor a török uralom bukásával a jezsuiták egész Magyarországon, de különösen a kapcsolt részekben tűzzel-vassal irtották a reformált vallást s vele a magyar nemzetet. Ekkor sikerült is megsemmisíteniük a magyarságot Pozsega-, Verőce- és Szerémmegyékben : az ősrégi magyar telepeknek csak nevük maradt meg, az is elhorvátosítva, a lakosság elzüllött vagy kiöletett, s jött utánuk szerb és horvát, ma is pusztul, s foglalja a földet a németség. — Az általános pusztulás közepette megmenekült négy tiszta magyar község: Rétfalu, Haraszti, Szent-László és Kórógy ; Tordince pedig megtartotta magyar hitét, de nyelve és istenitisztelete, iskolai tanítása ma is szerb nyelvű — uniku n az egész föld tekén 1 — Ezek az ős szlavóniai egyházak. A többi most keletkezik messze távoli területeken, hova Magyarország elzüllött fiai könnyebb megélhetés, szerencsepróbálás végett kitelepülnek, ezeket gondozzák a dunamelléki és dunántúli egyházkerület misszionáriusai. És én hiszem, hogy azok a szerény misszionárius papok ott nagyobb szolgálatot tesznek a magyar hazának, mint mi, akik olyan pontokon őrködünk, hol nemzetiségünket veszély nem fenyegeti. Az ő helyzetük valóban nehéz, életük csupa küzdelem. Küzdeniök kell a szegénységgel, a vallásos közönynyel, sőt hitetlenséggel, mert akik oda kiköltöznek, bizony azokat már nem nagyon lelkesíti a vallás és haza eszméje, azokba ott újra kell a lelket önteni. De legerősebb a küzdelem az idegen, magyart gyűlölő, mindent horvátositani akaró, kifelé gravitáló közszellemmel, mely ott áthatja a népet és hatóságokat egyiránt. Azt a segélyt, mit az anyaországból kapnak, valóban megérdemlik s megérdemlenék az országos gyámolítást, kitüntetést és minden tiszteletet, mert az ő harcuk nemes harc, az ő munkájuk áldásos és tiszteletre méltó. Jelen cikk azonban mellőzve most a missziói viszonyokat, egyenesen csak az öt ős egyházról akar szólani, mert míg a misszió gyarapul és terjeszkedik, ezek a vukamelléki ős magyar egyházaink pusztuló félben vannak: nemzetiség és vallásosság erősen fenyegetve van. Az üldözések alatt megvédte őket a rengeteg és a mocsár, mert a vidék jóformán megközelíthetlen volt, de legjobban a nemzetiségi önérzet s az erős hit s megmaradtak ősi egyszerűségükben. Az ősi viseletet nem koptatta le a divat, mely oda nem hatolt; az ős nyelvet sem változtatta meg a neologia, nem rontotta el a civilisatio. Ott még széltére használnak oly szavakat, melyek nálunk már csak hely- vagy család nevek, vagy rég elavultak; ott még a karvajt besének hivják és nem csókolnak, hanem apóinak', ott egész kincsbányája őriztetik még a régi nyelvnek, szokásoknak ; ott nem hiába kutatna a nyelvbuvár s a ki óhajtaná látni, hogy milyen volt a régi magyar nép, menjen közéjük, elevenen látja meg a multat. Ez az ős nép megőrizte hitét a legborzasztóbb üldözések alatt is s megérte, hogy az 1790 1. 26. tör-